Arcade Fire: The Suburbs
Ilyen az, amikor Spike Jonze túl sokszor hallgatta meg a Sigur Rós 2002-es ( ) albumát és/vagy túl sokszor nézte meg a nyitótételhez (Vaka) készült videót, majd eldöntötte, hogy ebből egy filmet készít. A Suburbs videója az év legizgalmasabb trailer-e.
Archie Bronson Outfit: Hoola
E videó szerepeltetése ezen a listán már nettó agybetegsége miatt is indokolt.
Editors: You Don’t Know Love
Feszült, finoman erotikus, lebilincselő. A dal és a videó is.
Broken Bells: The Ghost Inside
Érdekes analógia az amerikai álomra, avagy mindannyian üregesek vagyunk.
The Chemical Brothers: Swoon
Az idén megjelent Further minden egyes tételéhez készült egy rövidfilm, amelyek egyenként is megérnek egy kisebb misét, szerintem azonban mind közül kiemelkedik a Swoon klipje. A történet egyértelmű, korrespondál a dallal, a technika nem fogja megváltani a világot, de ettől függetlenül szemet gyönyörködtető és kifejező. Néha az egyszerű tényleg nagyszerű.
Eels: Spectacular Girl
Rövid bepillantás egy bérgyilkos kettős életébe. Újabb remek Eels videó.
The Flaming Lips: Powerless
Zene és kép ritka összhangja.
Florence + The Machine: Heavy in Your Arms
Ha már összhang, legyen kövér. A Heavy in Your Arms, amíg nem létezett hozzá klip, pontosan ilyen fekete-fehér, elmosódott, (még éppen élvezhetően) vontatott filmként létezett Welch kisasszony és valószínűleg még sok más ember fejében.
Foals: Blue Blood
Ebbe a kék tintafoltos ingben ugráló kisgyerekbe több „ikszfaktor” szorult, mint bármelyik tehetségkutató akármelyik versenyzőjébe.
Here We Go Magic: Casual
Gusztustalanul jó.
How to Destroy Angels: The Space in Between
Képsorok, amelyek egészen biztosan nem fognak szerepelni a Reznor-Maandig esküvői DVD-n.
Janelle Monáe: Tightrope
Jelenetek egy avantgárd elmegyógyintézet mindennapjaiból.
Jónsi: Go Do
Mert ez az év legszebb imidzs videója.
LCD Soundsystem: Drunk Girls
Mert ez az év legviccesebb videója.
MGMT: Flash Delirium
Mert ha már volt vicces, agybeteg, gusztustalan, elmegyógyintézetes, akkor legyen egy explicite elmebeteg is.
Philip Selway: By Some Miracle
New York-ban csak érdekes videókat lehet forgatni . / ?
Röyksopp: Senior Living
Sejtelmes, disztópikus hangulatfilm, aminek minden egyes képkockája kiválóan illeszkedik az idei Röyksopp album, a Senior zenéjéhez.
Tame Impala: Solitude Is Bliss
Ha úgy tetszik, a Solitude Is Bliss röviden és egyértelműen foglalja össze a Tame Impala zenéjének esszenciáját. Kiegészítve egy érdekes kis történettel.
Vampire Weekend: Holiday
Két perces összefoglaló arról, hogy az, aki popkulturális értelemben véve nem egy zombi miért utálhatja a Vampire Weekend-et. (A végén pedig az is kiderül, hogy miért is szeretik őket oly sokan.)
Szigorúan teljes képernyős videó!
Gil Scott-Heron: New York Is Killing Me
Az eredeti dal már épp eléggé nyomasztó változatát Chris Cunningham – jobb szó híján – sötét videójával és ahhoz igazított egészen nyers remixével megdöbbentő mélységekig hurcolta. Az év videója.
A _ Z ÉV LE GJ OB B DA LA I/A tavalyi metódussal ellentétben idén nem csupán a kislemezekből szemezgettem, megpróbáltam minél jobban kitágítani a látómezőmet. Ennek megfelelően így alakult a lista:
50. Discodeine – Synchronize (feat. Jarvis Cocker)A Discodeine a DFA lemezcég egyik új felfedezettje, egyelőre nem sok mindent lehet tudni a duóról, de ha ilyen kellemes „dance floor-filler” szerzeményekkel folytatják, még a végén sokak kedvencévé válhatnak.
49. Blur – Fool’s Day
Több évnyi perpatvar és hiátus után minden idők egyik legfontosabb brit együttese, a Damon Albarn vezette Blur tavaly végre hivatalosan is újra összeállt, diadalmenetüket pedig egy, az idei Record Store Day-re rögzített dallal koronázták meg. A
Fool’s Day nem fogja megváltani a világot, de nagyon is hallgatható, sőt szerethető szerzemény.
48. Xiu Xiu – Chocolate Makes You HappyA Jamie Stewart vezette Xiu Xiu idén újabb dolgozattal jelentkezett, ami nyilvánvalóan nem a legjobb munkájuk, de telis-tele van igazi gyöngyszemekkel. Ilyen például a
Chocolate Makes You Happy.
47. Philip Selway – By Some Miracle
Aki Philip Selway első szólólemezének hallgatása közben képtelen volt elvonatkoztatni a Radiohead munkásságától, az bizony nagyot csalódhatott. Akinek viszont sikerült, bőven találhatott kedvére való dalokat.
46. Eels – Looking UpHa az Eels idei második lemeze, a tavaly megkezdett trilógia utolsó darabja nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bizony helyet kapott rajta néhány egészen kiváló tétel, amelyek közül a
Looking Up egyértelműen kiemelkedik.
45. How to Destroy Angels – A Drowning
Trent Reznor és felesége, Mariqueen Maandig a How to Destroy Angels jövő év elejére esedékes első lemezére jelentős elrugaszkodást ígértek a Nine Inch Nails hangzásától, ami – valljuk be – néhol zavarba ejtően könnyen kimutatható az együttes idén megjelent első kiadványán. A
Drowning viszont remélhetőleg egy szép kis csapásirányt jelölt ki.
44. Paul Weller – Wake Up the NationPaul Weller már olyan öreg, mint Anglia, mégis több rock ’n roll szorult a kisujjába is, mint oly sok pózőrködő új és régi-új együttesbe. Erre kiváló példa a
Wake Up the Nation.
43. Heaven Street Seven – Utazás a kegyetlenbe 1.A HS7 idén megjelent
Dunabeat c. válogatáslemeze meglepően kellemes kiadvány lett, amihez nyilvánvalóan nagyban hozzájárult a két új dal is, amelyek közül az
Utazás a kegyetlenbe első része egyértelműen köröket ver a másodikra.
42. Brandon Flowers – Only the YoungBár a Killers frontemberének első szólólemeze egyértelműen hagy némi kívánnivalót maga után, azért akad rajta egy-két kellemes meglepetés is. A legkellemesebb pedig az
Only the Young.
41. Fran Healy – Buttercups
A Travis frontembere, Fran Healy is idén jelentette meg első önálló lemezét
(Wreckorder), és bár ez a kiadvány sem sikerült olyan jól, mint az várható (és elvárható) volt, a
Buttercups mégis az év egyik legkellemesebb eresztésének bizonyult.
40. Roots Manuva – It’s OnA Ninja Tune kiadó idén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Roots Manuva pedig egy remek dallal járult hozzá a bulihoz.
39. Broken Bells – The Mall & Misery
A Broken Bells-ben nyilvánvalóan több van, mint amennyit idei első lemezükön villantottak. Ezt minden kétséget kizáróan alátámasztja a
Mall & Misery c. felvétel is, amely egyszerűsége ellenére menthetetlenül rabul ejt.
38. UNKLE – With You in My Head (feat. The Black Angels)Szerencsére az idei szerelmetes tini vámpír ponyvaadagunkat már elég hamar, még az év első felében letudhattuk, azóta csak megerősödött bennem a gondolat: ebben a franchise-ban a zene a legjobb. Bár az
Eclipse-hez készült soundtrack közel sem volt olyan jó, mint a
New Moon muzsikája, mégis megszerettette velem a Florence + The Machine-t, kaptunk egy briliáns Eastern Conference Champions dalt, illetve az UNKLE a finoman szólva borzalmas
Where Did the Night Fall után helyreállította a renoméját a
With You in My Head-del.
37. Franz Ferdinand – The Lobster Quadrille
És ha már filmzene, legyen kövér. Tim Burton
Alíz csodaországban reinterpretációja révén megtudhattuk, hogy a Franz Ferdinand-ban kiváló soundtrack érzék lakozik.
36. Villagers – I Saw th
e DeadA Villagers
Becoming a Jackal c. bemutatkozása nem szól akkorát, mint amilyet vártunk. Pontosabban, a kezdőtételt követő tíz további dal nem tudott felnőni ugyanarra a szintre. Kár.
35. MGMT – Flash Delirium
Hogy megnyugodjon a kis lelkük, az MGMT összehozta az év egyik legelcseszettebb lemezét. Szerencsére akadt pár kellemesebb tétel is a dallistán.
34. Emika – Double Edge (Radio Edit)A Warp kiadó új üdvöskéje ritka zsíros basszusfutamokkal és pattogó dobhang-mintákkal kényezteti hallgatóját. Idén megjelent két kislemeze közül a
Double Edge viszi a pálmát.
33. Husky Rescue – Sound of Love
A Husky Rescue az élő példa arra, hogy Finnország popzenéje alatt nem feltétlenül a már létezése előtt is halálunalmas HIM vagy Lordi értendő.
32. Karen Elson – The Ghost Who WalksJack White kedves feleségének idén megjelent bemutatkozó lemeze – minő meglepetés – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mindazonáltal van a nőben valami, amitől még nagyon is működhet a dolog. Most inkább nem részletezném, hogy mit kellene változtatni az eddigi recepten, inkább kiemelném lemezének nyitó- és egyben címadó tételét.
31. Fever Ray – Mercy Street
Olybá tűnik, hogy Karin Dreijer Andersson-nak esze ágában sincs visszatérni tesójához és a Knife-hoz. Sajnos és szerencsére. Sajnos, mert azért a Knife azért csak a Knife. És szerencsére, mert a Fever Ray is majdnem olyan jó. Erre sajnos idén csak egyetlen példát kaptunk, azt is egy Peter Gabriel feldolgozás formájában, de ez a cover az év egyik legjobbika.
30. David Lynch – I KnowDavid Lynch munkásságát már sokan, sokszor méltatták, úgyhogy én ettől most eltekintenék. Helyette csak felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét Lynch bácsi zenei munkásságára.
29. Röyksopp – The Drug
A Röyksopp idén jelentette meg tavalyi
Junior c. lemezük introvertált tesóját, a
Senior-t. Nem kell tőle félni, nem halunk bele az unalomba a lemez felénél, nyugodt szívvel ajánlom a kipróbálását mindenkinek. A szkeptikusoknak pedig külön felhívnám a figyelmét a
The Drug c. tételre.
28. Jónsi – Go DoJónsi idén megjelent első szólóalbuma az előző Sigur Rós lemez hagyományait folytatja, egy kicsit játszadozva a határértékekkel. Ennek megfelelően a
Gobbledigook ewok techno-jának egy továbbfejlesztett változata köszön vissza a
Go nyitótételeként. Remek darab.
27. Fang Island – Daisy
A Fang Island kétségkívül 2010 egyik legkellemesebb könnyűzenei meglepetése. Erre nagyszerű példa a
Daisy.
26. Two Door Cinema Club – What You KnowBár a Two Door Cinema Club alapvetően nem több, mint egy újabb tucat indie pop-rock zenekar, mégis érdemes lesz odafigyelni rájuk, ugyanis bemutatkozó lemezükön helyet kapott pár igazán erős tétel is, amelyek közül egyértelműen kiemelkedik a
What You Know.
25. Sex Bob-Omb – Threshold
Beck szerzeménye a Scott Pilgrim filmhez. Lényegre törő, hangos.
24. The Dead Weather – Die by the DropAnnak ellenére, hogy én személy szerint továbbra sem megyek le hídba a Dead Weather zenéjétől (ez nyilván ortodox White Stripes hívő mivoltomból fakad),
Sea of Cowards c. idei lemezük ügyesen feszegeti az együttes saját határait. Erre kiváló példa a felvezető kislemez, a
Die by the Drop.
23. Klaxons – Future Memories
A Klaxons csak egy a sok együttes közül, akiknek nem úgy sikerült az idei lemezük, ahogy kellett volna. Ennek ellenére a
Future Memories kiváló dal.
22. Interpol – BarricadeLehet fanyalogni az Interpol idei lemeze hallatán, az viszont tény, hogy 2004 óta nem hallhattunk akkora slágert Paul Banks-éktől, mint a
Barricade.
21. Florence + The Machine – Heavy in Your Arms
Gőzerővel folynak a második Florence + The Machine lemez munkálatai, Welch kisasszony szerint a
Lungs c. bemutatkozó dolgozatot uraló „vér és belek” témakör kevésbé lesz majd a középpontban. Ha ez valóban igaz, akkor a
Heavy in Your Arms egy igazán jól sikerült felvezetés.
20. Janelle Monáe – Tightrope (feat. Big Boi)Janelle Monáe idén megjelent nagyszerű bemutatkozásáról nehéz egyetlen dalt kiemelni, hiszen szinte mindegyik hibátlan, de talán a
Tightrope egy hangyányit a többi fölé emelkedik.
19. Fitz & the Tantrums – MoneyGrabber
Minő meglepetés, a
Pickin’ Up the Pieces nem lett olyan jó, mint az várható volt, mindenesetre a
MoneyGrabber az év egyik legjobb popdala.
18. LCD Soundsystem – HomeElképzelhető, hogy azért ragadt meg bennem annyira a
Home, mert épp hazafelé vonatoztam, amikor életemben először hallottam, mindenesetre biztató tényként könyveltem el a dal javára, hogy házon belül és házon kívül is, szinte minden kontextusban legalább annyira jól működik, mint akkor májusban a vonaton.
17. How to Dress Well – Escape Before the Rain
Igazából szinte bármelyik tételt választhattam volna a kiváló
Love Remains-ről, végül azért tettem le a voksom az
Escape Before the Rain mellett, mert egyik pillanatról a másikra belém hasított, hogy ennek a dalnak a legerősebb és legtermészetesebb az atmoszférája az egész lemezen.
16. Beach House – NorwayA
Norway pattog, körülölel, letaglóz, szerelembe ejt, álomba ringat. A tökéletes (dream) popdal iskolapéldája.
15. Crystal Castles – Not in Love (feat. Robert Smith)
Milyen jól is tette Ethan Kath és Alice Glass, hogy újravették a
Not in Love-ot Robert Smith (The Cure) vendégszereplésével.
14. Robyn – IndestructibleElsőre talán közhelyesnek hathat a dal, de a második-harmadik hallgatás alkalmával, amikor elmerülünk a részletekben, nyilvánvalóvá válik, hogy bizony, ha közhelyes is ez a dal, a legszebben felépítettek és megírtak közé tartozik.
13. Vampire Weekend – Holiday
Igazából a
Cousins is szerepelhetne itt. Vagy a
Horchata. Vagy a
Giving Up the Gun. Szinte teljesen mindegy. Azért a
Holiday, mert nekem ez a kedvencem. És igen, a Vampire Weekend idei lemeze
(Contra) valóban ennyire jól sikerült.
12. Archie Bronson Outfit – HoolaAmekkora csalódást okozott a lemez
(Coconut), úgy en bloc, a
Hoola legalább akkora noise popdal.
11. The Radio Dept. – A Token of Gratitude
Shoegaze és dream pop kéz a kézben járnak a
Clinging to a Scheme bármely szerzeményében. És ez így van jól. Azonban mindegyik közül kiemelkedik a
Token of Gratitude.
10. Arcade Fire – Suburban WarPopdalba kivetített belső monológ, két felvonásban. Ja, és pofátlanul fülbemászó módon.
9. Tame Impala – The Bold Arrow of Time
A
Bold Arrow of Time valahol a teljes elszálltság és a józanság között lebeg, behatárolhatatlansága ellenére nagyon is kézzel fogható. Tessék nekifutni, legalább egyszer.
8. Foals – Spanish SaharaA Foals idén mindenkinek megmutatta, hogy több van bennük, mint egy átlagos tucat indie együttesben. El lehet felejteni a
Cassius-t meg az
Olympic Airways-t, a
Total Life Forever szinte mindegyik tétele okos, maradandó, szívbemarkoló. Mint a Spanish Sahara, amely a lemez alfája és ómegája.
7. Gorillaz – Doncamatic (feat. Daley)
Aki esetleg csalódott az idei Gorillaz lemezben
(Plastic Beach), az megnyugodhat, Damon Albarn popdalszerző vénájával semmi gond nincs. Erre kiváló példa a
Doncamatic, amely egyértelműen az év legjobb popdala.
6. Maximum Balloon – Apartment Wrestling (feat. David Byrne)Ha a
Doncamatic az év legjobb popdala, akkor az
Apartment Wrestling az év legjobb táncdala.
5. The Chemical Brothers – Swoon (Radio Edit)
A
Swoon pontosan olyan, mint a dal témája. Hirtelen jön, a semmiből tör elő, elvarázsol, letaglóz. És már semmi más nem számít.
4. Four Tet – Angel EchoesAmennyire nehéz szavakba önteni magát a
There Is Love in You-t, legalább annyira nehéz megmagyarázni a nyitótétel, az
Angel Echoes varázsát. Erről tényleg mindenkinek személyesen kell meggyőződnie.
3. Massive Attack – Paradise Circus (feat. Hope Sandoval)
Igen, a
Heligoland tényleg borzalmas lett. És igen, vannak rajta nagyon jó dalok is. Hogy a
Paradise Circus nem biztos, hogy ennyire jól sikerült? Szerintem igen. Emlékszem arra, amikor először hallottam Zane Lowe műsorában a BBC Radio 1-on. Hirtelen elkezdtem reménykedni, hogy igenis megérte annyit várni az új MA lemezre. A csalódás, ami utána következett már egy másik bejegyzés témája, de ez mit sem von le a dal értékéből.
2. Flying Lotus – ...And the World Laughs with You (feat. Thom Yorke)A parádés idei Flying Lotus lemezhez
(Cosmogramma) dukál egy remek duett is. Bár a Thundercat közreműködésével rögzített
Mmmhmm és a Laura Darlington vendégszereplésével felvett
Table Tennis mind kiváló tételek, a Thom Yorke-kal felvett
…And the World Laughs with You köröket ver mindegyikre.
1. The National – England
Bármennyire is meglepő, a National kapcsán gondolkodtam a legkevesebbet. Annak ellenére, hogy az
Anyone’s Ghost, az
Afraid of Everyone, a
Lemonworld és a
Conversation 16 is nyugodtan szerepelhetne itt. Hogy végül is miért az
England? Egyszerűen azért, mert ez a himnikus, szépen lassan kibontakozó, a hőn áhított katarzisba torkolló dalszerkezet a legkevésbé jellemző Matt Berninger-ékre, és ennek ellenére kiváló munkát végeztek.
_AZ É V LE G JO B B AL BUM A/IEgy év végi lista összeállítása több szempontból is értelmetlen, leginkább a szubjektív tényezők és az elévülés lehetőségének fennállása miatt. A képet csupán tovább árnyalja a tény, hogy bár nyilvánvalóan egy célszerű eszköze annak, hogy megvizsgáljuk mennyire maradandó egy popzenei hangzóanyag, az egyéni tényezők itt is számottevően közrejátszanak. Ahogy például a Klaxons lemeze augusztus végén még izgalmasnak tűnt, egyáltalán nem zárható ki, hogy december közepén nem eszmélünk fel rá, hogy már hónapok óta elő sem vettük. Persze az sem kizárt, hogy márciusban nem kerül újra terítékre. Vagy MP3 lejátszóra. Az anomália legironikusabb aspektusa talán mégis abban rejlik, hogy ha egy lemezt egy zeneszerető blogger választ az év albumának, az legalább annyira könnyen jelentőségét veszítheti mind a szerző, mind olvasói számára, mint egy gondosan kimunkált, áldemokratikus módon, egy szerkesztőségi ülésen megválasztott mű. Pontosan ezért fontos itt és most kihangsúlyozni, hogy egyrészt ez egy szuggesztív lista, másrészt pedig a fenti gondolatmenettel – sajnos – nem én találtam fel a spanyolviaszt, de ha idejekorán érvényét veszíti a listám, nos, még mindig könnyebben megúszom, mint a WAN2.
