Eels
End Times
40 perc
Vagrant / E Works
Értékelés: 6.0/10
Alig fél évvel a csúcsműnek éppen nem mondható, viszont kifejezetten szerethető Hombre Lobo: 12 Songs of Desire c. dolgozat után máris itt a legújabb Eels album, az End Times.
Már csak a mihez tartás végett fontos így az elején leszögezni, hogy a Mark Oliver Everett (alias E) által vezetett együttes nyolcadik stúdióalbuma az énekes-frontember válását, annak előzményeit és végkifejletét járja körbe, több-kevesebb sikerrel. Több-kevesebb, ugyanis az End Times egy kifejezetten vegyes érzelmeket keltő lemez. Amíg a korábbi művek oly nagyszerűen egyensúlyoztak a végtelennek tűnő önsajnálkozó nyávogás és a lendületes erőre kapás között, addig ezen az albumon az egyetlen egyensúlyozási kísérlet a totális jellegtelenség és az élvezhetőség között történik. Sajnos a lemez egészen a Paradise Blues-ig (ami a tizennégy tételből a nyolcadik) kvázi nincs eszméleténél. Bár az is nyilvánvaló, hogy E kifejezetten törekedett visszaadni a már említett Hombre Lobo kellemes hangulatváltásait, ami tulajdonképpen a kulcs volt annak a hangzóanyagnak a megmentéséhez, viszont az End Times esetében annyi a lassú és sok esetben semmitmondó dal, hogy az egyetlen helyes út a szortírozás lett volna. Akkor azonban nem egy stúdiólemezt hallgathatnánk most, hanem egy EP-t.
Mindezek ellenére ez az album is kifejezetten illeszkedik az eddigi Eels diszkográfiába, ami persze leginkább annak köszönhető, hogy E egyrészt jó helyeken turkál a nagy popzenei szemétdombon, másrészt nem nagyon hagyja el azt a bizonyos pár négyzetméternyi felületet, ahol blues, folk és egy jó nagy marék rock and roll keveredik.
Tehát érdemes nekifutni az End Times-nak, de fontos, hogy ne várjunk tőle túl sokat, mert akkor igen könnyen csalódás érhet minket. Ez érvényes arra a szcenárióra is, ha esetleg slágereket kezdenénk keresni az albumon.
Ajánlott dalok: A Line in the Dirt, Paradise Blues, Little Bird
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése