A Top 100-as lista harmadik felében két Muse és két Björk dal is szerepel.
A folytatásban a visszaszámlálás nyolcvantól hetvenegyig megy.
80. Muse - Citizen Erased
A Citizen Erased a Muse diszkográfiájában az eddigi leghosszabb dal a maga hét és fél perces hosszúságával. A Showbiz album után finoman szólva marhára összekapták magukat Bellamy-ék és bár ekkor még szó se volt giccsről, annál inkább hardos vadulásokról, az album tökéletesen egyensúlyozott a világkörüli érzelmi pályára állított sci-fi himnuszok és a slágeres neo-prog csodák között. A CE a Muse eddigi legnagyobb kockázatvállalása (nagyobb, mint a Supermassive Black Hole, vagy az új albumról az Exogenesis szimfónia). Hét és fél percbe belesűríteni ennyi mindent a megcsömörülés kockázata nélkül igencsak komoly odafigyelést igényelhetett. Ha ez nem sikerült volna, akkor most nem is szerepelne itt ez a zeneszám, ezen a listán.
79. The Knife - Marble House
A már korábban emlegetett második Knife albummal találtak rá a Dreijer tesók az igazi hangjukra (lásd még: Fever Ray), és gyakorlatilag előrevetítették a 2008-as Portishead albumot. Csak annyi különbséggel, hogy ők nem a világfájdalmat és elhatalmasodó depressziót, hanem a szomorúságot és azon belül is a szomorú realitást nemesítették esztétikai élménnyé.
78. Starsailor - Tie Up My Hands
Nehéz lenne a Starsailor zenéjében nem kimutatni a Radiohead hatását. Ezzel egyetemben azt is könnyű kimutatni, hogy mit adott hozzá a Starsailor ehhez a hatáshoz. Legelőször is James Walsh fájdalmas énekét, ami talán ebben a dalban a legmarkánsabb. Másodszor pedig egyfajta különös intimitást is sikerült beleszőniük ebbe a hangzásba. Nem olyan jellegűt, mint azt a Coldplay tette az első albumán, vagy amit éppenséggel a Travis tökéletesített éveken át. Amiről én beszélek bizonyos szintű erotikus kicsengéssel is bír (lásd: dalcím).
77. Björk - All Is Full of Love
A Greatest Hits albumra kissé átdolgozott, eredetileg a Homogenic albumon szereplő All Is Full of Love minden idők egyik leggyönyörűbb szerelmes dala, ami ugyanakkor nem is tipikus szerelmes dal. Erre játszik rá Chris Cunningham zseniális videójában a leszbikus robotokkal. A trip-hoposra belassított, már kevésbé ambient techno-s beütésű dalt Björk-nek sikerült úgy átértelmeznie, hogy, megmaradtak az eredeti építőkockák, mégis valami teljesen újat sikerült kreálnia belőle.
76. Moloko - The Time Is Now
Róisín Murphy és egykori hites ura, Mark Brydon több elképesztő, agyeldobós, megdöbbentő slágert is letett az asztalra tízéves pályafutásuk során, mégis talán a The Time Is Now a legemlékezetesebb mind közül. Nem mellesleg ők voltak a manapság igencsak divatos egy fiú-egy lány felállásnak a prototípusa(Goldfrapp, The Ting Tings, stb.).
75. Muse - Apocalypse Please
Igen, egy újabb Muse dal! Az Absolution nyitótétele, az Apocalypse Please talán Matt Bellamy eddigi legfeszültebb szerzeménye és a hangsúly itt a tétel szón van. Ugyanis az AP klasszikus zenei nivóval bír. Nem mellesleg a dal előrevetíti az egész albumra jellemző kettőséget: a komolyzene által közvetített frusztrált nyugodtságot, valamint a rockosabb darabok eufórikus hisztériáját.
És tulajdonképpen az Apocalypse Please miatt szeretem az idei Muse albumot is. Nagyon sokan panaszkodnak, hogy Matt valóban zseniális gitárjátéka a háttérbe szorult. Szerintem ez nem feltétlenül baj, főleg abból a szempontból nem, hogy a The Resistance zeneileg nem olyan skizofrén, mint az Absolution. És persze Matt zongorajátéka is kifejezetten zseniális!
74. The Chemical Brothers - Star Guitar
A Starman c. David Bowie dal sample-t tartalmazó Star Guitar az egyik leggrandiózusabb Chemical Brothers felvétel. Hosszúságában mindenképp idézi a monumentális albumzáró tételeket (The Private Psychedelic Reel-t, vagy a csak ezután érkező Surface to Air-t), hangulatban azonban semmi sem sejtet egy idejekorai lezárást. A dal hipnotikusságát pedig Michel Gondry-nak egy újabb zseniális klipben sikerült visszaadnia.
73. New Order - Crystal
Az utolsó épkézláb NO album kezdőtétele, amely egyben az album legjobb dala is. Olyan, mint egy jobban sikerült szentimentális amerikai film, amiben tökéletes az összhang giccs és mondjuk pszichedélia között. Érdekesség, hogy a Crystal klipjében látható fiktív együttesről nevezte el magát a Killers.
72. System of a Down - Chop Suey!
Sokan vitatkoznak a Mezmerize / Hypnotize albumokról, mondván, hogy az együttes megalkuvásra adta a fejét és elhajóztak slágeresebb vizekre is. Tény, hogy mindkét lemez kifejezetten slágeres. De a kérdés csak az, hogy akkor a legalább annyira slágeres Toxicity-t miért nem vetik meg a kedves rajongók? A Chop Suey! talán a legismertebb dal utóbb említett lemezről, és egyáltalán nem véletlenül: a System of a Down minden esszenciája benne van. (A legjobb persze az, hogy ennek ellenére az album a CS! után is tartogat még meglepetéseket.)
71. Björk - Declare Independence
És egy újabb Björk dal. Az izlandi énekesnő legutóbbi, 2007-es lemeze finoman szólva is kifogásolható volt. És hangsúlyoznám, hogy nem csak azért, mert Timbaland volt a producere (számomra persze leginkább ezért), de egyszerűen a dalok többsége nem volt ihletett. És egy olyan énekesnőnél, mint Björk igenis fontos, hogy legyen története minden egyes dalnak, hogy azok valamilyen szinten saját életet tudjanak élni és (többek között) ezáltal elnyerjék sajátos varázsukat. Tehát lényegében azt, amiért Björk Guðmundsdóttir az egyik legnagyobb énekesnő evör, és amiért mi annyira szeretjük.
A Volta legalább akkora csalódás volt, mint egy évvel később Madonna Hard Candy c. minősíthetetlen szarja.
Ők tipikusan azok az énekesnők, akiktől mindig egy kicsit többet várunk. Többet, mint mondjuk Nelly Furtado-tól (neki talán éppen ezért működött olyan jól a dolog a Loose-on).
Mindenesetre a Declare Independence nem csak az album, hanem az évtized egyik legjobb dala, megmentve ezzel valamelyest Björk renoméját. Legalábbis ami engem illet.
To be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése