Cat’s Eyes
Cat’s Eyes
Polydor
10 dal, 28 perc
9.0
A szupergruppokkal nem az ego a gond, mint ahogy azt sokan feltételezik, hanem az, hogy a tagok már csak nagyon keveset adhatnak egymásnak – elsősorban professzionális értelemben véve. No és persze egy bizonyos kor után az ember már csak fogcsikorgatva adja be a derekát a változásnak. A Cat’s Eyes – Faris Badwan Horrors-frontember és Rachel Zeffira kanadai klasszikus zenész közös zenei kalandja – azonban szerencsére mentes ezektől az allűröktől.
A fenomenális Broken Glass EP kapcsán már említettem, hogy a recept, ami alapján ez a kollaboráció működik, nem tűnik különösebben ördöngösnek. Mindazonáltal a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus popja, a kamara- és klasszikus zene, s az itt-ott kimutatható krautrock olyan egységre lelt a Cat’s Eyes berkein belül és tagjai által, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Mármost, maga a lemez nem okoz különösebb meglepetést a fentebb említett minialbumot ismervén, a cím nélküli első nagylemez – ha úgy tetszik – annak a folytatása, vagyis inkább kibontása és a szó legjobb értelmében véve elnyújtása. Mindaz, amiből ízelítőt kaptunk a kontextus által itt egy kicsit jobban, erőteljesebben szólal meg, s bár a 28 perces játékidő nem sok, arra bőven elég, hogy ez megvalósuljon. Minden egyes hang a jól megérdemelt helyén van, s bár egyértelműen lerí az egész hangzóanyagról a profizmus, mégsem tűnik lelketlennek, sivárnak, sőt!
A Cat’s Eyes lemezében nem az a szép, hogy két zseni interakciójának lenyomata, hanem az a folyamat, ahogy két csiszolatlan gyémánt tökéletesíti, sok esetben pedig kiegészíti egymást.
Ajánlott dalok: Cat’s Eyes, The Best Person I Know, Face in the Crowd, Bandit, Over You
Cat’s Eyes
Polydor
10 dal, 28 perc
9.0
A szupergruppokkal nem az ego a gond, mint ahogy azt sokan feltételezik, hanem az, hogy a tagok már csak nagyon keveset adhatnak egymásnak – elsősorban professzionális értelemben véve. No és persze egy bizonyos kor után az ember már csak fogcsikorgatva adja be a derekát a változásnak. A Cat’s Eyes – Faris Badwan Horrors-frontember és Rachel Zeffira kanadai klasszikus zenész közös zenei kalandja – azonban szerencsére mentes ezektől az allűröktől.
A fenomenális Broken Glass EP kapcsán már említettem, hogy a recept, ami alapján ez a kollaboráció működik, nem tűnik különösebben ördöngösnek. Mindazonáltal a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus popja, a kamara- és klasszikus zene, s az itt-ott kimutatható krautrock olyan egységre lelt a Cat’s Eyes berkein belül és tagjai által, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Mármost, maga a lemez nem okoz különösebb meglepetést a fentebb említett minialbumot ismervén, a cím nélküli első nagylemez – ha úgy tetszik – annak a folytatása, vagyis inkább kibontása és a szó legjobb értelmében véve elnyújtása. Mindaz, amiből ízelítőt kaptunk a kontextus által itt egy kicsit jobban, erőteljesebben szólal meg, s bár a 28 perces játékidő nem sok, arra bőven elég, hogy ez megvalósuljon. Minden egyes hang a jól megérdemelt helyén van, s bár egyértelműen lerí az egész hangzóanyagról a profizmus, mégsem tűnik lelketlennek, sivárnak, sőt!
A Cat’s Eyes lemezében nem az a szép, hogy két zseni interakciójának lenyomata, hanem az a folyamat, ahogy két csiszolatlan gyémánt tökéletesíti, sok esetben pedig kiegészíti egymást.
Ajánlott dalok: Cat’s Eyes, The Best Person I Know, Face in the Crowd, Bandit, Over You
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése