James Blake
James Blake
Atlas / A&M
11 dal, 38 perc
9.0
Továbbra is kitartok az álláspontom mellett: James Blake a legizgalmasabb dolog, ami a dubstep-pel történt az elmúlt három évben. A stílus olykor eleve minimalista vonásainak felerősítése önmagában nem tűnik eget rengető ötletnek. Ez a szkepticizmus azonban egy nyitottabb hallgató esetében már a második, egy nehezebben meggyőzhető személy esetében pedig legkésőbb a harmadik, kakofón katarzisba torkolló I Never Learnt to Share c. tételt követően szertefoszlik. S ekkor jön el a megvilágosodás is: annyi találgatás és ízlelgetés után végre el tudjuk helyezni James Blake-et a fejünkben. Ami azt illeti, az igazán izgalmas dolgok csak ezután következnek. A kétrészes, egyszerűen gyönyörű Lindisfarne, a Feist feldolgozás (Limit to Your Love), az otthoni zongorázgatást eszünk juttató Give Me My Month, vagy az egyszerűségével rabul ejtő To Care (Like You) mind mind olyan izgalmakat tartogatnak, mint kevés lemez az elmúlt egy-két évből.
Ami 2009-ben az XX bemutatkozása, s ami tavaly az első How to Dress Well lemez megjelenése volt, az idén egyértelműen James Blake és cím nélküli debütálása. A fentebb említett párhuzam a dél-londoni trióval és a Kölnben tanuló, amúgy amerikai filozófiahallgatóval természetesen nem volt véletlen. James Blake első albumán ugyanis előbbiek lemezének erős atmoszférikussága, sötét lebegése, s utóbbi zenész első LP-jének éteri énektémái érnek össze. A hangsúly nem a kapós, könnyen emészthető melódiákon van, sokkal inkább a hangulatábrázoláson, s a feszültségkeltésen.
James Blake bemutatkozásának zsenialitása a jól álcázott taktikázásban, a finom mesterkeltségben, egy kicsit kevésbé durván: a hallgató kezének megfogásában és vezetésében rejlik. Ez a lemez az igazi utazás egy fiatal, tehetséges popzenei koponya körül, s talán egy kicsit azon belül.
Ajánlott dalok: The Wilhelm Scream, I Never Learnt to Share, Limit to Your Love, To Care (Like You), Measurements
James Blake
Atlas / A&M
11 dal, 38 perc
9.0
Továbbra is kitartok az álláspontom mellett: James Blake a legizgalmasabb dolog, ami a dubstep-pel történt az elmúlt három évben. A stílus olykor eleve minimalista vonásainak felerősítése önmagában nem tűnik eget rengető ötletnek. Ez a szkepticizmus azonban egy nyitottabb hallgató esetében már a második, egy nehezebben meggyőzhető személy esetében pedig legkésőbb a harmadik, kakofón katarzisba torkolló I Never Learnt to Share c. tételt követően szertefoszlik. S ekkor jön el a megvilágosodás is: annyi találgatás és ízlelgetés után végre el tudjuk helyezni James Blake-et a fejünkben. Ami azt illeti, az igazán izgalmas dolgok csak ezután következnek. A kétrészes, egyszerűen gyönyörű Lindisfarne, a Feist feldolgozás (Limit to Your Love), az otthoni zongorázgatást eszünk juttató Give Me My Month, vagy az egyszerűségével rabul ejtő To Care (Like You) mind mind olyan izgalmakat tartogatnak, mint kevés lemez az elmúlt egy-két évből.
Ami 2009-ben az XX bemutatkozása, s ami tavaly az első How to Dress Well lemez megjelenése volt, az idén egyértelműen James Blake és cím nélküli debütálása. A fentebb említett párhuzam a dél-londoni trióval és a Kölnben tanuló, amúgy amerikai filozófiahallgatóval természetesen nem volt véletlen. James Blake első albumán ugyanis előbbiek lemezének erős atmoszférikussága, sötét lebegése, s utóbbi zenész első LP-jének éteri énektémái érnek össze. A hangsúly nem a kapós, könnyen emészthető melódiákon van, sokkal inkább a hangulatábrázoláson, s a feszültségkeltésen.
James Blake bemutatkozásának zsenialitása a jól álcázott taktikázásban, a finom mesterkeltségben, egy kicsit kevésbé durván: a hallgató kezének megfogásában és vezetésében rejlik. Ez a lemez az igazi utazás egy fiatal, tehetséges popzenei koponya körül, s talán egy kicsit azon belül.
Ajánlott dalok: The Wilhelm Scream, I Never Learnt to Share, Limit to Your Love, To Care (Like You), Measurements
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése