The Field
Looping State of Mind
Kompakt
7 dal, 64 perc
9.0
Előfordult már veletek olyan, hogy elindítottatok egy lemezt és már az első hang után tudtátok, hogy valami nagyszerű vár rátok? Tisztában vagyok vele, hogy ezzel nagyjából és egészében le is lőttem a poént, de a harmadik Field dolgozat pontosan egy ilyen album. Az Is This Power hipnotikus tekergőzése egyszerre babonáz meg, borzolja fel a kedélyeket és – természetesen – kelti fel érdeklődésünket a hangzóanyag további tételei iránt. Ami e dal és a zárótétel, a Sweet Slow Baby között történik nehezen önthető szavakba.
Zeneileg komoly előrelépésnek tekinthető a Looping State of Mind, hiszen ez Axel Willner első anyaga, amelynek létrejöttében élő hangszerek is kiemelt szerepet kaptak. De teszem azt, Apparat-tal ellentétben nem explicit módon jelennek meg ezek az instrumentumok, hanem egy az egyben beolvasztva a hangzásba, csak itt-ott egyértelműsítve jelenlétüket. És ahelyett, hogy itt megállna a folyamatban, Willner e fúzió eredményeit arra használja fel, hogy egy kicsit a saját malmára hajtsa a vizet: hogy dúsítsa eddig is gazdag, főleg drone-ból, ambient-ből és deep house-ból építkező hangzását. Willner eddig is utánozhatatlan mutatványai ezáltal egy olyan pluszra tettek szert, ami igazán hosszú ideig emlékezetessé teszi majd ezt a lemezt, nem utolsó sorban pedig egy olyan disztinktív minőséget hozzárendelve, amely révén a későbbiekben is könnyen beazonosítható lesz a svéd elektro művész diszkográfiájában a Looping State of Mind. Willner korábban sem volt rest milligrammra kimért (de érezhetően Istenadta érzékkel kimért) pontosságú zenéjével az érzelmekre hatni, ezt azonban ezúttal egy teljesen új megközelítésből teszi. Egy kicsit úgy, mint Four Tet remekbe szabott tavalyi albumán (There Is Love in You). Még véletlenül sem szavakkal kommunikál a hallgatóság felé (bár egy-két agyonmanipulált vokál-foszlány fel-feltűnik az uszkve egy óra játékidő alatt – de az csak díszítés), hanem érzéseken, benyomásokon keresztül, amelyet az alkalmazott hangok konstellációja által ébreszt fel a hallgatóban.
A harmadik Field album erőssége invenciózusságában rejlik, s gyakorlatilag nem lehet fogást találni rajta. Igazából a hosszúságot sem nagyon érheti kritika, mivel mind a 64 percet kihasználja. Ha valaki vevő a szőrszálhasogatásra, az esetleg felróhatja, hogy egy-egy dallam vagy harmónia nem olyan erős, mint a lemez másik kilencven százalékában. De az ilyen furcsa késztetésekre és észrevételekre nem érdemes sokat adni.
Ajánlott dalok: Is This Power, It’s Up There, Burned Out, Arpeggiated Love, Then It’s White
Looping State of Mind
Kompakt
7 dal, 64 perc
9.0
Előfordult már veletek olyan, hogy elindítottatok egy lemezt és már az első hang után tudtátok, hogy valami nagyszerű vár rátok? Tisztában vagyok vele, hogy ezzel nagyjából és egészében le is lőttem a poént, de a harmadik Field dolgozat pontosan egy ilyen album. Az Is This Power hipnotikus tekergőzése egyszerre babonáz meg, borzolja fel a kedélyeket és – természetesen – kelti fel érdeklődésünket a hangzóanyag további tételei iránt. Ami e dal és a zárótétel, a Sweet Slow Baby között történik nehezen önthető szavakba.
Zeneileg komoly előrelépésnek tekinthető a Looping State of Mind, hiszen ez Axel Willner első anyaga, amelynek létrejöttében élő hangszerek is kiemelt szerepet kaptak. De teszem azt, Apparat-tal ellentétben nem explicit módon jelennek meg ezek az instrumentumok, hanem egy az egyben beolvasztva a hangzásba, csak itt-ott egyértelműsítve jelenlétüket. És ahelyett, hogy itt megállna a folyamatban, Willner e fúzió eredményeit arra használja fel, hogy egy kicsit a saját malmára hajtsa a vizet: hogy dúsítsa eddig is gazdag, főleg drone-ból, ambient-ből és deep house-ból építkező hangzását. Willner eddig is utánozhatatlan mutatványai ezáltal egy olyan pluszra tettek szert, ami igazán hosszú ideig emlékezetessé teszi majd ezt a lemezt, nem utolsó sorban pedig egy olyan disztinktív minőséget hozzárendelve, amely révén a későbbiekben is könnyen beazonosítható lesz a svéd elektro művész diszkográfiájában a Looping State of Mind. Willner korábban sem volt rest milligrammra kimért (de érezhetően Istenadta érzékkel kimért) pontosságú zenéjével az érzelmekre hatni, ezt azonban ezúttal egy teljesen új megközelítésből teszi. Egy kicsit úgy, mint Four Tet remekbe szabott tavalyi albumán (There Is Love in You). Még véletlenül sem szavakkal kommunikál a hallgatóság felé (bár egy-két agyonmanipulált vokál-foszlány fel-feltűnik az uszkve egy óra játékidő alatt – de az csak díszítés), hanem érzéseken, benyomásokon keresztül, amelyet az alkalmazott hangok konstellációja által ébreszt fel a hallgatóban.
A harmadik Field album erőssége invenciózusságában rejlik, s gyakorlatilag nem lehet fogást találni rajta. Igazából a hosszúságot sem nagyon érheti kritika, mivel mind a 64 percet kihasználja. Ha valaki vevő a szőrszálhasogatásra, az esetleg felróhatja, hogy egy-egy dallam vagy harmónia nem olyan erős, mint a lemez másik kilencven százalékában. De az ilyen furcsa késztetésekre és észrevételekre nem érdemes sokat adni.
Ajánlott dalok: Is This Power, It’s Up There, Burned Out, Arpeggiated Love, Then It’s White
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése