A 2005-ös bemutatkozás után a Tom Meighan énekes és Sergio Pizzorno dalszerző által vezetett Kasabian nyakig merült a glamben és az elektronikában, aminek a végeredménye egy agyeldobós, az utolsó másodpercig fülbemászó dallamokkal tarkított album lett.
4. Muse - Black Holes & Revelations
Az isteni Supermassive Black Hole-lal felvezetett Black Holes & Revelations egyértelműen a Muse második számú csúcsműve az orbitális Origin of Symmetry mellett. A Black Holes & Revelations mindemellett fülbemászó dallamok sokaságának gyűjteménye, stíluskavalkád (van itt klasszikus zenétől kezdve Morricone-n át Depeche Mode-ig minden) és a nemzetközi áttörés meghozója.
3. Arctic Monkeys - Whatever People Say I Am, That's What I'm Not
A kétezres évek egyik legjobb és legemlékezetesebb debütálása Alex Turner-ék nevéhez fűződik. Az ekkor még sheffieldi suttyókként elkönyvelt tinik szépen lassan bezsebeltek egy Mercury-díjat, megannyi Brit Awards meg NME-díjat és egészen idén decemberig az ő bemutatkozó lemezük kelt el a legnagyobb példányszámban. (Ezt a rangot Susan Boyle tudhatja már magának, akit a Britain's Got Talent c. tehetségkutatóból ismerhetett meg a világ.) A Whatever People Say I Am, That's What I'm Not ars poetica, a brit társadalmi viselkedésformák nagyszerű keresztmetszete, slágerparádé, meg még sok minden más.
2. Thom Yorke - The Eraser
Az Eraser-ről eléggé megoszlanak a vélemények. A rajongók szerint kifejezetten jól sikerült, a kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták és igazából Thom Yorke maga sem tudja, hogyan is kellene hozzáállnia ehhez az egész projecthez. Egyrészt ez nem a tipikus területkörbepisilős szólóalbum, mert nagyon is kapcsolódik a Radiohead-hez. Másrészt nem side project, mert az énekes-dalszerző szerint az egyben azt jelentené, hogy nem veszi elég komolyan a dolgot, pedig nagyon is komolyan vette. Harmadrészt pedig több, mint resztligyűjtemény. A dalok többsége egy-egy ötletből indult ki, amelyet a Radiohead tagok elvetettetek, így nem kerülhetettek fel egy albumra se. Én igazából az önfejűséget javaslom ebben az esetben, annak is azt a formáját, hogy ki-ki döntse el magának, hogy hogyan is tekint a The Eraser-re.
1. The Veils - Nux Vomica
A Nux Vomica az egyik legerősebb album, amit valaha hallottam. A Nux Vomica tombol, elringat, majd újra seggbe rúg, amikor már azt hinnénk, hogy kiismertük minden porcikáját. Ezen energiák kordában tartására és felhasználására pedig Finn Andrews szakosodott, akinek a nevéhez olyan nettó slágerek fűződnek, mint a Lavinia vagy a More Heat Than Light - és akkor még csak az első lemezről beszéltem.
A Guero után Beck 2006-ban ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy megannyi alkalom után is képes megújulni és bár a The Information már ismerős panelokból építkezett, mégis kifejezetten meggyőző tudott maradni azáltal, hogy ezeket a panelokat olykor-olykor saját kényére-kedvére kombinálta a lemezen kedvenc popkaméleonunk. De hogy még egy kicsit Amerikában maradjunk, mindenképpen említésre méltó a Flaming Lips 2006-os lemeze is (At War with the Mystics), amely - mit ad Isten - egy újabb konceptalbum és - megintcsak mit ad Isten - kifejezetten zseniális. Ebben az évben jelentette meg kiváló bemutatkozó lemezét a Gnarls Barkley (St. Elsewhere), szintén egy konceptlemez kereteibe foglalta történetét a The Decemberists (The Crane Wife), de a Tool is progresszívkodott (10,000 Days). Európába való visszatérésünk nem is kezdődhetne mással, mint egy kellemes, retro diszkós Goldfrapp albummal (Supernature), ezután - persze csak ha szeretnénk - Jarvis Cocker klasszicizál nekünk egy kicsit Jarvis c. első szólóalbumán. Ködös Albionba tett utazásunkat pedig egy kiváló Razorlight (Razorlight) és Graham Coxon lemezzel (Love Travels at Illegal Speeds) zárhatjuk. Még mielőtt ellátogatnánk a fagyos Svédországba egy kis nyakatekert gépzene tripért (The Knife: Silent Shout), ugorjunk át Franciaországba meghallgatni a Phoenix klassz harmadik lemezét (It's Never Been Like That). Végezetül térjünk haza Magyarországra (Heaven Street Seven: Tudom, hogy szeretsz titokban).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése