I L O V / E NE W Y ORK E 3 _ A U N IVERS A L S I G H_

Why does this not add up?

A spider to a fly.
A universal sigh.
A giant turtle’s eyes.
Don’t blow your mind with why.
The current’s just too strong.
Don’t let it blow your mind.
Across a great divide.
The words between the lines.

Már majdnem négy hónap telt el azóta, hogy a Radiohead kiadta legújabb albumát, a King of Limbs-t. Az anyag finoman szólva vegyes fogadtatásban részesült, talán leginkább a fenomenális In Rainbows miatt: az emberek a Radiohead-től nyilvánvalóan egy újabb világmegváltást vártak. A nyolcadik stúdiólemez azonban mind kiadási módját, mind a rajta szereplő dalokat tekintve alulmaradt a várakozásokhoz képest. Legalábbis sokak szerint.


Már jó rég óta tudható volt, hogy a következő sorlemez egy kicsit kevésbé radikális módon lát majd napvilágot. Lassan négy évvel megjelenése után nyugodt szívvel bevallhatjuk, az előző hangzóanyagról jócskán elterelte az emberek figyelmét a sajtóvisszhang, mely a megjelentetését övezte, sőt övezi mind a mai napig. Emellett az is tudható volt, hogy Thom Yorke-ék az In Rainbows által megkezdett csapásirányon fognak továbbhaladni, nyilvánvalóan némiképp változtatva azon a formulán. Ez így is történt, a King of Limbs megőrizte az előző album dallamosságát, de egy jóval experimentálisabb, beat-orientáltabb kontextusban tálalta azt. Továbbá ismervén a Radiohead-et, az is sejthető volt, hogy egy olyan anyag lát majd napvilágot, ami több okot adhat majd a fanyalgásra, ugyanis nem is ők lennének, ha a jócskán kiengedett mézesmadzagból nem vennének egy kicsit vissza minden adandó alkalommal. Ők már csak ilyenek. (Csendes személyes megjegyzés: szerintem ők így tudták kikerülni azt, hogy a popbiznisz elvegye a józan eszüket, s mindmáig azért csináljanak zenét, amiért zenét csinálni kell.)

Mindemellett volt még valami, amit hangsúlyoztak e lemez kiadása előtt, közben és után: a King of Limbs egy átmeneti album. Ez egyrészt érződik a zenén is, de leginkább a tálalásban érhető tetten. Ami előbbit illeti, annak ellenére, hogy mind nyolc dal permanensnek és befejezettnek hat, mégsem vonják annyira magukra a figyelmet, mint bármelyik korábbi Radiohead albumon szereplő tétel. Mintha el akarnák terelni a figyelmünket, de valahogy mégsem. Ami pedig az utóbbit – tehát a tálalást – illeti, már sokkal árulkodóbbak a jelek. Először is, az album elkészültének bejelentésekor nem hozták nyilvánosságra a hivatalos dallistát, csak egy véletlen folytán tudhattuk meg, hogy végül is nyolc dalból fog állni a következő lemez. Emellett az album fizikai formátumban történő megjelenése nem foglalta magába a dalszövegek nyilvánosságra hozatalát – semmilyen formában. Az i-re a pontot viszont a Newspaper Album kapcsán Stanley Donwood-dal készült interjú tette fel, aki a Creative Review-nak lépten-nyomon azt hangoztatta, hogy a King of Limbs tulajdonképpen egy állapotjelentés, ami azt hivatott közölni, hogy ez az együttes most épp itt tart, de már tovább is haladtak. Mindezt alátámasztja, hogy Jonny Greenwood nem sokkal az album megjelenése után az általa szerzett Norwegian Wood soundtrack kiadásának apropóján adott interjúban egy fél mondat erejéig megjegyezte, jelenleg folyamatosan próbálnak, s új dalokat vesznek fel.

A King of Limbs átmenetiségét hivatott alátámasztani, hogy egy-két rövid interjút, a Lotus Flower videóját és a Universal Sigh nevű újság kiadását leszámítva gyakorlatilag egyáltalán nem promózzák az új anyagot. Mintha csak azt akarnák, hogy ez a lemez pár év múlva már csak kevesek fejében meglévő emlék maradjon. Mint egy újságpapír, ami megsárgul, kifakul, s végül (jobb esetben) újrahasznosítják.

És miért csinálják mindezt? Az elképzelésem egyszerű: valami másra koncentrálnak. Ahogy Stanley említette valamivel a lemez megjelenése előtt, a zene egyszerűen nem állt le az utóbbi időben. Csak jött és jött. Persze, ezt sokféleképpen lehet interpretálni, de ha figyelembe vesszük Philip Selway egy tavalyi interjúját, amelyben elárulta, hogy nagyon sok anyaguk van, akkor ez az utca nagyon is egyirányú.



Ha jól megfigyeljük, észrevehetjük, hogy a King of Limbs dalai erősebbek, mint bármely más korábbi B-oldalas felvétel, ugyanakkor furcsán is hatnak, egy kicsit idegenek attól, amit a Radiohead eddig bármikor kiadott. A kísérletezés ugyebár zenéjük kvintesszenciális pontja, mégis ez a nyolc (plusz-mínusz két) dal valamiért egy kissé elrugaszkodottak. Úgy gondolom, hogy a King of Limbs-en szereplő kompozíciók valaminek a kezdeti stádiumát jelölik. Ez a gyökere valaminek, ami majd a fát és annak ágait alkotja majd. Talán ezért olyan fontos az egész lemezt végigkísérő erdő-motívum. Nem kell kódokat, elrejtett titkos információmorzsákat keresgélni, a megoldás ugyanis itt van a szemünk előtt. Inkább csak adjuk át magunkat e remek lemez élvezetének és várjuk ki a végét.

radiohead - lotus flower from doseindie on Vimeo.