2011. szeptember 11., vasárnap

VILÁGMEGVÁLTÁS H E L Y E T T /




The Rapture
In the Grace of Your Love
11 dal, 51 perc
DFA

7.5

Mit is várhat az ember egy olyan együttestől, akik már első albumukkal kivették a részüket egy komplett pop zenei szcéna megteremtésében? Akiknek jelentős szerepük volt James Murphy álmának (DFA Records) valóra váltásában? És sajnos nem utolsó sorban egy olyan együttestől, akik 2006-os lemezük turnéja óta szinte semmit sem hallattak magukról?

Hát, ha a világot nem is, elég sokat, az egyszer biztos. Az In the Grace of Your Love esetében azonban különösen fontos, hogy elvárásaink ne az egek alját nyaldossák, hanem emberi mértékűek legyenek. Ez ugyanis egy kifejezetten humánus lemez, amitől nem szabad csodát várni. Egyrészt azért sem, mert vajmi kevés az esélye annak, hogy egy együttes pályafutása során kétszer/többször is véghezvigye azt, amit a Rapture már pályafutása elején. Másrészt pedig az elmúlt években a trióvá zsugorodott táncoló punkok háza táján történt események sorozata alapján sejthetjük, hogy némi időre van és lesz még szükségük ezeknek az embereknek, hogy teljes mértékben észhez térjenek. Erre azonban az ITGOYL kiválóan alkalmas.

Már valahol a legelején, a második-harmadik dalt követően sejthető, hogy milyen recepttel operál a New York-i együttes harmadik albuma. Ez igazából nem meglepő, de nem is bosszantó. A kultusz albummá avanzsált és mindmáig legjobb Rapture lemez, a 2003-as bemutatkozás (Echoes) dance, glam és punk vonásai vastagon visszaköszönnek, akárcsak a második próbálkozás, a némileg alulértékelt Pieces of the People We Love kissé túlzott jólfésültsége (mert hát lássuk be: az a lemez Luke Jenner-ékhez képest eléggé visszafogott volt). Az eredmény megnyugtató. A Rapture-nek sikerült az, ami tavaly a Klaxons-nak nem. Névlegesen: a kezdetekre jellemző őrületet, ziláltságot és még éppen elviselhető fókuszálatlanságot olyan keretbe tudták foglalni, amely teret enged az elszállásnak, ugyanakkor visszafogja a felesleget, az olyan pillanatokat, amik az Echoes-t hajszálnyi távolságba taszították a hibátlanságtól. A rossz hír azonban az, hogy az In the Grace of Your Love-on alig több mint a dalok fele közelíti meg az imént említett hangzóanyagon szereplő tételek erősségét. Viszont kompenzálhat bennünket az a rengeteg új hatás (soul, funk stb.), amit úgy szőttek bele a dalokba, hogy azok a kevésbé meggyőző pillanatokból (is) a legtöbbet hozzák ki. Az egyik legfontosabb ezek közül az érettség, amely mind zeneileg, mind a dalszövegekben lépten-nyomon visszaköszön. Az Echoes lassan tíz éves lesz és valljuk be őszintén: az lenne az igazán aggasztó, ha nem figyelhetnénk fel azokra a kis részletekre, amelyek mind azt sugallják, hogy ez ugyanaz az együttes, de mégsem teljesen ugyanaz.

Mi tagadás, az In the Grace of Your Love ismét egy nehéz Rapture lemez lett, olykor jócskán feladja a leckét, ugyanakkor rendkívül jól szerkesztett, igazi erőssége pedig felnőttségében, érettségében rejlik. Legnagyobb problémája pedig az, hogy olykor túlságosan is maturitására támaszkodik, leginkább a kevésbé erős tételek esetében. Amikor viszont lehet és kell, tudja hogyan kell elereszteni a hajat.

Ajánlott dalok: Sail Away, Come Back to Me, Never Die Again, Children, Can You Find a Way?, How Deep Is Your Love?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése