Nicolas Jaar
Space Is Only Noise
Circus Company
14 dal, 46 perc
9.0
Tim Hecker
Ravedeath, 1972
Kranky
12 dal, 52 perc
8.5
Az ambient és a chillout/downtempo nem halott, sőt nagyon is él, s az olyan előadóknak köszönhetően, mint Tim Hecker és Nicolas Jaar az is tudható, hogy korántsem meríthetők ki egykönnyen.
Nicolas Jaar komparatisztika szakos hallgató, kiadója van (Clown & Sunset), s a Pitchfork szerint fiatal kora ellenére rendkívül érett zenét készít. Sokoldalú személyiség, meg kell hagyni, s ez nyilvánvalóan zenei ízlésében is megfigyelhető, közvetett módon legalább is minden bizonnyal, hiszen a Space Is Only Noise annyira összetett, hogy az ember néha csak kapkodja a fejét. Ez azonban szerencsére nem megy a kellemes élvezhetőség rovására, sőt kifejezetten izgalmassá teszi a fiatalember első dolgozatát. Megdöbbentően okos műről van szó NJ bemutatkozását illetően. Szinte a semmiből épít fel egy szavakkal leírhatatlan csodálatos valamit. Az album első hangjai csupán foszlányok, egy-két elveszett töredék, amelyek végül úgy rendeződnek el, s találnak rá harmóniájukra, hogy azt elsőre az ember el se meri gondolni. Mindemellett végig fenntartja a feszültséget, nincs amolyan lusta magyar építőmunkás intermezzo. Minden egyes téglarakás érdeklődéssel és ámulattal töltheti el a hallgatót. A lemezt nyitó és záró Être c. tétel pedig nagyszerű keretbe foglalja azt a folyamatot, amelynek végeredménye egy kiváló lemez felépülése és kiteljesedése.
Tim Hecker montreali producer, zenész, aki Jetone művésznéven már jelentős underground rajongótáborra tett szert, de saját nevén kiadott munkáival szintén elnyerte a szakma és a közönség szeretetét, leginkább személyesebb hangvételük, s ügyes bravúrozásuk miatt. Eleve sűrűn szövött ambient tételeit ugyanis drone-nal, glitch-csel és még ki tudja mivel vegyítve gyakran a teljes és totális megcsömörlés szélére kergeti az egyszeri hallgatót. Nincs ez másképp az Izlandon rögzített Ravedeath, 1972-val sem, amelyen jelentős noise behatások figyelhetők meg. Az, hogy alapvetően az imént említett zsáner pop vagy rock válfajából táplálkozik leginkább, rejtély marad. De végül is kit érdekel, ha az eredmény ennyire meggyőző? Mindazonáltal az ambient efféle megközelítése nem hat minden további nélkül újszerűnek, Tim Hecker nem talált fel újabb spanyolviaszt, ez viszont egyáltalán nem zavaró. Az viszont már annál inkább, hogy az előző paragrafusban tárgyalt Space Is Only Noise-zal ellentétben elég könnyen el lehet veszni ezekben a hangtájképekben. Viszont ez sem annyira zavaró, mert egyrészt könnyű újra felvenni a fonalat, másrészt pedig szinte minden egyes hang arra ösztönöz, hogy kapcsoljunk ki, s vesszünk el. Mintha csak ez lenne az egész munka célja.
Nicolas Jaar hangulatot, Tim Hecker pedig atmoszférát teremt már rögtön lemezeik elején. Méghozzá olyan erőset, hogy egyáltalán nem szabadulhatunk. Ez pedig egy jó ambient és/vagy chillout/downtempo lemez legfontosabb ismérvei közé tartozik, magától értetődő okokból kifolyólag.
Ajánlott dalok:
Space Is Only Noise: Too Many Kids Finding Rain in the Dust, Keep Me There, I Got a Woman, Problems with the Sun, Variations
Hivatalos honlap, ahol a listen-re kattintva meghallgatható többek között a Colomb, a Too Many Kids Finding Rain in the Dust és a Space Is Only Noise If You Can See.
