DOLGOK, AMELYEK...

Vampire Weekend Contra

36 perc
XL Recordings

8.0/10

Ahogy rövidke emberi életünk során is megannyi dolog tulajdonképpen változatlan marad, addig vannak olyan együttesek és előadók is, amelyek gyakorlatilag ugyanazt a receptet használják fel a legtöbb daluk, illetve lemezük elkészítése során. Persze korai lenne még bármi ilyesmit is kijelenteni a New York-i illetőségű Vampire Weekend-ről, hiszen ez eddig a második lemezük. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ebbe az irányba haladnak a fiúk.

A kép persze sokkal árnyaltabb, mint azt a bevezető sejtetné. A legtöbb panel, amelyből a két évvel ezelőtti, cím nélküli bemutatkozó lemez építkezett a Contra-n is fel-feltűnik, viszont Ezra Koenig és díszes társulata egy-egy elemet felcserélt. Szerencsére nem azokat, amelyek lehetetlenné tették volna a hangzóanyag működését; olykor elég nehezen kivehető, apró kis módosításokról van szó. Talán éppen ezért élhet valaki a fentebb vázolt gyanúperrel.

Az egyik legkönnyebben felfedezhető változáson a dalszövegek mentek keresztül. Az életvidám, vegytiszta flower power-t tartalmazó sorokat egy kicsit meditatívabb, beborultabb szavak váltották fel. Persze itt elsősorban nem radioheadi mélységekre kell gondolni, csak egyszerűen elsőre furcsának tűnhet.

Amekkora „megrökönyödést” a szövegek okozhattak, zeneileg is legalább akkora változásokkal kell számolni. Ergo kis léptű, de azért számottevő változásokról van szó. Ha azonnal meg akarunk lepődni, akkor máris ugorjunk a második számra (White Sky), amely tradicionális Vampire Weekend dalként indul, majd Ezra Koenig egyik pillanatról a másikra csap át magas C-be, a California English nyakatekert afro-popjáról már nem beszélve. A legnagyobb meglepetést azonban mégis az utolsó két tétel okozhatja az egyszeri hallgatónak. A Diplomat's Son a maga hat perces hosszúságával, kissé infantilis és idétlen R&B ritmusaival, valamint az I Think Ur a Contra a maga betépettségével talán nem azok a számok, amikre az ember elsőre számítana, főleg az előző albumról ismert zseniális és übersikeres A-Punk, vagy a Contra-ról első kislemeznek választott Cousins után. Azonban második-harmadik-sokadik nekifutásra mégis meglepően fülbemászóak tudnak lenni.

Összegezve tehát a Contra egy kicsit ellentmondásosabbra sikerült, mint amire számítani lehetett, azonban a tagok nagyon ügyesen adtak hozzá olyan elemeket a hangzásukhoz, amelyek csak szavatolják az album maradandóságát. Szerencsére nem kanyarodtak el annyira a kiindulóponttól, hogy önmaguktól elidegenedjenek és kellő mennyiségű kapaszkodó van ahhoz, hogy ez a 36 perc egy érdekes élmény legyen, nem pedig valami szörnyű agymenés röpke lenyomata.

Ajánlott dalok: Horchata, Holiday, Cousins, Giving Up the Gun