Aki azt hitte, hogy a vasárnap közzétett kritikával vége a történetnek, az nagyot tévedett. De megnyugtatok mindenkit, én is így gondoltam. Viszont, ahogy a Radiohead nyolcadik albuma hallgatásról hallgatásra egyre több báját fedi fel számomra, úgy jönnek az újabbnál újabb ötletek. Tehát következzék a King of Limbs kritikájának második része, ami szoros kölcsönhatásban van az előzővel, annak egyfajta kiegészítése.
Hatás-ellenhatás
Egyelőre szinte lehetetlen megállapítani, hogy a King of Limbs milyen hatással lesz majd a könnyűzenére - már ami a muzsikát illeti. Azt viszont kicsit könnyebben vizsgálhatjuk, mik és kik hatottak az együttesre, azon belül is elsősorban Thom-ra a felvételek során.
Már az első hallgatás alkalmával is feltűnt, mennyire ütőshangszer-központú az egész lemez. Ebben egy kicsit visszaköszön az Atoms for Peace-ben is tevékenykedő Mauro Refosco hatása, de egy-egy pillanatra felsejlik előttünk Four Tet (Kieran Hebden) is, egy-egy jól sikerült remixet vagy éppenséggel saját szerzeményt eszünkbe juttatva, s talán ennél is markánsabban van jelen Flying Lotus hatása (ld. Feral). Utóbbi két személy befolyása a munkálatok során már csak azért sem vonható kétségbe, mivel Thom elmúlt hónapokban közzétett "office chart-jai" hemzsegtek az IDM, dubstep és klasszikus zenei előadóktól. Utóbbiak egy kicsit kevésbé dominánsan jelennek meg (ld. Codex, ami talán az egyetlen példa). Mindazonáltal a Radiohead némi önreflexiót is feltételez, vagy sokkal inkább önmagukra hivatkozást, diszkográfiájukon belül a 2009-ben kiadott These Are My Twisted Words c. dal absztrakt rockzenei megoldásai igen gyakran visszaköszönnek, akárcsak az előző albumon hallható Weird Fishes/Arpeggi c. tétel látszólagos diszharmóniája (ld. első három dal). Aki az In Rainbows után komoly reményeket táplált egy vérbeli gitárzenei album iránt, annak sajnos csalódnia kellett, s válaszút elé kell, hogy álljon: vagy elutasítja a King of Limbs-et, vagy lassan, de biztosan megszokja, sőt, talán meg is szereti azt. Ha viszont jobban belegondolunk, nonszensz lenne egy új OK Computer-t vagy Bends-et várni (s elvárni) a Radiohead-től, hiszen ők már rég nem az az együttes. Azt a fajta (rock)zenét már megváltották, csúcsra járatták, s a Kid A-vel el is temették. Ha jobban belegondolunk, az In Rainbows volt az a lemez, ami körvonalazta, hogy Thom Yorke végül is milyen gitárzenét képzelt el, s bizony azt kell mondjam, a King of Limbs ezt nagyszerűen prezentálja. Kissé visszahúzódó, mégis markánsan jelenlévő, csilingelő, de ha kell harapós akkordbontogatás ez, a bonyolultabbik fajtából. Olyan, amit csak ők képesek összehozni. A zenei rész végszavaként pedig meg kell jegyeznem, Thom egyre ügyesebb zongorista (ld. Codex - ismét) - mert ő ugyebár nem tartja magát annak.
Megjelenés
Üzletpolitikailag ez az album egyértelműen kisebbet szólt, mint elődje, a szintén fantasztikus In Rainbows. Egyrészt nem rukkoltak elő egy újabb lemezmegjelentetési modellel, bár ez tudható, vagy ha más nem, sejthető volt, hiszen egyrészt Thom hangsúlyozta, hogy a hetedik album pay-what-you-want kiadási koncepcióját nem használják fel újra, másrészt pedig Ed tette szóvá, hogy szeretik a fizikai formátumot, az artwork-öt, a lemezhez járó füzetkét. Talán ezért játszadoztak/játszadoznak velünk annyit (feszültségkeltés). Ismét tökéletesen ráéreztek arra, hogy mikor kell kiadni a végleges művet, hiszen a rajongók már pattanásig feszült idegzettel várták a nyolcadik sorlemezt. De egy utolsó kis mézesmadzag momentum azért még belefért: február 14-én jelentették be a King of Limbs megjelenését, a kitűzött dátum február 19 volt, de hogy maximálisan kiélhessék kontrollálási vágyukat, már február 18-tól elérhetővé tették a letöltéseket. A legjobb az egészben pedig az, hogy tudtuk, az egész világ egyszerre kapja majd meg a rég várt Radiohead dózist.
(Fizikai formátumban (CD, bakelit) március 28-án jelenik meg a King of Limbs, Európában az XL Recordings gondozásában, majd ezt követi május 9-én a titokzatos Newspaper Album.)
Összeesküvés-elméletek
Új Radiohead album, új összeesküvés-elméletek. Ez talán nem is olyan nagy meglepetés. Akárcsak az, hogy most is bőszen folyik a találgatás, elsősorban a még mindig nagy volumenű titkolozás miatt. (Nincsenek turné időpontok, nincsenek részletek a május 9-én esedékes Newspaper Album-ról stb.) Az At Ease összegyűjtött néhány teóriát.
Először is, ott van az előrendelés száma. Amennyiben az album hivatalos oldaláról rendeltük meg saját példányunkat, felfigyelhettünk arra, hogy a rendelési azonosító a következőképp néz ki: TKOL1-XXXXXXXX. De mit is keres ott az az egyes? Elképzelhető, hogy lesz TKOL2, netalán TKOL3? Másodszor pedig itt van nekünk Stanley Donwood, aki egy interjúban elárulta, hogy a King of Limbs artwork-je tulajdonképpen egy pillanatnyi lenyomat, egy reakció a hangzóanyag aktuális állapotára, illetve megjegyezte, hogy a zene szinte vég nélkül özönlött ki a tagokból. Persze, ez a pár szó elég rendesen ködösít, véleményem szerint nem érdemes erre támaszkodni. Ennél egy kicsit kézzelfoghatóbb példa a spekuláció melegágyának tekinthető Separator (korábban: Mouse Dog Bird), főleg ami egy bizonyos dalszövegrészletet illet: "if you think this is over then you're wrong".
Ezek az elméletek természetesen felkeltették az én érdeklődésemet is, olyannyira, hogy beugrott egy-két dolog, ami tényleg feltűnő az egész King of Limbs misztikummal kapcsolatban. Thom összesen tizenegy új dalt mutatott be azok akusztikus formájában. Ezek a következők: Super Collider, The Present Tense, Open the Floodgates, Skirting on the Surface, Judge, Jury & Executioner, The Daily Mail, I Froze Up, Let Me Take Control, Lotus Flower, Mouse Dog Bird és Give Up the Ghost. Utolsó három ugyebár felkerült a lemezre, így maradt nyolc új dal. Tekintve, hogy a King of Limbs-en négy eddig teljesen ismeretlen szerzemény is helyet kapott, arra merek következtetni, hogy ha ki is adnak egy új lemezt valamikor a közeljövőben, az feltehetően kilencszámos lesz (tehát minimum egy új dallal találkozhatunk majd), tekintve, hogy az lesz a kilencedik lemezük, a dalok száma a nyolcadik albumon ugyanis ezt feltételezi. Persze az is elképzelhető, hogy a Newspaper Album-mal együtt érkezik majd újabb dalcsokor, annak részletes adatait ugyanis egyelőre teljes homály fedi.
Egy másik elméletem azt veszi alapul, hogy Thom szóvá tette valamikor 2009-ben, hogy elege van már a konvencionális albumkiadásból, s minden további nélkül el tudja képzelni, hogy együttese a jövőben EP-ket, kislemezeket jelentessen meg LP-k helyett. Ezt az ötletet szemmel láthatóan elvetették, mindazonáltal egy albumot is ki lehet adni egy unkonvencionális ceremónia keretein belül. (In Rainbows, Kid A, valaki?) Ha azt az egyszerű tényt vesszük alapul, hogy a Radiohead számára komoly hatást jelentett egy bizonyos majd' ezer éves fa, akkor szinte kézenfekvőnek tűnik, hogy újabb dalok jelennek majd meg valamilyen formában. Egy fa ugyanis több részből áll: gyökér, törzs, korona.
Összességében tehát elmondható, hogy érdemes figyelni ezekre az elméletekre, mindazonáltal fontos, hogy megfelelő érzelmi távolságot tudjunk tartani tőlük. Mindenesetre tényleg feltűnő, hogy ennyi stúdióban eltöltött hónap után - úgymond - kiszúrják a szemünket nyolc dallal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése