2011. április 28., csütörtök

AZ ÉVTIZ_E D L E G JO BB V/ IDEÓI _2 0 09



_ BOB DYLAN BEYOND HERE LIES NOTHIN'
Bár mindenki kedvenc folk Júdása 2009-ben nem olyan lemezt adott ki, mint amilyenre számítani lehetett, de ha más nem is, ez a videó egészen biztosan emlékezetes lesz még egy darabig.




CHARLOTTE GAINSBOUR HEAVEN / CAN WAIT _
Bólogass és mosolyogj. Ez itt Amerika. Zseniális. Charlotte Gainsbourg élete egyik legjobb döntését hozta, amikor felkérte Beck-et második felnőtt albumának produceri-dalszerzői posztjára.




DEPECHE _ MODE / WRONG
A Depeche Mode sem úgy teljesített két évvel ezelőtt, mint az tőlük elvárható, s bár a Wrong szerintem továbbra sem illik a Sounds of the Universe-re, ettől függetlenül ez egy nagyszerű dal, amihez talán egy még nagyszerűbb klipet forgattak.




FEVER RAY KEEP THE STREETS EMPTY _ FOR ME /
Kísértetjárta, sötét, nyugtalan. Mint maga a dal.




FRANZ FERDINAND _ CAN'T _ STOP FEELING
Hát, a Ulysses is nagyon jól sikerült, de az imidzs helyett most a kreativitást helyezném piedesztálra.




GRIZZLY BEAR WHILE YOU WAIT / FOR THE OTHERS
Amikor először hallottam a Veckatimest c. zseniális Grizzly Bear albumot, szinte azonnal valami ilyesmi képi világ jelent meg a fejemben.




JARVIS / COCKER "FURTHER _ COMPLICATIONS"
Nos, hát, Jarvis Cocker személyiségéhez, zenéjéhez, mindegy mijéhez mi sem illik jobban, mint egy ilyen videó.




KASABIAN / VLAD THE IMPALER_
Egészen biztosan ez 2009 legjobb videója. Nem veszi túlságosan komolyan magát, arról szól, amit az ember vár és elvár egy ilyen cím alapján. Stílusa van, meg minden, ami kell egy jó videóhoz. Hibátlan.




MANDO _ DIAO _ GLORIA
Míg a Kasabian videója egy kicsit Robert Rodriguez-es volt, addig a Mando Diao Gloria-ja talán egy kicsit Tarantino-s. Már ami a stílust illeti. Mert hogy stílus szintén van, de karóba húzás helyett egy femme fatale-é a főszerep ezúttal.




THE FLAMING LIPS / THE SPARROW LOOKS UP _ AT THE MACHINE
Csak erős idegzetűeknek! Meg azoknak, akik jól bírják a vért. Amúgy a Sparrow Looks Up at the Machine videója különösen erős analógiát mutat az egész Embryonic albummal. Szeretek úgy gondolni a lemezhez készült kisfilmekre mint apró kódfejtési segédanyagokra, amik igazából csak megnehezítik a munkát, de perverz módon élvezetesebbé is teszik azt.




THE HORRORS _ WHO CAN SAY
A Who Can Say klipje egy nagyon jól sikerült imidzs film, se több, se kevesebb. Ezt a direktor is pontosan tudhatta, mert írmagját se fedezhetjük fel annak, hogy többet akart volna belegyömöszölni, mint amennyi belefér. Néha a kevesebb több.




THE KILLERS / A DUSTLAND FAIRYTALE
A Killers eddigi legjobb videója. Minden benne van, amiért szeretjük és szerethetjük ezt a négy Las Vegas-i jóembert. (Szabad interpretáció.)




THE _ VEILS _ BEGIN AGAIN _
A híradó koncepciója egy kicsit kiforgatva. Kellemes.




THE XX /CRYSTALISED /
Végül is, nem olyan nagy szám, mégis nagyszerűen illik az XX-hez, akik maguk sem akarnak annyira nagy számok lenni. Vagy ki tudja...




YEAH YEAH _ YEAHS HEADS / WILL /ROLL
Ez pedig azért, mert Karen O annyira jó, hogy belül csillog.


2011. április 27., szerda

A_ Z ÉV/TIZED L E G J O B B VIDEÓI_ 2 00 8



BECK _ YOUTHLESS
Szerintem önmagáért beszél. Bár a Modern Guilt-hez készült többi videó is megállja a helyét, a Youthless az, ami a leginkább Beck-es.




GNARLS / BARKLEY WHO'S GONNA SAVE _ MY SOUL
Elég brutális, hiperrealista és nyers. De hát ha egyszer tényleg ez van...




GOLDFRAPP CARAVAN / GIRL
Bár a bokrokkal táncolás nyilvánvalóan közelebb áll a természetbarát Goldfrapp leginkább természetbarát albumának egyik legjobb dalához, a Caravan Girl mégis jobb. Talán azért, mert nem illik annyira a lemezre, mert egy kicsit megtöri annak a menetét. Nem tudhatom pontosan, de szerintem ők se.




PORTISHEAD THE RIP_
Mert megérdemeljük.




_THE VERVE LOVE IS / NOISE
Egyszerűen nagyszerű. A Verve egyik legjobb dalához remek videó dukál.


2011. április 18., hétfő

FRAG/M EN/TUMO K _ RA D IOHEA _D




Radiohead
Supercollider / The Butcher
Ticker Tape Ltd.
2 dal, 12 perc

9.5

Ed O'Brien, a Radiohead gitárosa nemrég elárulta, hogy nem tervezik a King of Limbs folytatását, szóval az előzetes spekulációkkal ellentétben az együttes egyelőre nem fog újabb szerzeményeket kiadni. A nemzetközi Record Store Day-n megjelent Supercollider / The Butcher kombót leszámítva. Előbbi egy hétperces mantra, ami beszippant, mint egy fekete lyuk, de az álmodozósabb, agykikapcsolósabb fajtából, utóbbi pedig egy majd' ötperces ámokfutás, törzsi dobokkal, s félelmetes képekkel ("Chop, liver on the block / My heart still pumping"). Ez a kislemez nem csak azért jó, mert tulajdonképpen a King of Limbs éra utolsó momentuma, hanem pont azért, mert önmagában is remekül működik.


2011. április 17., vasárnap

M A CS K A_KÖRMÖK /HELYE TT




Cat’s Eyes
Cat’s Eyes
Polydor
10 dal, 28 perc

9.0

A szupergruppokkal nem az ego a gond, mint ahogy azt sokan feltételezik, hanem az, hogy a tagok már csak nagyon keveset adhatnak egymásnak – elsősorban professzionális értelemben véve. No és persze egy bizonyos kor után az ember már csak fogcsikorgatva adja be a derekát a változásnak. A Cat’s Eyes – Faris Badwan Horrors-frontember és Rachel Zeffira kanadai klasszikus zenész közös zenei kalandja – azonban szerencsére mentes ezektől az allűröktől.

A fenomenális Broken Glass EP kapcsán már említettem, hogy a recept, ami alapján ez a kollaboráció működik, nem tűnik különösebben ördöngösnek. Mindazonáltal a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus popja, a kamara- és klasszikus zene, s az itt-ott kimutatható krautrock olyan egységre lelt a Cat’s Eyes berkein belül és tagjai által, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Mármost, maga a lemez nem okoz különösebb meglepetést a fentebb említett minialbumot ismervén, a cím nélküli első nagylemez – ha úgy tetszik – annak a folytatása, vagyis inkább kibontása és a szó legjobb értelmében véve elnyújtása. Mindaz, amiből ízelítőt kaptunk a kontextus által itt egy kicsit jobban, erőteljesebben szólal meg, s bár a 28 perces játékidő nem sok, arra bőven elég, hogy ez megvalósuljon. Minden egyes hang a jól megérdemelt helyén van, s bár egyértelműen lerí az egész hangzóanyagról a profizmus, mégsem tűnik lelketlennek, sivárnak, sőt!

A Cat’s Eyes lemezében nem az a szép, hogy két zseni interakciójának lenyomata, hanem az a folyamat, ahogy két csiszolatlan gyémánt tökéletesíti, sok esetben pedig kiegészíti egymást.

Ajánlott dalok: Cat’s Eyes, The Best Person I Know, Face in the Crowd, Bandit, Over You


2011. április 13., szerda

FRAG/M EN/TUMO K _ T H E _FLAM I N G LIP/S W ITH N E ON IND I/A N




The Flaming Lips with Neon Indian
Lovely Sorts of Death Records / Warner Bros. Records
4 dal, 22 perc

8.5

A Flaming Lips és a Neon Indian összedugta, amijük van. Biztosan jól kijöhettek, hiszen mindannyian nagyjából egyenlő mértékben lehetnek agybetegek, persze a szerethető fajtából. No, és persze az elmúlt évek során bebizonyították, hogy zseniális zenészek is egyben. Egy ilyen jellegű kooperációtól az ember egy kisebb világmegváltást várna, de ettől óva intek mindenkit, akinek csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődését ez a közös kiadvány. Zsenialitásról szó sincs, csupán négy nagyon elvont, nagyon elborult, nagyon pszichedelikus, olykor pedig kifejezetten nyomasztó, de végül is meggyőző dalról, ami a Flaming Lips legutóbbi lemezének, a hibátlan Embryonic-nak viszi tovább a hangzását, megfűszerezve egy kis elektronikával.


2011. április 12., kedd

FRAG/M EN/TUMO K _ BROKEN / B E L L_ S




Broken Bells
Meyrin Fields
Columbia Records
4 dal, 12 perc

8.0

A Broken Bells nemrég megjelent új, Meyrin Fields c. EP-jében az a legironikusabb, hogy - bár nem éppen nagyságrendekkel, de - kimutatható módon izgalmasabb, mint tavaly kiadott cím nélküli bemutatkozó albumuk. Mindössze négy dalról van szó, amelyek közül egyértelműen kiemelkedik a címadó, s egyben nyitótétel, de egyszerre jelenik meg az, aminek a debütön kellett volna: a Shins indie folk pop rock akármicsodája és Danger Mouse pszichedelikus R&B-je, a kettő kombinációja, s valami új, ami mindebből kisülhet.


2011. április 11., hétfő

FRAG/M EN/TUMO K _ FOUR T E T / DAPH N I





Four Tet / Daphni
Pinnacles / Ye Ye
Text
2 dal, 15 perc

9.0

Még Burial-lal és Thom Yorke-kal való kollaborációja előtt jelentette meg split kislemezét Four Tet a Caribou alias alatt tevékenykedő Dan Snaith-tel, aki ezúttal Daphni-ként képviselteti magát. A Pinnacles / Ye Ye kombináció hozza az elvárt szintet, mindkét tétel kiemelkedő teljesítményként könyvelhető el. Na, de nem is ez a lényeg. Egy mondás szerint a jó művészek kölcsönvesznek, a remek művészek pedig lopnak. Amennyiben ez igaz - s már miért ne lenne az -, Four Tet igazán remek művész. Pinnacles c. dala ugyanis erősen hajaz egy Fluke tételre (Zion). Ez azonban mit sem von le a szerzemény kvalitásaiból. Ugyanolyan sodró, s magával ragadó Kieran Hebden installációja is, nem kevésbé Daphni kontribúciója.



Pinnacles by Four Tet
Ez ingyen le is tölthető.

Daphni - Ye Ye by Caribouband

2011. április 10., vasárnap

FRAG/M EN/TUMO K _ M O B Y




Moby
Be the One
Szerzői kiadás
3 dal, 14 perc

8.0

Egy új Moby album megjelenése általában vagy a totális katasztrófába és kreatív öngyilkosságba torkollik, vagy a modern elektronikus zene megreformálásába. (Bár, ez nyilvánvalóan nem csak rá, illetve az általa képviselt műfajra vonatkozik.) Nos, Richard Melville Hall-tól már mindkettőt láthattuk, legutóbbi három albuma, végeredményüket tekintve sajnos előbbi felé tendáltak, mindazonáltal a remény, meg az utoljára... Tudjuk. Destroyed c. lemeze e beharangozó EP-t hallgatva ígéretesnek tűnhet, de azért ne éljük bele magunkat túlságosan. Ezek alapján egyébként legutóbbi, Wait for Me c. munkájának elektronikusabb változatára számíthatunk, messzemenő következtetéseket azonban még nem vonnék le.

A HAL_O TT IDŐ/J Á R Á S HATÁ/S A A V/ÉRNYOMÁ_S RA




The Kills
Blood Pressures
Domino
11 dal, 42 perc

8.0

A White Stripes feloszlását követően a Kills lett az az együttes, akiknek az egy lány, egy fiú felállást tovább kell vinni a garázs-blues műfajban. Hogy ezzel tisztában vannak-e, szinte lényegtelen, hiszen Alison Mossheart és Jamie Hince mindig is kellő lazasággal álltak hozzá ahhoz, amit csinálnak, mint ahogy most is. S valljuk be, nagyon is jól teszik. Talán az első kijelentés némi túlkapást sugall, azonban a párhuzam Jack és Meg White-tal véleményem szerint adekvát, főleg a Blood Pressures-t hallgatva.

A már megszokottnak mondható minimum másfél, de legfeljebb háromperces garázshimnuszok helyett ezúttal a hosszabb és – szerintem – teljesebb képet mutató négypercesek kerültek előtérbe. Az arányok azonban nem csak ezen a fronton változtak. Ami azt illeti, a kicsit Dead Weather-re hajazó karcosság minden egyes tételben ott borzolja a kedélyeket. Ezáltal egy kicsit simább hangtájképet prezentál a lemez, ami szerencsére jelen esetben nem egyenlő az unalmassággal. Csak éppenséggel a Kills-től mást szoktunk meg. Az a kis elektronikus maszatolás még mindig ott mozog a háttérben, de az elnyújtott, olykor kásás, máshol keservesen síró, s a hallgatóból sokszor intenzív bólogatást kiváltó gitárnyúzás kapta ezúttal a főszerepet.

Ami pedig a dalokat illeti, különösebb kifogásunk nem lehet. Mossheart és Hince közös vállalkozása ugyanolyan kellemes, s még véletlenül sem tolakodóan fülbemászó dalokat hozott létre. De ha mégis kötekedni szeretnénk, kiemelhetjük a kicsit kevésbé ötletes Nail in My Coffin és a Wild Charms c. szerzeményeket, de ez szinte teljesen felesleges, mivel a DNA pillanatok alatt helyrebillenti az egyensúlyt.

Összegzésképpen elmondható, hogy jó album lett a Blood Pressures, de olykor kockázatmentes, illetve úgy gondolom, hogy nem lett volna szabad ennyire Alison Dead Weather-ös szereplésére (és Kate Moss-ra) építeni, mert ez bizony ellenszenvet válthat ki. Valamint a Kills-nek jól áll ez a szépen fésült hangzás, de talán még jobban passzol hozzájuk a ziláltság.

Ajánlott dalok: Future Starts Slow, Satellite, DNA, Baby Says, You Don’t Own the Road


Hivatalos honlap
A hírlevélre való feliratkozás után ingyen letölthető a DNA c. dal.


2011. április 8., péntek

FRAG/M EN/TUMO K _ ROBIN / PECKNOLD



Robin Pecknold
Three Songs
Szerzői kiadás
3 dal, 10 perc

8.5

Robin Pecknold, a Fleet Foxes frontembere és agya gondolt egyet, s közzétett három csodálatos dalt. Három dalt, amelyekből végül nem FF dalok lettek, de talán jobb is így. Egyik sem fogja megváltani a világot, arra mérget vehetünk, de hogy tíz percig kikapcsolhatjuk az agyunkat, hátradőlhetünk a székben, s a megfelelő életfunkciók fenntartása mellett tulajdonképpen semmi mást ne csináljunk, nos, arra ez a három dal bőven jó. Őszinte, intim pillanat ez művész és közönsége között. Mert hogy kell ilyen is, ugyebár.

2011. április 6., szerda

FRAG/M EN/TUMO K _ B U R I A L_




Burial
Street Halo
Hyperdub
3 dal, 21 perc

9.0

Az ember azt hinné, hogy az elmúlt egy-másfél évben a dubstep, mint műfaj, némiképp kimerült. Ha legalábbis az olyan reformerekből indulunk ki, mint James Blake, vagy Jamie Woon, akkor ebben szinte biztosak lehettünk volna. De nem. Burial, a műfaj tulajdonképpeni koronázatlan királya, s egyik legtehetségesebb alakja három év után új dalcsokorral jelentkezett, s bebizonyította, az "ortodox dubstep-ben" bizony még bőven van életerő. Összességében elmondható az új szerzeményekről, hogy nem olyan élesek és ütem-orientáltak, mint William Bevan előző munkái, sokkal inkább a dallam kerül előtérbe, mindazonáltal semmi nem vész el abból a megszokottnak mondható érzésből, amit Burial zenéje vált ki.


_AZ ÉV TIZED/ LEG J OBB V/IDEÓ I 200_ 7



ARCADE FIRE / BLACK MIRROR
Kezdjük a szokásos, bevett szófordulattal: zene és kép nem mindennapi összhangja figyelhető meg az Arcade Fire videójában. Misztikus, sötét, elborult - olyan, mint a Neon Bible.




ARCTIC _ MONKEYS / FLUORESCENT ADOLESCENT
A második Arctic Monkeys lemez azért szólt olyan nagyot, mert a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not c. debüt nyerseségét és odamondásait továbbvitte, s egy kicsit kiszínezte, többek között némi szentimentalizmussal. Ennek ékes példája a Fluorescent Adolescent, s az ahhoz készült videó.





EDITORS SMOKERS / OUTSIDE THE HOSPITAL DOORS
Alapszabálynak tekinthető, hogy szívszaggató himnuszhoz fenomenális, lélekemelő klip dukál? Úgy látszik, az Editors esetében igen. Sokan szinte szó nélkül elmennek egy-egy videójuk mellett, pedig nem lenne szabad. S ezt támasztja alá a Smokers Outside the Hospital Doors is.




THE GOOD THE BAD & THE QUEEN_ KINGDOM OF / DOOM
Damon Albarn ultra angol együttesének, ultra angol albumának második, ultra angol kislemezét egy annál is ultrább angol videó vezette fel 2007-ben. És hogy mitől ennyire angol? Hát persze, hogy az ultra angol reggelitől!




INCUBUS ANNA / MOLLY
Szeretem, amikor egy klipnek története van. Azt pedig még jobban, ha egy klipnek csavaros, eszes, egyszóval jó története van. Ilyen az Anna Molly is.




INTERPOL THE HEINRICH MANEUVER_
A Heinrich Maneuver klipje olyan, mint az Interpol zenéje, en bloc: kifinomult, mégis kifinomulatlan. Nyers, mégis elegáns. Elegancia és brutalitás. Igen, bébi!




KAISER _ CHIEFS / EVERYTHING IS AVERAGE NOWADAYS /
Ilyen az, amikor a Kaiser Chiefs tagjai a maguk szemtelen módján elmondják a véleményüket a popbizniszről. Úgy általánosságban véve. És igazuk van.




LCD SOUNDSYSTEM _ SOME/ONE GREAT _
Első gondolat: a Led Zeppelin Presence c. lemezének borítója kissé átértelmezve, s megfilmesítve. Második gondalat: ua. Később: wow! Meg merem kockáztatni, hogy ez a legjobb LCD Soundsystem klip. Zene és kép tökéletes összhangja. (Újfent.)




MAROON 5 _ WAKE UP CALL
Pazar videó egy pazar popdalhoz. Kár, hogy a Maroon 5 tavaly nem tudta megugrani az első két lemezük által belőtt szintet. Ilyenkor jön jól egy kis csintalan szentimentalizmus.




THE NATIONAL / APARTMENT _ STORY
Nettó kiváló popdal. Nettó misztikum. Nettó remekbe szabott klip. A National 2007 óta tényleg nem tud hibázni.




NINE INCH _ NAILS SURVIVALISM/
A Nine Inch Nails ötödik albumát, a fantasztikus Year Zero-t felvezető gerilla marketing gyöngyszeme ez a videó. Avagy ilyen az, amikor Trent Reznor elmondja a véleményét arról, hogy szerinte mi is történik valójában Amerikában.

Cenzúrázatlan változat




RADIOHEAD _ JIGSAW / FALLING INTO PLACE
Az egyszerű ötletek a legnagyszerűbbek? A Radiohead egyik legjobb dalához bizony dukál egy remek klip. Végül is, nem olyan nagy durranás, de valamiért mégis működik, majd' négy év után is.




SNOW _ PATROL / OPEN _ YOUR _ EYES _
Nem vallom magam Snow Patrol rajongónak, ez a videó azonban egyszerűen tarolt. Valamikor a felénél az ember legszívesebben megállítaná, mert úgyis tudható, mi lesz a vége, s csak felesleges időfecsérlés az egész. Na, ekkor kell rácsapni a kezünkre, s hátradőlni, kikapcsolni, azonosulni a pillanattal.




TRAVIS _ CLOSER /
Bár a Selfish Jean is hatalmasat szólt kiadásakor, a Closer valahogy mégis emlékezetesebb. No, nem feltétlenül Ben Stiller vendégszereplése miatt, hanem azért, mert a Boy with No Name videói közül ez a legtravisesebb.




UNKLE BURN _ MY / SHADOW
Az UNKLE eddig sem volt rest poptörténeti jelentőségű klipet kiadni (Rabbit in Your Headlights), s nincs ez másképp a War Stories-t felvezető Burn My Shadow rövidfilmje esetében sem. Egyszerűen lebilincselő. Kötelező darab. Tanítani kéne.

2011. április 4., hétfő

FRAG/M EN/TUMO K _ BU/R IAL + FOUR_T E T +T HOM YORK E_




Burial & Four Tet & Thom Yorke
Ego / Mirror
Text
2 dal, 13 perc

9.0

Bevallom őszintén, a Burial / Four Tet / Thom Yorke kollaborációval egy titkos vágyam vált valóra. Amikor a 2009-ben megjelent Burial & Four Tet dupla A-oldalas kislemezt (Moth / Wolf Club) hallgattam, az jutott eszembe, hogy de jól is hangzana valami finom, éteri vokál ezeken a dalokon. Mondjuk Thom Yorke által. Alig két évre rá ez teljesült is. Ugyanakkor, ez a kollaboráció nem volt olyan nagy meglepetés, hiszen Thom mind William Bevan-nel (Burial), mind Kieran Hebden-nel (Four Tet) jó kapcsolatot ápol, mindkét művész készített már neki remix-et, s csupán idő kérdése volt, hogy az énekes mikor viszonozza a szívességet.
A legjobb ebben a koprodukcióban az, hogy mindhármuk kézjegye markánsan ott van minden egyes dalon, mégsem csömörlik meg az egyszeri hallgató, sőt, egy izgalmas szintézis jön létre, melyben Burial pattogó, éles dobjai, Four Tet dallamossága és táncolhatósága, no és persze Thom Yorke utánozhatatlan vokáljai kiegészítik egymást. Minden további nélkül el tudok képzelni egy közös albumot.

FRAG/M EN/TUMO K _ A LEX / TUR N E R




Alex Turner
Submarine
Domino
6 dal, 19 perc

8.0

Az igazat megvallva, Alex Turner-nek nem csak a majomkodás, a görbe tükör tartása áll - illetve megy - jól. Bizony nagyon is testhez álló a lírikus szerepe, ez az érdekes romantika. Ezt egyrészt bizonyította már a Last Shadow Puppets nevű hobbizenekarával, illetve az Arctic Monkeys harmadik lemezén is, másrészt pedig ezzel az EP-vel, mely Richard Ayoade (The IT Crowd) Submarine c. filmjének zenéje. Közel sem hibátlan munkáról van szó, ami azt illeti, kissé nehézkesen indulnak be a mechanizmusok, amiknek ilyenkor be kell indulni, s bár a katarzis elmarad, hat igazán kellemes, végletekig romantikus és hangulatos dalt kapunk.




2011. április 3., vasárnap

FRAG/M EN/TUMO K _ C AT'S E Y E S




Cat’s Eyes
Broken Glass
Polydor
4 dal, 13 perc

9.0

Kamara popot kombinálni egy kis klasszikus zenével, s a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji, elsősorban rádióbarát könnyűzenével. Elég egyszerűnek hangzik, nem igaz? A Cat’s Eyes fantasztikus bemutatkozása azonban ennél egy kicsit több. Van benne valami, amitől döglik minden – légy, ember, sóbálvány. Egyszerre hat az észre, a szívre, s a lábakra. Megmozgat, s felpezsdít, miközben a Horrors frontemberének, Faris Badwan-nek a renoméja egyre csak dagad és dagad. Rachel Zeffira-val közös vállalkozásuk több mint egy ígéretes popteljesítmény. Ha áprilisban esedékes első albumuk hozza ezt a szintet (vagy akár meg is haladja azt), mindenképp ott lesz a helyük több év végi listán.

Hivatalos honlap