PL A Y LI S T _ OFF IC E P A R T Y

1. Shabazz Palaces - The King's New Clothes Were Made by His Own Hands
2. Blawan - Vibe Decorium
3. Sepalcure - Breezin
4. FaltyDL - Tronman
5. Paul Kalkbrenner - Bengang
6. Blawan - Peaches (Freestone)
7. Aloe Blacc - Dance for Life
8. Emika - 3 Hours
9. Joy Orbison - Hyph Mngo
10. FaltyDL - The Sale Ends
11. The Field - It's Up There
12. Clams Casino - I'm Official

2 0 11 _ AZ ÉV I Z ÉI _ T O P 40 ALBUM S_

40. The Kills: Blood Pressures
Domino

Eredeti kritika

A Dead Weather-rel való közösködés után Alison Mossheart visszatért Jamie Hince-hez, hogy csináljanak egy újabb DW albumot. Persze, ez enyhe túlzás, de tény és való, hogy VV másik együttesének hatása talán egy kicsit túlságosan is egyértelmű a Blood Pressures-ön, ami nem mellesleg egy remek, kifejezetten élvezhető munka.



39. Explosions in the Sky: Take Care, Take Care, Take Care
Bella Union

Az Explosions in the Sky idén gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol négy évvel ezelőtt abbahagyta. A Take Care, Take Care, Take Care nem nagyon tér el az eddig alkalmazott receptektől, viszont a hatodik lemezre minden valószínűséggel csak a legjobb ötletek és alapanyagok kerülhettek fel.






38. The Caretaker: An Empty Bliss Beyond This World
History Always Favours the Winners

Leyland Kirby Caretaker nevű zenei projektje minden további az év legérdekesebbike. Az 1920-as és 30-as évek ballroom zenéjének manipulálására épülő vállalkozás idővel nem elégedett meg a kísérteties és nyugtalanító hangulatok fabrikálásával. Kirby idei lemezén egészen az emberi emlékezőképesség zenén keresztüli megközelítéséig, s vizsgálatáig merészkedett.




37. Elbow: Build a Rocket Boys!
Fiction / Polydor

Eredeti kritika

A Build a Rocket Boys! alaposan alulmarad a szinte hibátlan Seldom Seen Kid-hez képest, de egy kis hang a fejemben mind arról próbál meggyőzni – valahányszor erre a lemezre irányul a figyelmem –, hogy ez nem véletlenül van így. Ettől eltekintve az ötödik Elbow albumért sok együttes még így is nagyon sok mindent megadna.



36. Cut Copy: Zonoscope
Modular

Eredeti kritika

A Zonoscope, az ausztrál Cut Copy harmadik albuma az év egyik legjobb elektronikus/tánczenei dolgozata. Okos megoldásai, fülbemászó dallamai és visszautasíthatatlan ritmusai nem csak csábítóak, hanem egyenesen ellenállhatatlanok. Persze vannak szépséghibái, de azok ellenére is minden további nélkül szerethető munka.



35. Smith Westerns: Dye It Blonde
Weird World / Domino

Eredeti kritika

A Smith Westerns második albumára megemberelte magát, s összehozta a megkerülhetetlen Dye It Blonde-ot, amely hatásosan vegyíti a klasszikus indie slágerek paneljait tánczenei és poszt-punk hatásokkal. Noha ez nem hangzik ördöngösnek, a végeredmény még így is több mint meggyőző.




34. Cat’s Eyes: Cat’s Eyes
Polydor

Eredeti kritika

Rachel Zeffira és Faris Badwan (The Horrors) zenei szerelemgyereke jókorát merít a hatvanas és hetvenes évek slágerzenekarainak hagyatékából, mindezt kombinálva klasszikus zenei érzékenységgel. Az eredmény 2011 legjobb kamara pop albuma.





33. Unknown Mortal Orchestra: Unknown Mortal Orchestra
Fat Possum Records

Nagyon úgy fest, hogy a remekbe szabott tavalyi Tame Impala album (Innerspeaker) valamit elindított a pszichedelikus zenékre fogékony indie együttesek körében. Ennek újabb ékes bizonyítéka az Unknown Mortal Orchestra, s cím nélküli bemutatkozó albumuk, amely ugyan alulmarad Kevin Parker-ék anyagához képest, mégis elegendő ahhoz, hogy elrepítse az egyszeri hallgatót egy másik helyre.




32. Danger Mouse & Daniele Luppi: Rome
Parlophone

Eredeti kritika

Spagetti western ihletésű pop albumot készíteni nem lehet olyan nagyon nehéz. Egy jó spagetti western ihletésű pop albumot viszont már minden bizonnyal annál inkább az lehet. Danger Mouse-nak és tettestársának, Daniele Luppi-nak ez azonban nyilvánvalóan sikerült.




31. R.E.M.: Collapse Into Now
Warner Bros. Records

Eredeti kritika

Még mielőtt az R.E.M. bejelentette volna feloszlását, elkészítették és kiadták a Collapse Into Now-t, amely az együttes legújabb kori kiadványainak alfája és ómegája lett. Az athensi együttes tizenötödik albuma nem mestermű, arra viszont elegendő, hogy Michael Stipe, Mike Mills és Peter Buck nyugodt lelkiismerettel, egy egészen nagyszerű utolsó lemezt hátrahagyva köszönhessen el rajongóitól.


30. Emika: Emika
Ninja Tune

Emika az alternatív elektronikus zenei színtér egyik legígéretesebb alakja. Dalai végtelen precizitásról és a megalkuvás lehetőségének teljes és totális kizárásáról tanúskodnak, amelyről most már nem csak az eddig megjelent kislemezek, hanem nemrég megjelent első stúdióalbuma is alátámaszthat.






29. Jamie Woon: Mirrorwriting
Candent Songs / Polydor

Eredeti kritika

Jamie Woon 2011 egyik legjobb új előadója, aki nagyszerű dalszerzői képességeivel és kiváló hangjával azon nyomban magára parancsolta nagyon sok ember figyelmét, s aki első LP-jével, a nagyon jó Mirrorwriting-gal sem hagyta cserben közönségét. Sőt!





28. David Lynch: Crazy Clown Time
Sunday Best Recordings

Eredeti kritika

A filmtörténet egyik legelborultabb elméjű rendezője idén jelentette meg első stúdióalbumát, a tagadhatatlanul David Lynch-es Crazy Clown Time-ot, amely hatásosan ragadja meg a zene médiumán keresztül azt, amit a művész úr általában a széles vásznon szokott megjeleníteni.




27. Sepalcure: Sepalcure
Hotflush Recordings

Emika mellett a Sepalcure albuma volt az a lemez idén, aminek sikerült egy jó adag új színt vinnie a nagy elektronikus zenei szcénába. Cím nélküli első albumuk bővelkedik a jobbnál jobb megoldásokban, a lenyűgöző harmóniákról már nem is beszélve.






26. The Horrors: Skying
XL Recordings

Eredeti kritika

A Horrors harmadik lemezére fogta a két évvel ezelőtti, egészen kitűnő Primary Colours alapanyagait és elkezdte őket egymáshoz viszonyítani, s úgy rakosgatni, hogy egy sokkal letisztultabb változatát adhassák annak a hangzásnak. Tény és való, a Skying szinte hibátlanul szól, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy character flow-i miatt volt Faris Badwan-ék második anyaga annyira szerethető.


25. Tim Hecker: Ravedeath, 1972
Kranky

Eredeti kritika

Tim Hecker zenéje letaglózóan sűrű. Mint a téli köd. De ahogyan az időjárási jelenségnek, úgy a Ravedeath, 1972-nak is megvan a maga romantikája, szépsége. Minél messzebbre kerülünk a kiindulóponttól, annál inkább elveszünk ebben a rengetegben, de a felvonultatott hangok konstellációjának köszönhetően soha nem lehet okunk pánikra.



24. AraabMuzik: Electronic Dream
Duke Productions

Eredeti kritika

AraabMuzik-nak sikerült a szemétesztétika művészetét egy új perspektívába helyezni. Sokszorosan újrahasznosított, természetüknél fogva eleve lerágott csontnak minősülő trance zenei melódiák, s elhagyatott ütemek adják zenéje alapját, az egészben pedig az a legpazarabb, hogy sikerül annyira kikupálnia, s összekovácsolnia ezeket a dolgokat, hogy gyakorlatilag luxuskategóriás dance floor filler eposzokként tudja őket eladni. Le a kalappal.



23. The Weeknd: House of Balloons
Szerzői kiadás

Az idén felfedezett együttesek és előadók közül a Weeknd néven tevékenykedő Abel Tesfaye volt az, akit a szaksajtó – a kelleténél talán egy kicsit magasabb – pódiumra állított, mondván, hogy ha lo-fi urbánus mizéria ihlette hálószoba hip-hop, akkor csak és kizárólag ő jöhet szóba. Ez némi fenntartással kezelendő, mindemellett azonban a House of Balloons egy kétségkívül jól sikerült album.




22. EMA: Past Life Martyred Saints
Souterrain Transmissions

A grunge, noise, folk és indie zsánerek, szub-zsánerek végtelenül hatásos, de még véletlenül sem hatásvadász kombinációjának köszönhetően figyelhetett fel a nagyközönség idén Erika M. Anderson-ra, illetve nagyszerű első lemezére, a sokszor fájdalmasan őszinte Past Life Martyred Saints-re.






21. Coldplay: Mylo Xyloto
Parlophone

Eredeti kritika

A Coldplay nyelt egy nagyot, s kockáztatott. A Mylo Xyloto a lehető legpofátlanabbul, s a lehető legbátrabban inkorporálja mindazt, amit ez az együttes csak egy kicsit is szeret. Van itt hip-hop, folktronika, zaj és nyál pop, alternatív, art rock, Rihanna, Johnny Cash, Radiohead, Brian Eno stb. Olykor egy kicsit talán sok lehet ez az egész, de még így is azt kell, mondjam, hogy remek arányérzékkel adagolták a dolgokat a fiúk, s ha valahol az Every Teardrop Is a Waterfall környékén kezd elegünk lenni, akkor csak gondoljunk arra, hogy pózőri minőségük hátrahagyásának köszönhetően végre újra egy őszinte Coldplay-vel van dolgunk.


20. Clams Casino: Instrumental Mixtape
Szerzői kiadás

Az alternatív hip-hop produceri színtér talán legígéretesebb alakja az ápolóból lett zenész, a Clams Casino néven tevékenykedő Mike Volpe. Rainforest EP-je is igazán izgalmas anyag, de az igazi gyöngyszemek az ingyenes Instrumental Mixtape-en vannak.






19. Washed Out: Within and Without
Weird World

Washed Out kellemes EP-i és kislemezei után végre remekelt egy nagyot első lemezével, a kohézív, meditatív, fülbemászó és romantikus Within and Without-tal. Az Eyes Be Closed első hangjaitól kezdve a sötétebb tónusú Echoes-on át az összetört szívű Far Away-ig roskadásig tele van ez az album jó dalokkal.





18. Nicolas Jaar: Space Is Only Noise
Circus Company

Eredeti kritika

Az első dolog, ami feltűnhet Nicolas Jaar-ral kapcsolatban az nem más, mint a fiatal kora és zenéje kvalitásai közötti kapcsolat. Az 1990-es születésű Jaar ugyanis úgy rendezte össze a hangokat első stúdióalbumán, mintha már legalább húsz éve zenélne, magukról a dalokról, azok finom textúráiról, a bennünk található hangok egyedi konstellációjáról nem is beszélve.



17. St. Vincent: Strange Mercy
4AD

Eredeti kritika

Annie Clark zenei vállalkozása idén sok szempontból révbe ért: harmadik lemeze mellett alig ment el barátságos szó nélkül egy-egy zenei orgánum, ide értendő az év végi listákat is, s emellett sikeres turnéba kezdett, leforgatta az év egyik legjobb videóját (Cruel) és ki tudja, még mit tervez jövőre.



16. The Antlers: Burst Apart
Transgressive Records

Eredeti kritika

Ha úgy tetszik, a Burst Apart a 2009-es Hospice light változata. A legfontosabb panelek, mint például a figyelemre méltó összhang az egyes dalok között, s a fülbemászó, instant kedvenc falzetthangok megmaradtak, koncepcióját és a nyomasztó hangvételt tekintve azonban egy kicsit szabadabbra vették a formát, engedtek a szíjból. Ennek ellenére egy legalább ugyanolyan színvonalú munkát sikerült kiadniuk a kezeik közül.


15. WU LYF: Go Tell Fire to the Mountain
LYF Recordings

Először azt hittem, hogy Ellery Roberts-ék vokál harmóniái – amely leírására az „egyedi” szó gyakran édes kevésnek bizonyul – majd a sírba kergetnek. De korántsem így alakultak a dolgok. A Go Tell Fire to the Mountain kivehetetlen dalszövegei ellenére az év egyik legexpresszívebb, legjobb lemeze.






14. Caveman: CoCo Beware
Magic Man!

Eredeti kritika

A Caveman-ről nem lehet sok mindent tudni, az viszont teljesen biztos, hogy CoCo Beware c. debütálásuk fényében nagy jövő vár rájuk – már ami elsősorban az indie szcénát illeti, persze. A lemez elsősorban modern alternatív és független együttesek munkásságából táplálkozó hangzása a pillanat tört része alatt ejt rabul.



13. Shabazz Palaces: Black Up
Sub Pop Records

És ha már underground/alternatív hip-hop, legyen kövér. A Shabazz Palaces a Roots-hoz hasonlóan nem gépekre, hangmintákra és ügyes produceri munkára támaszkodik, amikor zeneszerzésről van szó, hanem a lehető legtöbb energiát és kreativitást fektetik minden egyes dalba, amely attitűd tisztán kivehető és érezhető, s annak ellenére, hogy nem alkottak forradalmit, mégis egy annyira friss, újszerű és kellemes megvilágításba helyezték a műfajt, hogy ?uestlove valószínűleg erre csak bólogatni tud.



12. Fleet Foxes: Helplessness Blues
Bella Union

Eredeti kritika

Robin Pecknold-ék fogták az első Fleet Foxes lemezt, s egy merőben új, sokkal változatosabb tájképbe illesztették azt. Nem hangzik túlságosan bonyolultan, de a legnagyszerűbb dolgok néha a legegyszerűbb ötletekből születnek. Csakúgy, mint a Helplessness Blues.




11. Bon Iver: Bon Iver
4AD / Jagjaguwar

Eredeti kritika

A Bon Iver a Fleet Foxes-hoz hasonlóan nem rugaszkodott el annyira a For Emma, Forever Ago receptjétől, a cím nélküli második albumhoz hasonlóan tulajdonképpen itt is arról van szó, hogy egy alapvetően változatosabb kontextusba helyezték karakterességüket adó jegyeiket, fogásaikat és megoldásaikat, ezáltal létrehozva szinte valami teljesen újat.



10. Lykke Li: Wounded Rhymes
Atlantic / LL Recordings / Warner Music

Eredeti kritika

Az első Lykke Li album naivája már a múlté. A Wounded Rhymes egy felnőtt, a szó legpozitívabb értelmében vett öntudatos vamp-ot tár elénk, aki szinte triviálisnak mondható történeteket mesél nekünk szerelmekről és csalódásokról, vágyakról és a valóság szürkeségéről nem éppen hétköznapi módon, a lehető legőszintébben.



9. The Field: Looping State of Mind
Kompakt

Eredeti kritika

A harmadik The Field albumon Axel Willner az unalomig felhasznált hangminták helyett élő hangszereket sampler-ezett, s vegyített hangzásának már rég megismert jegyeivel, hogy végső soron valami egészen egyedülállót kerekítsen ki belőlük.





8. Wild Beasts: Smother
Domino

Eredeti kritika

A Wild Beasts a Smother-rel sem nyúlt mellé, sőt mi több, egy csodálatos és törékeny teremtést sikerült létrehozniuk, amely nem csak az együttes diszkográfiájában állja meg a saját helyét, hanem az idei felhozatalban is előkelő helyet vívott ki magának. A kendali négyes ezzel az albummal valamelyest elrugaszkodott az első két dolgozaton megismert recepttől, egy kicsit csendesebb lett a hangzás, s bár egyértelműen ráfért volna még némi csiszolás, mégis az elsőtől az utolsó hangig imádnivaló munkát tettek le az asztalra.


7. M83: Hurry Up, We’re Dreaming
Naïve

Eredeti kritika

Anthony Gonzalez nem volt rest az idei M83 lemez készítése során az eddigi albumok legfontosabb stílusjegyeihez visszanyúlni, s azokat egy olyan hangtájképbe illeszteni, ahol gyakorlatilag teljesen új értelmet nyertek. A Hurry Up, We’re Dreaming az eddigi leggrandiózusabb M83 album, s nemhogy nem bukik el, vagy roskad össze saját koncepciójának súlya alatt, hanem egyenesen az eddigi leggazdagabb, s legjobb albumot köszönthetjük formájában ettől az együttestől.


6. James Blake: James Blake
Atlas Recordings / A&M Records

Eredeti kritika

James Blake első stúdióalbuma egy törékeny mestermű, amely egyszerre reflektálja az ifjú titán kedvenc huszadik századi jazz és klasszikus zenei példaképeit, soul kedvenceit, valamint az elektronika (dubstep, IDM, garage) iránti rajongását egy olyan kohézióban, amely előtt csak fejet hajtani lehet.




5. The War on Drugs: Slave Ambient
Secretly Canadian

Eredeti kritika

Az előző évszázad második felének klasszikus amerikai rockzenei hagyatékát felkaroló és újrahasznosító, valamint azt ambient és drone hatásokkal feldúsító Slave Ambient az eddigi legjobb War on Drugs lemez, amely amellett, hogy egy eleve gazdag zenei érából merít inspirációt, rendkívül erős dalokkal operál, így létrehozva egy olyan harmóniát, amit csak nagyon nehezen lehetne támadni.



4. tUnE-yArDs: w h o k i l l
4AD

Eredeti kritika

Ezen a lemezen nincs púder. Csak elmebeteg dobtémák, szinte sértő őszinteség és temérdek fülbemászó melódia. A w h o k i l l Merrill Garbus-ék első albumának (Bird-Brains) továbbgondolt, letisztultabb, precízebb, s ennél fogva élvezhetőbb kiadása. De emellett van még benne egy kis plusz is, amitől bekövetkezik az ősrobbanás.



3. Radiohead: The King of Limbs
Ticker Tape Ltd. / XL Recordings

Eredeti kritika

Bár nyilvánvalóan nem a King of Limbs a Radiohead eddigi legjobb munkája – részben azért, mert nem olyan kerek, mint az ezt megelőző In Rainbows, részben pedig azért, mert végül is nem tettek akkora lépést előre, mint az előbb említett munkával –, azonban vitathatatlan, hogy remek album lett ez is. Annak ellenére, hogy per definitionem egy átmeneti lemezről van szó, az együttestől megszokott aprólékossággal lett minden egyes nüánszi részlet kidolgozva, amelyek végül olyan nagyszerű harmóniákban kulminálódnak, mint a gyönyörű Bloom, a finoman beborult Little by Little, a Radiohead minimál esztétika iránti elkötelezettségének újabb ékes bizonyítéka, a Give Up the Ghost, vagy az eddigi legradioheadesebb albumbefejezés, a Separator.


2. Kate Bush: 50 Words for Snow
Fish People

Eredeti kritika

Megannyi év után Kate Bush idén visszatért a könnyűzenei színtérbe, de nem akárhogy: a 50 Words for Snow máris egy klasszikus darabja az énekesnő karrierjének, s diszkográfiájának, amely egy nettó katartikus dalgyűjtemény. Se több, se kevesebb.





1. PJ Harvey: Let England Shake
Island Records

Eredeti kritika

A Let England Shake, PJ Harvey tízedik stúdióalbuma egy két és fél éves folyamat végeredménye, s ez igazából minden egyes hangon hallatszik is. Nehéz pontosan szavakba önteni, hogy miért is funkcionál olyan kiválóan ez a lemez, mindenesetre a zene és a dalszövegek, az érzékenység és a nyersesség tökéletes összhangja, valamint Polly Jean őszinte előadásmódja nyilvánvalóan mind hozzájárulnak ehhez.

2 0 11 _ AZ ÉV I Z ÉI _ T O P 1 0 0 SONGS /

100. The Strokes: Under Cover of Darkness
Több évnyi vesződés és több hónap stúdiózás után a Strokes idén végre visszatért. Egy alig közepes lemezzel ugyan, de újra itt vannak, s már javában dolgoznak ötödik albumukon. Addig is itt van egy igazán kellemes, talán a Strokes-tól egy kicsi gyenge, de a sokéves átlaghoz képest még így is jobb felvétel az Under Cover of Darkness formájában.

YouTube



99. BEAK>: Welcome to the Machine
A Mojo idén több húzónév közreműködésével elkészítette a Pink Floyd klasszikus albumának, a Dark Side of Moon-nak a feldolgozott változatát, amelyen bónusz felvételekként Wish You Were Here újraértelmezések szerepelnek, s amelyek közül Geoff Barrow (Portishead) side project-je, a BEAK> villantotta a legizgalmasabbat, s az eleve borongós Welcome to the Machine-t még sötétebbre festették.

YouTube



98. Patrick Wolf: The City
Patrick Wolf idén sem tudta túlszárnyalni korábbi munkáit, főleg a kiváló The Magic Position-t, ettől függetlenül megörvendeztetett minket egy tőle klasszikusnak mondható ízekkel operáló nagyszerű popdallal. Ez a City, amely gyorsan befészkeli magát a hallójáratokba, s nem hajlandó onnan távozni egy jó darabig.

YouTube




97. Philip Selway: Running Blind
Philip Selway Radiohead körüli teendői közepette sem sajnálta az időt arra, hogy tavalyi Familial c. első szólólemezéről lemaradt dalait új köntösbe bújtassa, s kiadja. A négyszámos Running Blind EP-ről az egyszerre intim és felemelő címadó tétel a legemlékezetesebb.

SoundCloud




96. Villagers: Set the Tigers Free
Conan O’Brien gőzerővel dolgozik a második Villagers albumon, de közben időt szakított arra, hogy írjon egy dalt Charlotte Gainsbourg-nak (Memoir), s az idei nemzetközi Record Store Day alkalmából egy vadonatúj, nagyon lo-fi, nagyon folk és nagyon Villagers hangulatú saját dallal (Set the Tigers Free) közösen kiadja azt.

YouTube




95. Noel Gallagher’s High Flying Birds: AKA... What a Life!
Nem túlzás azt állítani, hogy az Oasis feloszlása után a közönség sokkal inkább Noel első szólóalbumára volt kíváncsi, mint öccse, Liam Beady Eye nevű projektjére. A rajongók szerint az idősebbik Gallagher lemeze jobban sikerült, mint a Different Gear, Still Speeding. Szerintem mindkettőre ráfért volna még egy kis polírozás, ettől függetlenül az AKA... What a Life! a Noel Gallagher’s High Flying Birds-ről egészen remekül sikerült.

YouTube


94. Thundercat: Daylight
Flying Lotus pártfogoltja, a Thundercat néven tevékenykedő Stephen Bruner idén jelentette meg kétségkívül izgalmas első albumát, amelyről talán a legjobb tétel a Daylight.

SoundCloud





93. Mondkopf: The Song of Shadows
A francia Mondkopf nevű zenei vállalkozás idei lemeze egy kisebb csalódás volt a korábbi munkák fényében, ettől függetlenül a kissé reszelős, tagadhatatlanul grandiózus The Song of Shadows csak azért sem hagyja feledésbe merülni a Rising Doom c. lemezt.

YouTube



92. The Decemberists: Down by the Water
Noha a Colin Meloy vezette portlandi The Decemberists jobb lemezzel jelentkezett idén, mint a semmilyen The Hazards of Love, a Crane Wife színvonalától azonban még így is mérföldekre vannak. A King Is Dead legnagyobb baja, hogy a végére teljes és totális érdektelenségbe fullad, de még mielőtt elkezdenénk legurulni azon a bizonyos lejtőn, a Down by the Water villant egy reményszikrát.

YouTube



91. Foster the People: Pumped Up Kicks
2011 egyértelműen legsikeresebb indie együttese, a Mark Foster irányítása alatt működő Foster the People amellett, hogy egy valóban kellemes bemutatkozó albumot villantott, letette az asztalra az év egyik legnagyobb indie slágerét, a tényleg jó Pumped Up Kicks-t.

YouTube




90. WhoMadeWho: Every Minute Alone
Ez az itthon csak szűk körökben ismert, amúgy kifejezetten szimpatikus dán dance trió egy egészen élvezhető albumot tett le az asztalra, amely annak ellenére jó, hogy gyakorlatilag csak klisékből és sokszorosan újrahasznosított receptekből dolgozik. A lemez csúcspontja a remekbe szabott klippel megtoldott Every Minute Alone.

YouTube




89. Beth Ditto: I Wrote the Book
Beth Ditto, ha csak egy EP erejéig is, de kipróbálta magát szólóban. Annyira nem szólt nagyot, mint a szerethető Music for Men c. legutóbbi Gossip album, a Simian Mobile Disco tagjai mégis összehoztak neki egy tuti befutót, a kissé sötét tónusú dance floor filler-t, az I Wrote the Book-ot.

SoundCloud




88. Justice: Civilization (feat. Ali Love)
A Justice idén elég sok embert lehangolt második lemezével, pedig amikor tavasszal bemutatták az első kislemezt, az Ali Love segítségével felvett Civilization-t még egészen bíztató volt a helyzet. Mint utóbb kiderült, ez egyben az Audio, Video, Disco legjobb dala is.

YouTube




87. The Vaccines: Post Break-Up Sex
A Vaccines a meglehetősen izgalmas cím nélküli bemutatkozó EP-jével szépen felhívta magára a figyelmet, hogy utána jót csalódhassunk bennük. Mit vártatok a Vaccines-től – kérdezik a tagok első albumuk címében. Hát, legalább a Post Break-Up Sex-hez viszonyítható színvonalú indie pop-rock slágereket, ha már egyszer sikerült valami izgalmasat villantani a rég tetszhalott poszt-punk revival zsánerében.

SoundCloud



86. Flying Lotus: Caravan of Delight
Ha minden igaz, jövőre lesz új Flying Lotus album. Ez már eleve izgalmas hír. Steven Ellison nem volt rest, s megosztotta a Caravan of Delight c. remekelést, ami szerinte jó kis ízelítő abból, amit majd hallani fogunk. Ez persze bármit jelenthet, ettől függetlenül ez még egy kiváló felvétel.

YouTube




85. Armand Margjeka: Alive
Armand Margjeka egy abszolút ismeretlen független előadó, akinek már megjelent egy lemeze (Margo, Margo), s amelyről az Alive egy igazán remek dal, ha nem a legjobb. Tessék felfigyelni rá!

SoundCloud





84. The Veils: Bloom
2012-re várható a negyedik Veils sorlemez megjelenése. A köztes időt addig egy rendkívül kellemes EP-vel (Troubles of the Brain) kívánták múlatni, amelyről a legjobb tételt már a legelején eldurrantják. A Bloom hipnotikus, kellemes, szeretnivaló.

SoundCloud




83. Dirty Beaches: Lone Runner
Vicces, hogy Alex Zhang Hungtai jócskán megelőzte David Lynch-et egy David Lynch album kiadásával. Azok a hangulatok, hangok, képek, színek, meg úgy en bloc minden, amivel a rendező atyaúristen operál filmjeiben rendre köszönnek vissza az idei Dirty Beaches lemezen (Badlands), illetve a Lone Runner című, az album után megjelent kislemezen.

Vimeo



82. Brian Eno: Glitch
Brian Eno már nagyon sok mindent elért eddigi pályafutása során, ezért nem tápláltam nagy reményeket idén megjelent, Rick Holland-del közös albuma iránt. Noha a Drums Between the Bells tényleg nem sikerült annyira jól, a zseniális Glitch mégis külön figyelmet érdemel.

SoundCloud




81. UNKLE: Money and Run (feat. Nick Cave)
A Nick Cave közreműködésével felvett Money and Run a legjobb UNKLE dal, amit az elmúlt két évben hallhattunk. Kell ennél több? (Persze, egy jó UNKLE album.)

YouTube






80. CANT: Answer
A Grizzly Bear-ből ismert Chris Taylor idén kipróbálta, mire megy egyedül. Sajnos nem vitte olyan sokra, mint társaival, ettől függetlenül a Dreams Come True egy igazán kellemes lemez lett, az Answer pedig az év egyik legjobb dala.

SoundCloud





79. Adele: Rolling in the Deep
Néha igazán nehéz megállapítani, hogy valójában mi is van az esztelen mértékeket öltő hájp és a milliós eladások mögött: valódi tehetség, avagy ügyes produceri munka? Adele idei elképesztő sikere az év egyik legvitatottabb popjelensége, mindettől függetlenül azonban a Rolling in the Deep egy valóban jól sikerült felvétel.

YouTube




78. Toro y Moi: New Beat
Chaz Bundick idei albuma egy egészen jól sikerült munka, amelyről a New Beat a legemlékezetesebb pillanat. Leginkább azért, mert amellett, hogy jól szól, szépen kijelöli a lemez csapásirányát, s felvázolja, hogy mire is számíthatunk.

SoundCloud





77. The Kills: Satellite
A megannyi kritika ellenére a Blood Pressures egy jó lemez. Nem a Kills csúcsműve, de minden kétséget kizáróan bővelkedik a jobbnál jobb pillanatokban, amelyek közül a legjobb egyértelműen a Satellite c. beharangozó kislemez.

YouTube





76. TV on the Radio: Caffeinated Consciousness
A TV on the Radio 2011-es dolgozata, a Nine Types of Light egy erősen közepes munka, főleg az őt megelőző két lemez fényében. A zárótétel, a Caffeinated Consciousness azonban egy energikus, élettel és ötlettel teli darab, amit hiba lenne ignorálni.

YouTube




75. Balam Acab: Oh, Why
Amikor Alec Koone azt mondta, hogy a Wander / Wonder dalait hangosan kell hallgatni, nem nagyon értettem, miről beszél, hiszen ez egy alapvetően intim, a szoba sötétjének szóló lemez. Sokadik nekirugaszkodásom alkalmával azonban kipróbáltam javaslatát, ami az Oh, Why kapcsán ütött a legnagyobbat.

MP3 (via Pitchfork)




74. Unknown Mortal Orchestra: FFunny FFriends
Ami tavaly a Tame Impala volt, az idén az Unknown Mortal Orchestra. Nem annyira jók, mint Kevin Parker-ék, ennek ellenére megérnek egy-két misét, akárcsak cím nélküli első albumuk nyitótétele, a FFunny FFriends.

MP3 (via Pitchfork)





73. The Forms: Fire to the Ground (feat. Matt Berninger)
A New York-i The Forms nevű indie duó nem éppen a legismertebb banda a környéken, de ez mit sem számít, ha Matt Berninger-rel (The National) idén újra felvett Fire to the Ground c. daluk ilyen jól szól.

MP3 (via Pitchfork)




72. Emika: Professional Loving
Emika egy angol DJ, hangmérnök és nem utolsó sorban zenész. Elektronikus zene iránti érdeklődése odáig juttatta, hogy a Ninja Tune-nál töltötte szakmai gyakorlatát, aztán szépen ott is maradt, mint a kiadó egyik üdvöskéje, aki hébe-hóba kiadott egy remek kislemezt, idén pedig első albumát, amelyről a korábban ismert Double Edge, Drop the Other és Count Backwards mellett a Professional Loving emelendő itt ki.

YouTube



71. Florence + The Machine: What the Water Gave Me
Sajnos az új Florence + The Machine sem sikerült úgy idén, ahogy azt a nagyközönség várta. Alig akadnak rajta olyan erős pillanatok, mint amilyenekkel – gyengepontjai ellenére – a Lungs telis-tele van. Kivétel ez alól a nagyszerű What the Water Gave Me, ami hatásosan idézi meg az előző lemez legerősebb momentumait, s egészíti ki néhány új színnel és ízzel.

YouTube



70. Sigur Rós: Lúppulagið
A páratlan Inni c. koncertfilm és élő album csínján bánt az extrákkal, de nincs mit tenni, ha egyszer nem akarták elvonni a valódi tartalomról a figyelmet. Bónuszként azonban mégis kapunk egy kísérteties, erős ambient áthallásokat felvonultató meditatív dalt a Lúppulagið személyében.

MP3 (via Sigur Rós)




69. Death Cab for Cutie: You Are a Tourist
A You Are a Tourist kapcsán komolyan azt hittem, hogy a Death Cab for Cutie egy bivalyerős lemezzel fog visszatérni idén. Ehelyett egy sokszor langymeleg, a legkevésbé sem kohézív albummal szúrták ki a szememet, amin persze akad jó néhány instant favorit, mint például az említett dal.

YouTube




68. KMFH: Down!
Kyle Hall egy tehetséges detroiti elektronikus zenei producer, aki IDM, dubstep és deep house elemekből kovácsol össze valami egészen egyedit, táncolhatót és végtelenül izgalmasat. KMFH alteregója alatt kiadott Down! / Xero c. kislemezéről előbbi tétel viszi a pálmát.

YouTube




67. Explosions in the Sky: Human Qualities
Az eleve szimpatikus Explosions in the Sky idén folytatta szimpatikus poszt-poszt zenéjének külvilágba bocsátását, amely folyamat eredményeképpen meghallgathattuk egészen nagyszerű Take Care, Take Care, Take Care c. ötödik albumukat. A lemezen szereplő hat szimpatikus dalból pedig a második, a Human Qualities című egyértelműen kiemelkedik.

YouTube



66. Purity Rings: Lofticries
A Purity Ring egy újabb alig ismert együttes, akik sokkal több figyelmet érdemelnének, tekintve, hogy mennyire jók, s főleg nagyszerű Lofticries c. felvételüket figyelembe véve.

MP3 (via Pitchfork)




65. Danger Mouse & Daniele Luppi: Two Against One (feat. Jack White)
Danger Mouse és Daniele Luppi már több éve dolgoztak, dolgozgattak Rome c. közös lemezükön, amelyet idén tavasszal végre kiadtak, s amelyről a Jack White vendégszereplésével felvett Two Against One c. felvétel az egyértelmű csúcspont.

YouTube





64. SBTRKT: Hold On (feat. Sampha)
SBTRKT már korábban is jelentetett meg izgalmas dolgokat EP-ken, kislemezeken, a Hold On viszont egyértelműen az egyik legjobb dal, amihez valaha is köze volt ennek a fiatalembernek.

YouTube





63. Air Review: America’s Son
Az Air Review Armand Margjeka-hoz és a Purity Ring-hez hasonlóan a semmiből tűnt elő idén, hogy leszállítsa az év egyik legszebb, legtörékenyebb indie folk-pop dalát, az America’s Son-t.

MP3 (via We All Want Someone to Shout For)





62. Tinariwen: Tenere Taqqim Tossam (Four Tet Remix)
Zenekar a Szaharából. Ez már eleve izgalmasan hangzik. Idei albumuk sajnos nem szólt olyan jól, mint a 2007-es Aman Iman: Water Is Life, Kieran Hebden azonban készített egy mindent elsöprő remixet Tenere Taqqim Tossam c. felvételükhöz.

SoundCloud





61. Elbow: Neat Little Rows
Az Elbow ötödik stúdióalbuma, a Build a Rocket Boys! nem érte el a kiváló Seldom Seen Kid színvonalát, ettől függetlenül bőven akadt rajta olyan pillanat, amikor az ember nem győzte rázni a fejét. Az egyik ilyen a zaj himnuszba torkolló, magasztos Neat Little Rows.

YouTube




60. Alex Turner: Piledriver Waltz
Most már biztos: Alex Turner nem csak az Arctic Monkeys-on belül képes remek dolgokat letenni az asztalra. Gondoljunk csak vissza a Last Shadow Puppets-re. (Ugye?) És most itt a Submarine c. filmhez készült remek soundtrack EP, amelyről a Piledriver Waltz c. tétel egyértelműen kiemelkedik.

YouTube




59. Fever Ray: The Wolf
Mielőtt Karin Dreijer Andersson visszatért testvéréhez a Knife-ba, előtte még futotta energiából és kreativitásból egy új dalra, amelyet a Red Riding Hood c. film soundtrack lemezéhez készített. A dal nagyon Fever Ray-s és nagyon jó. Naná!

SoundCloud





58. Jamie Woon: Lady Luck
Jamie Woon az idei év egyik legjobb új előadója. Remek hangja nagyszerű dalszerzői vénájával egyedi kombinációt alkot, s mindez remekül tükröződik Mirrorwriting c. bemutatkozó lemezén. Slágerszerzői képességeiről pedig a Lady Luck tesz tanúbizonyságot.

YouTube




57. Jens Lekman: An Argument with Myself
Jens Lekman a svéd alter szcéna egyik legtehetségesebb énekes-dalszerzője. Ezt minden eddigi dolgozata alátámasztotta, akárcsak idén megjelent An Argument with Myself c. EP-je, melyről a címadó tétel egy instant klasszikus.

MP3 (via Pitchfork)





56. Modeselektor: Shipwreck (feat. Thom Yorke)
Thom Yorke és a Modeselektor legújabb kollaborációja egy megállíthatatlan, fesztelen és nem utolsó sorban remek glitch-house-IDM agymenés.

YouTube






55. Beyoncé: Run the World (Girls)
Beyoncé idén júniusban kiadott 4 c. lemezével valami olyasmit akart letenni az asztalra, ami anno Madonnának a Ray of Light volt. Bár a legtöbb kritikus megdicsérte az anyagot, szerintem bőven hagy még kívánnivalót maga után. Ettől függetlenül a beharangozó kislemez, a Major Lazer Pon de Floor-ját alapul vevő Run the World (Girls) egy nagyszerű popdal, ami legalább olyan jól sikerült, mint az alapanyag.

YouTube


54. Smith Westerns: Weekend
A Smith Westerns jegyzi 2011 egyik legjobb indie lemezét, a Dye It Blonde-ot, amely ugyan temérdek kiváló szerzeményt tartalmaz, a Weekend szintjét azonban képtelen megugrani.

YouTube





53. Jamie xx: Far Nearer
Az XX producere és ritmusszekciójáért felelős Jamie Smith idén nem ült a babérjain, amíg társai pihentek. Nagyszerű mixeket készített rádióállomásoknak, újraértelmezte Gil Scott-Heron kiváló I’m New Here c. 2010-es albumát, Radiohead-et remixelt, nem mellesleg kiadta a pompás Far Nearer kislemezt.

YouTube




52. Rihanna: We Found Love (feat. Calving Harris)
Úgy tűnik, Rihanna képtelen leállni. Alig egy éve jelent meg Loud c. albuma, de idén novemberben már újabb dolgozattal jelentkezett, ami meglepően élvezhetőre sikerült, a Calvin Harris által jegyzett We Found Love c. kislemezt azonban egyik Talk That Talk tétel sem tudta lekörözni.

YouTube




51. The National: Think You Can Wait
Matt Berninger-ék nemrég végeztek a High Violet turnéval, de már nagyban dolgoznak új dalokon, s eközben sikerült időt szakítaniuk a Win Win c. film betétdalát összehozni, a Portal 2 nevű számítógépes játékhoz készült szerzeményről már nem is beszélve. Mind a Think You Can Wait, mind az Exile Vilify kiváló munka, előbbi azonban köröket ver utóbbira.

YouTube



50. Metronomy: The Bay
A Bay az év legpofátlanabb indie pop slágere. Kérlelhetetlenül belemászik a fejünkbe, s többszöri próbálkozás ellenére sem hajlandó onnan távozni. Talán a jelentős Duran Duran áthallásoknak köszönhető ez a hatás, talán Joseph Mount slágerszerzői képességeinek, nem tudni pontosan. Csak annyi biztos, hogy a Bay egy pofátlanul jó dal.

YouTube



49. Kurt Vile: Jesus Fever
Kurt Vile – szerencsére – nem nagyon tudja letagadni azokat az Adam Granduciel-lel közös éveket. Smoke Ring for My Halo c. lemeze – amelyről a Jesus Fever a legemlékezetesebb dal – és a zseniális 2011-es War on Drugs album között feltűnően sok a párhuzam.

YouTube




48. EMA: Milkman
Erika M. Anderson az év egyik legígéretesebb üdvöskéje, ez nem vitás. S hogy miért? Tessék meghallgatni a Past Life Martyred Saints c. bemutatkozást, ha még nem tettük. Addig is itt van a Milkman, az album legjobb szerzeménye.

MP3 (via Stereogum)





47. The Big Pink: Stay Gold
Nagyobb Big Pink slágert is hallhattunk már, azonban a Stay Gold egy kifejezetten ígéretes felvezetése a jövő év elején esedékes második albumnak. Várós.

SoundCloud






46. Battles: Ice Cream (feat. Matias Aguayo)
Az Ice Cream az év leghetetlenebb slágere. Pedig az. Kellemes egynyári elborulásnál/beállásnál egy hajszálnyit több, de pont csak annyira, amennyi szükséges ahhoz, hogy még jövőre is emlékezzünk rá.

YouTube





45. Cat’s Eyes: Face in the Crowd
A Horrors-ból ismert Faris Badwan idén nem csak anya együttesével villantott egy igazán briliánst, hanem Rachel Zeffira-val is Cat’s Eyes nevű projektjük keretein belül. Bár akadhat más kiemelendő dal is a cím nélküli lemezen, ez az a darab, ami a legszebben foglalja össze azt, amiről ez a vállalkozás szól.

YouTube




44. Björk: Crystalline
A Crystalline bemutatásakor még azt hihette az egyszeri Björk rajongó, hogy az énekesnő idén végre egy újabb alapvetést ad majd át a nagyvilágnak. Ez nem így történt. Ettől függetlenül ez egy kiváló dal.

YouTube





43. Massive Attack vs. Burial: Four Walls
A trip-hop atyaúristeneinek a dubstep atyaúristenével való közösködése egy kellemes Paradise Circus újraértelmezés mellett a Four Walls-t szülte, 2011 egyik legizgalmasabb, nem mellesleg legbeborultabb fúzióját. Remélhetőleg lesz még folytatás.

YouTube




42. David Lynch: Crazy Clown Time
Már éppen időszerű volt, hogy David Lynch saját albummal jelentkezzen. Szemmel láthatóan mindig is rendkívül érdekelte a zene világa (lásd: soundtrack szereplések, Danger Mouse és a Sparklehorse közös albuma stb.), s idén elérkezett az ideje annak, hogy sötét vízióit ne csak képekben, hanem hangokban is megmutassa. Ennek az egyik legimpozánsabb lenyomata a Crazy Clown Time címadó tétele.

MP3 (via David Lynch Facebook)



41. Air France: It Feels Good to Be Around You
A svéd Air France már jó ideje dolgozik harmadik EP-jén, amely előre láthatóan jövőre meg is jelenik. Addig is itt van nekünk a remekbe szabott, s egyszerűen magával ragadó It Feels Good to Be Around You.

YouTube





40. Heaven Street Seven: Gigerli
Az egyik legjobban várt 2012-es lemez egyértelműen az új HS7 album, amelyből nemrég kaphattunk egy kis ízelítőt a háromszámos Gigerli c. EP formájában. Remélem, a címadó tétel is rajta lesz az új dolgozaton.

MP3 (via HS7)





39. WU LYF: Summas Bliss
A WU LYF az év egyik legérdekesebb zenei vállalkozása, Go Tell Fire to the Mountain c. debüt albumuk pedig az egyik legjobb idén. Rendre sorakoznak rajta a jobbnál jobb tételek, amelyek közül szinte bármelyik szerepelhetne ezen a listán. Azért esett a választásom a Summas Bliss-re mert szerintem ez az egyik legkönnyebben hozzáférhető, mégis az egyik legmélyebb daluk.

YouTube



38. Arctic Monkeys: That’s Where You’re Wrong
Annak ellenére, hogy a Suck It and See közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis voltak rajta izgalmas pillanatok. Ilyen például Alex Turner-ék első igazi stadionhimnusza, a That’s Where You’re Wrong.

YouTube





37. Nicolas Jaar: Too Many Kids Finding Rain in the Dust
Nicolas Jaar első albuma egy gazdag, érzékeny és végtelenül profi munka, amely bővelkedik kiváló tételekben, s amelyek közül az egyik legkiválóbb a Too Many Kids Finding Rain in the Dust.

YouTube





36. Charlotte Gainsbourg: Terrible Angels
Chalotte Gainsbourg egy igazi apja lánya: a kiváló IRM után sem hajlandó leállni, s idén kiadta ritkasággyűjteményét, amelyen nyolc eddig soha nem hallott dal hallható, s amelyek közül a Beck által jegyzett Terrible Angels pszichedelikus elektro pop menetelése a legmeggyőzőbb.

YouTube




35. The Weeknd: High for This
Temérdek kiváló dalt hallhattunk az idén megjelent három The Weeknd albumon, az egész alfája és ómegája azonban az egyik legfantasztikusabb albumnyitó tétel, amit valaha hallottam. A High for This megadja az alaphangot, lebilincsel, letaglóz, nem enged.

SoundCloud




34. R.E.M.: We All Go Back to Where We Belong
Az R.E.M. idén sajnos feloszlott. Nem mondom, hogy túl meglepő volt, de azt sem mondom, hogy nem sokkolt. Harmincéves karrierjük utolsó mozzanataként összehoztak egy kiváló kétlemezes válogatást, amiről a We All Go Back to Where We Belong az egyik legszebb dal az athensi triótól.

YouTube 1
YouTube 2



33. Clams Casino: Motivation
Az alternatív hip-hop producer színtér egyik legkellemesebb alakja Clams Casino, aki idén fogta magát és elkezdte komolyan venni zenei karrierjét. Szerencsére. Ennek első lenyomata az ingyenes Instrumental Mixtape c. lemez, amelyről a nyitótétel adja a legpontosabb képet arról, hogy ez a fiatalember mit is csinál.

MP3 (via Stereogum)




32. Blawan: Getting Me Down
Blawan szállította le idén a legizgalmasabb dance floor filler-t, a kiváló Getting Me Down-t. Se több, se kevesebb.

YouTube






31. Gil Scott-Heron and Jamie xx: I’ll Take Care of U
A minden kétséget kizáróan tehetséges Jamie Smith az XX-ből fogta Gil Scott-Heron hátborzongatóan jó tavalyi lemezét, s teljesen újraértelmezte azt, amelynek a legkellemesebb eredménye a We’re New Here zárótétele, a Brook Benton által jegyzett I’ll Take Care of U remixe lett.

YouTube




30. Trent Reznor and Atticus Ross: Immigrant Song (feat. Karen O)
Trent Reznor és Atticus Ross szerencsére nem állt le a kifejezetten kellemes The Social Network filmzenéje után, s második soundtrack-jüket az év egyik legjobban várt filmjéhez, a szintén David Fincher által jegyzett The Girl with the Dragon Tattoo-hoz készítették. A dolog pikantériája, hogy a zenei aláfestés a filmmel párhuzamosan készült, jobban integrálandó a szónikus tájképeket a mozgóképekbe. A lemez nyitótétele, a Led Zeppelin klasszikus Immigrant Song-jának feldolgozása az év legjobb cover-je.

YouTube


29. Burial: Street Halo
Burial gyakorlatilag hibátlan második albuma, az Untrue óta csak nagyritkán hallatta hangját, Street Halo c. háromszámos EP-jének idei megjelenése épp ezért volt egy igazán kellemes meglepetés. A kiadványról kiemelendő a sodró, William Bevan-től megszokott mértékben melankolikus címadó, s egyben nyitótétel.

YouTube




28. Four Tet: Locked
Burial-hoz hasonlóan Four Tet is csendesnek mondható évet zárt, amikor azonban jelentkezett, abba a föld is beleremegett. Mindközül legizgalmasabb 2011-es szerzeménye a Fabrliclive sorozat ötvenkilencedik installációjára szánt, de külön kislemezen is kiadott Locked.

SoundCloud




27. Apparat: Ash/Black Veil
Habár a Devil’s Walk nem úgy sült el, ahogy azt Apparat-tól jogosan elvárhattuk, bőven akadt rajta emlékezetes tétel, s talán mindközül az egyszerre fesztelen, s introvertált, végtelenül megkapó Ash/Black Veil szólt a legjobban.

SoundCloud





26. AraabMuzik: Streetz Tonight
AraabMuzik nem dolgozik komplikált recepttel: vesz egy erős, lehetőleg táncparkett orientált melódiát, lecsupaszítja, s ezek alá tesz egy olyan ritmusszekciót, amitől a plafon is leszakad. Egyszerűsége ellenére az Electronic Dream kiválóan funkcionál, s a lemez csúcspontja, illetve az év egyik egyértelműen legkiválóbb szerzeménye az ellenállhatatlan Streetz Tonight.

YouTube



25. The Horrors: Still Life
A Skying az idei év egyik legkellemesebb lemeze, amelyen rendre követik egymást a pszichedelikus indie rock himnuszok, de az összes közül kiemelkedik a végtelenül romantikus, s egyben szimpatikusan naiv Still Life.

YouTube





24. Neon Indian: Polish Girl
A Polish Girl-ben Alan Palomo érzésekkel ruházza fel a gépeket. Bármennyire is triviálisnak hat ez az ötlet, remekül működik, s ez már az első hang meghallása után egyértelművé válik.

YouTube





23. Kate Bush: 50 Words for Snow
Kate Bush hihetetlen idei albumát nehéz ignorálni, illetve nemtetszésünket kifejezni vele kapcsolatban. Minden egyes tétel páratlan dalszerzői vénáról tanúskodik, s a 50 Words for Snow a lemez kezdete és vége, konceptuális középpontja, ami beszippant, inspirál, megnyugtat és a jó Isten tudja még mi mindent tesz az egyszeri hallgatóval.






22. The Field: Arpeggiated Love
A Field néven tevékenykedő Axel Willner idén egy nettó zseniális albumot tett le asztalra a Looping State of Mind-dal, de már az Arpeggiated Love mantrája is elegendő lett volna ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet.

YouTube





21. Hooray for Earth: True Loves
A New York-i Hooray for Earth bemutatkozása talán egy kissé keserű szájízt hagyott maga után, leginkább azért, mert a lemezről elsőként megmutatott címadó tétel bombasztikussága, himnikussága, s kiegyensúlyozottsága csak itt-ott köszön vissza az album másik kilenc tételében. Ettől eltekintve a True Loves egy makulátlan archetipikus indie himnusz.

SoundCloud



20. Princeton: Clamoring for Your Heart
A Princeton ezen a listán csak egy újabb ismeretlen név. És újfent csak azt tudom mondani, hogy sajnos. S hogy miért? Elég meghallgatni a Clamoring for Your Heart c. alapvetést. Jövő februárban jön az új lemezük. Tessék meghallgatni!

SoundCloud





19. Caveman: Great Life
A Caveman idei remekelése instant alter-indie klasszikusok tömkelegét tartalmazta, melyek közül a legfigyelemreméltóbb az introvertált, s magasztos Great Life.

Yours Truly






18. Burial & Four Tet & Thom Yorke: Ego
Burial, Four Tet és Thom Yorke kollaborációja egy kisebb válóra vált álom – már ami engem illet. A hír azonban önmagában eltörpül az instant klasszikus dubstep-IDM eposz, az Ego fényében.

SoundCloud





17. Washed Out: Amor Fati
Ernest Greene Washed Out nevű zenei vállalkozása eddig is leírhatatlanul kellemes dolgokat hozott világra, Within and Without c. bemutatkozó albuma azonban minden próbálkozását felülmúlta. Kohézív, ügyes, slágeres munkáról van szó, amelyről csak nyúlfarknyit is, de az Amor Fati emelkedik ki.

MP3 (via Sub Pop Records)




16. Lykke Li: Get Some
Lykke Li második albumára felnőtt, megkomolyodott és megtanult tisztességes alter-indie slágereket írni. Erről tesz tanúbizonyságot a Get Some c. remekelés, amit nem hogy nem illik, de szigorúan tilos ignorálni.

YouTube





15. James Blake: The Wilhelm Scream
James Blake idei dömpingjének megszámlálhatatlan kellemes meglepetést köszönhetünk. Többek között cím nélküli első albumának kilencvenkilenc százalékát, azon belül is leginkább a Wilhelm Scream-et.

YouTube





14. Wild Beasts: Bed of Nails
“Our love, Frankenstein in nature and design, like the Shelley’s on their very first time, when our bodies become electrified, together we bring this creature alive, it’s alive, it’s alive, it’s alive.” – aki ilyen dalszövegeket ír már eleve megérdemelné a koszorús költő címet, de ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Bed of Nails rendelkezik egy magával ragadó, gyakorlatilag tökéletes melódiával, akkor az asztal azon nyomban beszakad.

YouTube


13. Fleet Foxes: The Shrine/An Argument
Ami engem illet, a Fleet Foxes második dolgozata, a Helplessness Blues sokkal jobban sikerült, mint cím nélküli bemutatkozásuk. Az is tartalmazott jó néhány emlékezetes melódiát, de a mindmáig legjobb FF dal mégiscsak az először említett lemezen van.

YouTube





12. The Rapture: How Deep Is Your Love?
A Rapture harmadik albuma egy nagyon is ígéretes munka illúzióját keltette a How Deep Is Your Love? bemutatását követően. Hát, sajnos nem az. Ettől függetlenül ez még egy kiváló dal.

YouTube





11. St. Vincent: Cruel
Minden eddigi St. Vincent albumon van legalább egy olyan tétel, ami amellett, hogy túlragyogja az összes többit, megannyi más előadó munkáját is lekörözi. Idén a nagyszerű harmadik St. Vincent hangzóanyagon ez a Cruel volt.

YouTube




10. The War on Drugs: Brothers
A War on Drugs az idei év egyik legjobb albumát szállította le nekünk a Slave Ambient formájában, amely több hibátlan tételt is tartalmazott, de a Brothers az, amivel azonnal és végérvényes beleszerethetünk ebbe az együttesbe, s lemezbe.

YouTube





9. Bon Iver: Calgary
A Calgary több oknál fogva is remek dal. Egyrészt szépen felvázolja a második, cím nélküli Bon Iver album hangzását, másrészt pedig temérdek megmagyarázhatatlan erő munkálkodik benne, ami azonnal bekebelez, szerelembe ejt, s ott is tart egy jó ideig.

MP3 (via Pitchfork)




8. Cut Copy: Need You Now
A Cut Copy egészen kellemes idei albuma roskadásig volt pakolva slágerekkel, de egyik sem tudta felülmúlni a hibátlan nyitótételt, a Need You Now-t. Katarzis, kérem szépen. Nettó katarzis.

YouTube





7. Bombay Bicycle Club: Shuffle
És ha már katarzisról volt szó... A Bombay Bicycle Club a Shuffle-lel minden bizonnyal elkészítette azt a dalt, ami alapján könnyen beazonosíthatjuk majd őket a jövőben, s amely dal egy remekbe szabott indie himnusz, aminek egészen egyszerűen nem lehet ellenállni.

YouTube




6. Coldplay: Charlie Brown
Az új Coldplay album felvezetése minden volt, csak nem bizalomgerjesztő. Elképzelhető, hogy ez egy terv része volt, de végül is ez aligha számít, ha szkepticizmusunk egy pillanat tört része alatt elillant a Mylo Xyloto első végighallgatása után. Az egészben pedig a legmeggyőzőbb pillanat a katartikus Charlie Brown volt.

YouTube



5. The Antlers: Every Night My Teeth Are Falling Out
Az Antlers második lemezével ismét sokakat le tudott nyűgözni, a Burst Apart telis-tele van emlékezetes, sőt sokszor katartikus pillanatokkal. Azt a bizonyos gólt pedig az Every Night My Teeth Are Falling Out lövi be minden egyes nekifutás alkalmával.

YouTube




4. tUnE-yArDs: Bizness
A tUnE-yArDs idén a blogszféra által nem véletlenül agyonhájpolt sztárzenekarává nőtte ki magát idén. Kételkedni pedig aligha lehet okunk, főleg a zseniális Bizness fényében.

MP3 (via tUnE-yArDs)





3. PJ Harvey: The Words That Maketh Murder
PJ Harvey már a Let England Shake-ről elsőként bemutatott The Words That Maketh Murder-rel sejtetni kívánta, hogy idei lemeze fontos mérföldkő lesz karrierjében. Az album meghatározó mivoltára azonban csak később döbbenhettünk rá.

YouTube





2. Radiohead: Lotus Flower
A King of Limbs az eddigi legmegosztóbb Radiohead album. Valaki szerint nem más, mint egy alig 35 perces zajfolyam, mások szerint újabb remekelés. Egy dolog azonban teljesen biztos: a Lotus Flower katartikus, s az egyik legjobb, legszebb Radiohead dal, ami valaha napvilágot látott.

YouTube



1. M83: Midnight City
A Midnight City-be sikerült valamit belecsempészni, amitől mind a mai napig feláll a szőr az ember hátán akárhányszor meghallja. Talán a katarzis lenne az? Talán az a nem mindennapi és természetes, valóban belülről fakadó precizitás, amivel kidolgozták? Nehéz pontosan megmondani, de szerintem ez az a dal, amiben még évek múlva is el lehet majd veszni, fel lehet majd oldódni.

Midnight City by M83