20. Röyksopp – SeniorBár a Röyksopp idei installációja nem éppen a legizgalmasabb kaland, amire a duó invitál minket, mégis van benne valami megmagyarázhatatlan, amitől remekül működik. Hangulatilag nagyon erős lemezről van szó a
Senior esetében, a dalok viszontlehetnének egy kicsit maradandóbbak.
Ajánlott dalok: Tricky Two, Senior Living, The Drug, Forsaken Cowboy
19. Crystal Castles – Crystal Castles (II)Alice Glass és Ethan Kath a thrash esztétika legújabb nagyágyúi, akik végérvényesen a műfaj legnagyobbjai közé katapultálták magukat idei, szintén cím nélküli második lemezükkel.
Ajánlott dalok: Celestica, Baptism, Vietnam, Pap Smear, Not in Love
18. Interpol – Interpol Az Interpol elkészítette karrierjének legmegosztóbb lemezét. Sokan megdicsérték, talán egy kicsit többen pedig a földig szerették volna tiporni. Ami biztos: az
Interpol egyértelműen meghaladja azt, amit a három évvel ezelőtti
Our Love to Admire kínált, a legtöbb dal kifejezetten jól sikerült és ismét tágítottak egy kicsit zenei horizontjukon – ez már bőven elég ahhoz, hogy ez az album szerepeljen a listámon.
Ajánlott dalok: Success, Summer Well, Lights, Barricade, Try It On
17. Jónsi – GoA Sigur Rós frontember Jónsi első szólólemeze olyan, amilyet tőle elvárhatunk: okos, titokzatos, és meglepően szórakoztató. Az úttörő kifejezés is idekívánkozik, de az valahogy a Rós keretein belül jobban megy neki.
Ajánlott dalok: Go Do, Animal Arithmetic, Boy Lilikoi, Kolniður
16. Robyn – Body TalkRobyn három felvonás után összegzett és e folyamat végeredményeként megjelentette az év legjobb poplemezét. Na, nem olyan mézes-mázos, érzelgős, modoros valamit, ami a rádiók rotációjának jórészét kiteszik, hanem intelligens, táncolható, olykor kísérletező, nagybetűs POP dalokat.
Ajánlott dalok: Dancing on My Own, Indestructible, None of Dem, Stars 4-Ever
15. Janelle Monáe – The ArchAndroid (Suites II and III)Már jómagam is többször leírtam, de megteszem újra: Janelle Monáe az év egyik legizgalmasabb felfedezettje. (Ami persze csak részben igaz, mert egy EP-je már tavaly is megjelent.) Zenéjében könnyen kimutathatóan keveredik a pszichedelikus rock, a kicsit Michael Jackson-ra hajazó R&B, az elektronikus tánczene, a musical, sőt, akár még egy kis Beatles behatást is kimutathatunk
(Oh, Maker). Ennek ellenére roppant izgalmas és a végletekig egyedi, szinte pattanásig feszítetten eklektikus produktumot kapunk.
Ajánlott dalok: Dance or Die, Cold War, Tightrope, BabopbyeYa
14. Fang Island – Fang IslandA Fang Island lényegre törő, energikus, eszes, fülbemászó idei albuma annak ellenére kötelező, hogy közel sem hibátlan. Vannak olyan lemezek, amelyek a hibáikkal együtt szerethetők.
Ajánlott dalok: Daisy, Sideswiper, Davey Crockett, Welcome Wagon
13. Maximum Balloon – Maximum BalloonDave Sitek, a TV on the Radio producere és egyik zsenije idén megjelentette első önálló albumát a Maximum Balloon fedőnév alatt. Akárki akármit mond, ez a hangzóanyag igenis nagyszerűen sikerült. Amolyan okos tánczene ez, csordultig töltve maradandó pillanatokkal és vendégszereplésekkel.
Ajánlott dalok: Groove Me, If You Return, Tiger, Apartment Wrestling
12. The Chemical Brothers – FurtherA Chemical Brothers a minősíthetetlen
We Are the Night után visszatalált a helyes útra. Ed Simons és Tom Rowlands vettek egy mély levegőt és alámerültek a pszichedelikus zenében, hogy elkészítsék eddigi legegységesebb munkájukat, amely annak ellenére, hogy nem annyira változatos, mint mondjuk a
Dig Your Own Hole vagy a
Surrender mégis rendkívül izgalmas, szinte minden porcikájában.
Ajánlott dalok: Snow, Escape Velocity, Swoon, K + D + B, Wonders of the Deep
11. Beach House – Teen DreamA
Teen Dream egyetlen egy problémája, hogy a tíz tételnek a fele túlságosan hosszú. A mögöttük meghúzódó ötlet, vagy koncepció igazán nagyszerű, de olykor tényleg feleslegesen vezérlik túl a dalokat. Ennek ellenére ez az album beszippant, mint egy örvény és nem hagy menekülni.
Ajánlott dalok: Zebra, Norway, Lover of Mine, 10 Mile Stereo
10. LCD Soundsystem – This Is HappeningTovábbra sem esek annyira hasra az LCD Soundsystem-től, mint mondjuk a Pitchfork, de ki mondta, hogy kötelező? Ha minden ellenérzésemtől elvonatkoztatok, akkor a
This Is Happening egy igenis jó lemez, bár tény, hogy ugyanabba a dugába dőlt, mint elődje, a
Sound of Silver. Névlegesen, a dalok fele jóval hosszabb, mint kellene. Olykor négy-öt perc is elég, kedves James Murphy.
Ajánlott dalok: Drunk Girls, One Touch, I Can Change, Home
9. Flying Lotus – CosmogrammaFlying Lotus lemezével pontosan az ellenkező a probléma, mint a fentebb említett LCD Soundsystem albummal. Steven Ellison olykor túl sok mindent szeretne egy alig két-három perces dalba sűríteni, ezáltal helyenként egy kicsit nehezen követhető a
Cosmogramma, ettől függetlenül három-négy nekifutást követően végérvényesen FlyLo rajongók leszünk.
Ajánlott dalok: ...And the World Laughs with You, Mmmhmm, Do the Astral Plane, Recoiled
8. Arcade Fire – The SuburbsA
Suburbs-zel újfent bővítésre került a hangszerpark, sőt még az eddigieknél is változatosabb lett az Arcade Fire hangzása. Ott van például a pszichedelikus
Month of May, vagy az ABBA-ra (!) hajazó
Sprawl II (Mountains Beyond Mountains). Ugyanakkor el is vettek a hangtájképből egy-két alkotóelemet, de ez egy olyan nélkülözés, amit könnyedén megbocsáthatunk, hiszen ha bizonyos hatásokat és stíluselemeket megtartottak volna, akkor félő ez a döntés megerőszakolta volna az album nyugodt kibontakozását és beteljesedését. Mindettől függetlenül az AF harmadik dolgozata lehetett volna egy kicsit rövidebb is, néhol egy barokkos körmondatot könnyebb követni, mint a lemezt. Sok tétel lehetett volna rövidebb is, sok tételt keverhettek volna még egy kicsit, és jó néhányat igazán le is hagyhattak volna.
Ajánlott dalok: The Suburbs, Half Light II (No Celebration), Suburban War, Month of May, We Used to Wait
7. Gorillaz – Plastic BeachBár az idén megjelent harmadik Gorillaz album egy kicsit lemarad két, szinte hibátlan elődje mögött, mégis van benne valami rendkívül vonzó. Talán az, hogy a címnélküli bemutatkozáshoz és az apokaliptikus
Demon Days-hez képest kevésbé populista? Nem lehet pontosan tudni, mindesetre a
Plastic Beach egy újabb nagyszerű munka.
Ajánlott dalok: Welcome to the World of the Plastic Beach, Rhinestone Eyes, Empire Ants, Some Kind of Nature, On Melancholy Hill
6. Foals – Total Life ForeverRöviden: a Foals olyan, mintha a Kings of Leon (jól) tudna zenélni, közérthető, mégis eszes, de korántsem okoskodó popdalokat írni.
Hosszabban: attól még nem lesz valaki zenei zseni, hogy elkezd fejhangon énekelni és a szokásos három akkord mellé beiktat még legalább egyet. Viszont akkor már igen, ha az együttesével az előző albumuk sokat ígérő matekos rockolását és játékosságát feltölti érzelmekkel és kellő mértékű grandiózussággal. A
Total Life Forever olyan, mintha a Radiohead és a Franz Ferdinand egy soha ki nem adott közös jammelése lenne. Igen. Végtelenül intelligens és precíz, mint az oxfordiak, rendkívül fülbemászó és könnyen emészthető, mint a skótok zenéje. Persze, ez a lemez sem tökéletes, mindazonáltal eszméletlen nagy ugrás az együttesnek a semmilyen
Antidotes-hoz képest és kijelöl egy olyan irányt a számukra, ami igencsak szép reményekkel kecsegtet.
Ajánlott dalok: Blue Blood, Miami, Total Life Forever, Spanish Sahara, This Orient, After Glow
5. Vampire Weekend – ContraA Vampire Weekend-nek mind a mai napig hálásak lehetünk, hogy második albumuk kiadásával egy kicsit szebbé tették azt az ocsmány előző telet. Ugyanakkor utálhatjuk is egy kicsit őket, hiszen a
Contra nagyon is nyári lemez. De végül is számít ez, ha egyszerűen ennyire jó maga a hangzóanyag? Aligha.
Ajánlott dalok: Horchata, Holiday, Cousins, Giving Up the Gun
4. How to Dress Well – Love RemainsA How to Dress Well néven tevékenykedő kölni filozófiahallgató egy nagyszerű (ingyenes) EP sorozat után idén végre kiadta első albumát, amely egyrészt korábbi felvételekből szemezget, másrészt pedig helyet kapott rajta néhány kiváló új tétel is.
Nehéz pontosan megmagyarázni, hogy milyen is a
Love Remains. Nem éppen könnyed délutáni hallgatnivaló, az biztos. Rendkívül érzelmes, de nem emo. Lesújtó, ugyanakkor felemelő. Depresszív és endorfinforrás egyben. Mintha valaki fájdalmából, elszigeteltségéből csak egyetlen kiutat látna: ha kiénekli magából.
Ajánlott dalok: Ready for the World, You Won’t Need Me Where I’m Goin’, Escape Before the Rain, Endless Rain
3. Tame Impala – InnerspeakerAz
Innerspeaker egy pszichedelikus kéjutazás ajánlata, mindenféle drogok nélkül. Vagyis, az egyetlen drog a zene. Kevin Parker tudja, hogy mikor kell rálépni az effektpedálra, tudja, hogy egy-egy dal mely pontján lehet elszállni, tudja, hogy hová kell egy megkapó melódia, sőt, még be is tud illeszteni egyet. Ezért lett a Tame Impala bemutatkozása az idei év legjobbja.
Ajánlott dalok: Desire Be, Desire Go; Alter Ego; Lucidity; Solitude Is Bliss; The Bold Arrow of Time
2. The National – High VioletA National talán mind közül a legamerikaiabb együttes. Egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyire szép metaforáját nyújtják az USA társadalmi berendezkedésének. Ők is ugyanolyan olvasztótégelyként működnek, úgy gyűjtik össze az őket ért hatásokat, ahogy a hazájuk, hogy aztán valami teljesen eredetit hozzanak létre belőle. Valamit, ami esszenciálisan National. Ennek eleddig legékesebb bizonyítéka a
High Violet, amely egységesebb, mint a
Boxer és érzelmesebb, mint az
Alligator.
Ajánlott dalok: Anyone’s Ghost, Afraid of Everyone, Lemonworld, Conversation 16, England
1. Four Tet – There Is Love in YouHogy miért a Four Tet és nem a National lemez? Először jómagam sem tudtam megmagyarázni, majd rájöttem, hogy a válasz végül is kézenfekvő. A There Is Love in You – amellett, hogy Kieran Hebden eddigi legjobb lemeze – olyan érzelmi regiszterekben mozog és hat azokra, amelyre csak nagyon kevés hangzóanyag képes. Törékeny és harmonikus teremtés, mint egy ember, éteri, mint egy angyal, körülölel mindent, mint a szeretet. Bármennyire is nyálasan hangzik mindez, mérföldekre áll attól.
Ajánlott dalok: Angel Echoes, Love Cry, Sing, Plastic People, She Just Likes to Fight