- Ravedeath, 1972: The Piano Drop; In the Fog I, II & III; Hatred of Music I & II; In the Air I, II & III
The Piano Drop
Hatred of Music I
(Jobb gomb, mentés másként)
(Via Pitchfork)
Space Is Only Noise
Circus Company
14 dal, 46 perc
9.0
Tim Hecker
Ravedeath, 1972
Kranky
12 dal, 52 perc
8.5
Az ambient és a chillout/downtempo nem halott, sőt nagyon is él, s az olyan előadóknak köszönhetően, mint Tim Hecker és Nicolas Jaar az is tudható, hogy korántsem meríthetők ki egykönnyen.
Nicolas Jaar komparatisztika szakos hallgató, kiadója van (Clown & Sunset), s a Pitchfork szerint fiatal kora ellenére rendkívül érett zenét készít. Sokoldalú személyiség, meg kell hagyni, s ez nyilvánvalóan zenei ízlésében is megfigyelhető, közvetett módon legalább is minden bizonnyal, hiszen a Space Is Only Noise annyira összetett, hogy az ember néha csak kapkodja a fejét. Ez azonban szerencsére nem megy a kellemes élvezhetőség rovására, sőt kifejezetten izgalmassá teszi a fiatalember első dolgozatát. Megdöbbentően okos műről van szó NJ bemutatkozását illetően. Szinte a semmiből épít fel egy szavakkal leírhatatlan csodálatos valamit. Az album első hangjai csupán foszlányok, egy-két elveszett töredék, amelyek végül úgy rendeződnek el, s találnak rá harmóniájukra, hogy azt elsőre az ember el se meri gondolni. Mindemellett végig fenntartja a feszültséget, nincs amolyan lusta magyar építőmunkás intermezzo. Minden egyes téglarakás érdeklődéssel és ámulattal töltheti el a hallgatót. A lemezt nyitó és záró Être c. tétel pedig nagyszerű keretbe foglalja azt a folyamatot, amelynek végeredménye egy kiváló lemez felépülése és kiteljesedése.
Tim Hecker montreali producer, zenész, aki Jetone művésznéven már jelentős underground rajongótáborra tett szert, de saját nevén kiadott munkáival szintén elnyerte a szakma és a közönség szeretetét, leginkább személyesebb hangvételük, s ügyes bravúrozásuk miatt. Eleve sűrűn szövött ambient tételeit ugyanis drone-nal, glitch-csel és még ki tudja mivel vegyítve gyakran a teljes és totális megcsömörlés szélére kergeti az egyszeri hallgatót. Nincs ez másképp az Izlandon rögzített Ravedeath, 1972-val sem, amelyen jelentős noise behatások figyelhetők meg. Az, hogy alapvetően az imént említett zsáner pop vagy rock válfajából táplálkozik leginkább, rejtély marad. De végül is kit érdekel, ha az eredmény ennyire meggyőző? Mindazonáltal az ambient efféle megközelítése nem hat minden további nélkül újszerűnek, Tim Hecker nem talált fel újabb spanyolviaszt, ez viszont egyáltalán nem zavaró. Az viszont már annál inkább, hogy az előző paragrafusban tárgyalt Space Is Only Noise-zal ellentétben elég könnyen el lehet veszni ezekben a hangtájképekben. Viszont ez sem annyira zavaró, mert egyrészt könnyű újra felvenni a fonalat, másrészt pedig szinte minden egyes hang arra ösztönöz, hogy kapcsoljunk ki, s vesszünk el. Mintha csak ez lenne az egész munka célja.
Nicolas Jaar hangulatot, Tim Hecker pedig atmoszférát teremt már rögtön lemezeik elején. Méghozzá olyan erőset, hogy egyáltalán nem szabadulhatunk. Ez pedig egy jó ambient és/vagy chillout/downtempo lemez legfontosabb ismérvei közé tartozik, magától értetődő okokból kifolyólag.
Ajánlott dalok:
Space Is Only Noise: Too Many Kids Finding Rain in the Dust, Keep Me There, I Got a Woman, Problems with the Sun, Variations
Hivatalos honlap, ahol a listen-re kattintva meghallgatható többek között a Colomb, a Too Many Kids Finding Rain in the Dust és a Space Is Only Noise If You Can See.
- Ravedeath, 1972: The Piano Drop; In the Fog I, II & III; Hatred of Music I & II; In the Air I, II & III
The Piano Drop
Hatred of Music I
(Jobb gomb, mentés másként)
(Via Pitchfork)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése