The Vaccines
What Did You Expect from the Vaccines?
Columbia Records
11 dal, 36 perc
6.0
Valljuk be, az egész indie színtér egy nagy átverés. Mivel alapvetően divathullámok, nem pedig az egyediség, a saját ötletek határozzák meg, ezért rengeteg - amúgy tehetségesnek tűnő - zenekar szinte pillanatok alatt a süllyesztőben landol. Akinek van, volt, s lesz egy kis esze, megy a saját feje után, laissez faire, laissez passer alapon és túlélhet. Nyilván nem ők a legjobb példák, de mint az Interpol vagy az Editors. Nem véletlenül ezt a két zenekart említettem, hiszen jelen írás alanya, a londoni Vaccines pont hogy őket veszi alapul. Zenéjük alapvetően a New York-iak búskomorságából, s a Birmingham-iek fesztelenségéből áll össze, de azért akad itt egy kis Ramones-féle punk, illetve Jesus & Mary Chain-féle zajosság.
A Vaccines alapvetően közelebb áll a punk-hoz, s nem úgy poszt-punkok, mint a Interpol vagy az Editors. Sokkal nyersebbek, kevésbé kimunkáltak és szofisztikáltak a dalok. Lényegre törőek, nincs felesleges játszadozás, s ezt támasztja alá a dalok hosszúsága is. És ha már a dalokról van szó... Összességében elmondható, hogy egy kellemesen slágeres gyűjteményről van szó, sőt, még az is érezhető, hogy merre szerettek volna haladni. A baj csupán az, hogy Justin Young-ék lemeze képtelen kiszakadni a teoretikus mezőből, szinte minden feltételes módban marad, ugyanis a dalok egyszerűen nem hozzák a mutatóba kiadott, amúgy baromi erős tételek alapján várt és elvárt szintet. A helyzetet csupán súlyosbítja, hogy sokszori hallgatásra sem változik fundamentálisan az egyszeri hallgató véleménye. Egyszerűen nem áll össze a kép, na. Teljesen felesleges azon agyalni, hogy ez vajon miért történhetett így. Ettől függetlenül bizony megérdemelten szerepeltek azon a bizonyos BBC listán (Sound of 2011), egészen biztosan hallhatunk majd tőlük izgalmas dolgokat. De ez most valahogy nem...
Ajánlott dalok: Wreckin' Bar (Ra Ra Ra), Blow It Up, Wetsuit, Nørgaard, Post Break-Up Sex
What Did You Expect from the Vaccines?
Columbia Records
11 dal, 36 perc
6.0
Valljuk be, az egész indie színtér egy nagy átverés. Mivel alapvetően divathullámok, nem pedig az egyediség, a saját ötletek határozzák meg, ezért rengeteg - amúgy tehetségesnek tűnő - zenekar szinte pillanatok alatt a süllyesztőben landol. Akinek van, volt, s lesz egy kis esze, megy a saját feje után, laissez faire, laissez passer alapon és túlélhet. Nyilván nem ők a legjobb példák, de mint az Interpol vagy az Editors. Nem véletlenül ezt a két zenekart említettem, hiszen jelen írás alanya, a londoni Vaccines pont hogy őket veszi alapul. Zenéjük alapvetően a New York-iak búskomorságából, s a Birmingham-iek fesztelenségéből áll össze, de azért akad itt egy kis Ramones-féle punk, illetve Jesus & Mary Chain-féle zajosság.
A Vaccines alapvetően közelebb áll a punk-hoz, s nem úgy poszt-punkok, mint a Interpol vagy az Editors. Sokkal nyersebbek, kevésbé kimunkáltak és szofisztikáltak a dalok. Lényegre törőek, nincs felesleges játszadozás, s ezt támasztja alá a dalok hosszúsága is. És ha már a dalokról van szó... Összességében elmondható, hogy egy kellemesen slágeres gyűjteményről van szó, sőt, még az is érezhető, hogy merre szerettek volna haladni. A baj csupán az, hogy Justin Young-ék lemeze képtelen kiszakadni a teoretikus mezőből, szinte minden feltételes módban marad, ugyanis a dalok egyszerűen nem hozzák a mutatóba kiadott, amúgy baromi erős tételek alapján várt és elvárt szintet. A helyzetet csupán súlyosbítja, hogy sokszori hallgatásra sem változik fundamentálisan az egyszeri hallgató véleménye. Egyszerűen nem áll össze a kép, na. Teljesen felesleges azon agyalni, hogy ez vajon miért történhetett így. Ettől függetlenül bizony megérdemelten szerepeltek azon a bizonyos BBC listán (Sound of 2011), egészen biztosan hallhatunk majd tőlük izgalmas dolgokat. De ez most valahogy nem...
Ajánlott dalok: Wreckin' Bar (Ra Ra Ra), Blow It Up, Wetsuit, Nørgaard, Post Break-Up Sex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése