St. Vincent
Strange Mercy
4AD
11 dal, 41 perc
8.5
Bár a – remélhetőleg – diadalmas második Florence + The Machine albumra még várnunk kell, csakúgy, mint Emika debütálására, bizton állíthatjuk, hogy 2011 a női előadók éve volt. Gondoljunk csak PJ Harvey friss Mercury-díjára, amit a remekbe szabott Let England Shake-ért kapott, vagy a tUnE-yArDs kiváló második dolgozatára, Lykke Li felnőtté válásának dokumentációjára, vagy akár Adele gyenge, de elképesztő eladásokat produkáló 21 c. albumára. Na és persze a mindig kellemes Annie Clark St. Vincent nevű zenei vállalkozásának harmadik megnyilatkozására.
Elképzelhető, hogy messzemenő kijelentés lesz a következő, s emiatt igencsak meg kell erőltetnem magam, hogy józanul mondjam el a véleményemet a Strange Mercy-ről, de: szerelmes vagyok Annie Clarkba. Noha nem ismerem személyesen, de ez a nő gyönyörű, intelligens, tehetséges, minden, amit csak egy férfi kívánhat. Különös szépségével egyből a bűvkörébe vont, s az igazi hab a tortán zenei munkássága volt. Papírra vetve, feketén-fehéren nem egy nagy durranás az a recept, amit tulajdonképpen már harmadjára alkalmaz, megélni azonban – nyilvánvalóan – teljesen más. S hogy mi is ez a recept? Annie nem csinál nagy ügyet a dologból, nem rejti véka alá szándékát zenéjével: a benne rejlő temérdek elfojtott agressziót kívánja feldolgozni, s elengedni magától. (Lásd: Anna Freud – szublimáció. Ismét.) Ezt azonban egy kicsit kicsavarva, semmint hörögve teszi. Ahhoz ő túl törékeny, tudniillik. Sötét gondolatait kerekperec szavakba önti, az esetek többségében teljesen kendőzetlenül, mindenféle púder nélkül („If I ever meet the dirty policeman who roughed you up, no I don't know what”). Ezt egy kifejezetten perverznek ható, játékos, fülbemászó, gazdagon hangszerelt közegben prezentálja, amely senkiéhez sem fogható énekhangján és énekstílusában előadva valami egészen groteszkkel állít minket szembe, ami előbb teljesen letaglóz, olykor elborzaszt és eltaszít magától, de amikor rádöbbenünk, hogy ez bizony a szörnyű valóság, s hogy bennünk sincs kevesebb abból, ami benne munkálkodik, jön a megvilágosodás és a teljes, totális, visszavonhatatlan áhítat.
Mint azt már említettem, gyakorlatilag harmadjára alkalmazza ezt a receptet, de a leghatásosabban, legfinomabban kimunkálva és a legőszintébben most teszi. A Marry Me első szárnycsapásai jobbak, mint amit az ember kívánhat, az Actor pedig tökéletes előfutára a Strange Mercy-nek, a kettőt csak az ihletettség mértéke különbözteti meg. Amíg az első két lemez megilletődöttségükben olykor érezhetően nem tudnak saját magukkal mit kezdeni, addig a Strange Mercy magabiztos, csont nélküli munka. Személy szerint egy jó pár góllal többre számítottam a szaksajtó első reakcióit olvasva, illetve saját első nekifutásom után, ettől függetlenül Annie Clark harmadik dolgozatának is minden további nélkül ott a helye az év végi listákon, szorosan a w h o k i l l, a Wounded Rhymes és a Let England Shake mellett.
Ajánlott dalok: Cruel, Cheerleader, Surgeon, Northern Lights, Hysterical Strength
Hivatalos weboldal
Az album hivatalos weboldala
Pitchfork interjú
St. Vincent Facebook
Surgeon
Strange Mercy
4AD
11 dal, 41 perc
8.5
Bár a – remélhetőleg – diadalmas második Florence + The Machine albumra még várnunk kell, csakúgy, mint Emika debütálására, bizton állíthatjuk, hogy 2011 a női előadók éve volt. Gondoljunk csak PJ Harvey friss Mercury-díjára, amit a remekbe szabott Let England Shake-ért kapott, vagy a tUnE-yArDs kiváló második dolgozatára, Lykke Li felnőtté válásának dokumentációjára, vagy akár Adele gyenge, de elképesztő eladásokat produkáló 21 c. albumára. Na és persze a mindig kellemes Annie Clark St. Vincent nevű zenei vállalkozásának harmadik megnyilatkozására.
Elképzelhető, hogy messzemenő kijelentés lesz a következő, s emiatt igencsak meg kell erőltetnem magam, hogy józanul mondjam el a véleményemet a Strange Mercy-ről, de: szerelmes vagyok Annie Clarkba. Noha nem ismerem személyesen, de ez a nő gyönyörű, intelligens, tehetséges, minden, amit csak egy férfi kívánhat. Különös szépségével egyből a bűvkörébe vont, s az igazi hab a tortán zenei munkássága volt. Papírra vetve, feketén-fehéren nem egy nagy durranás az a recept, amit tulajdonképpen már harmadjára alkalmaz, megélni azonban – nyilvánvalóan – teljesen más. S hogy mi is ez a recept? Annie nem csinál nagy ügyet a dologból, nem rejti véka alá szándékát zenéjével: a benne rejlő temérdek elfojtott agressziót kívánja feldolgozni, s elengedni magától. (Lásd: Anna Freud – szublimáció. Ismét.) Ezt azonban egy kicsit kicsavarva, semmint hörögve teszi. Ahhoz ő túl törékeny, tudniillik. Sötét gondolatait kerekperec szavakba önti, az esetek többségében teljesen kendőzetlenül, mindenféle púder nélkül („If I ever meet the dirty policeman who roughed you up, no I don't know what”). Ezt egy kifejezetten perverznek ható, játékos, fülbemászó, gazdagon hangszerelt közegben prezentálja, amely senkiéhez sem fogható énekhangján és énekstílusában előadva valami egészen groteszkkel állít minket szembe, ami előbb teljesen letaglóz, olykor elborzaszt és eltaszít magától, de amikor rádöbbenünk, hogy ez bizony a szörnyű valóság, s hogy bennünk sincs kevesebb abból, ami benne munkálkodik, jön a megvilágosodás és a teljes, totális, visszavonhatatlan áhítat.
Mint azt már említettem, gyakorlatilag harmadjára alkalmazza ezt a receptet, de a leghatásosabban, legfinomabban kimunkálva és a legőszintébben most teszi. A Marry Me első szárnycsapásai jobbak, mint amit az ember kívánhat, az Actor pedig tökéletes előfutára a Strange Mercy-nek, a kettőt csak az ihletettség mértéke különbözteti meg. Amíg az első két lemez megilletődöttségükben olykor érezhetően nem tudnak saját magukkal mit kezdeni, addig a Strange Mercy magabiztos, csont nélküli munka. Személy szerint egy jó pár góllal többre számítottam a szaksajtó első reakcióit olvasva, illetve saját első nekifutásom után, ettől függetlenül Annie Clark harmadik dolgozatának is minden további nélkül ott a helye az év végi listákon, szorosan a w h o k i l l, a Wounded Rhymes és a Let England Shake mellett.
Ajánlott dalok: Cruel, Cheerleader, Surgeon, Northern Lights, Hysterical Strength
Hivatalos weboldal
Az album hivatalos weboldala
Pitchfork interjú
St. Vincent Facebook
Surgeon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése