A Gigwise listáján felbuzdulva én is úgy döntöttem, hogy összeszedek pár fontos dalt ebből az évtizedből. De nem ötvenet, csak tízet. És nem úgy globálisan, hanem egyetlen együttesre koncentrálva. Ez az együttes pedig a Radiohead.10. These Are My Twisted Words
Az idén augusztusban hivatalosan is kiadott dal Ed O'Brien szerint olyan, mintha az In Rainbows egyik sötétebb lemaradt trekkje szólna, ha azt nyájas hallgató elindítja.
Szerintem meg csak szimplán zseniális.
A dal konvencionális értelemben véve (CD, bakelit) nem került kiadásra, viszont bárki ingyen letöltheti az együttes w.a.s.t.e. shop-jából itt.
9. Pyramid Song
Az Amnesiac második dala egy szívfacsaróan gyönyörű, vonósokkal kísért zongorára írt dal.
Míg ki nem adták "Egyptian Song" címen volt számon tartva. És ha már koncertről van szó: Jonny a dalban egy hegedűvonóval játszik a gitárján, csakúgy mint Jónsi a Sigur Rós koncertjein.
8. 2+2=5 (The Lukewarm.)
A Hail to the Thief nyitódala, amely egyben az egyik "leggitárosabb" is egyben. Mielőtt a dal egy éles váltással átmenne egy kakofonikus noise pop előadásba, Thom Yorke nem éppen burkoltan fiatalabb George Bush amerikai elnököt szólítja meg. De azért biztosra megy, a refrénben azt kiabálja, hogy "hail to the thief".
7. I Might Be Wrong
Elvileg az Amnesiac harmadik kislemeze lett volna, aztán végül is I Might Be Wrong: Live Recordings néven adtak ki egy nyolc dalból álló szemezgetést koncertfelvételekből. Bár az albumon középtempósan adják elő, koncerten mindig egy kicsit gyorsabban "nyomják".
6. Down Is the New Up
Az In Rainbows 2007. december 3-án kiadott díszdobozos változatának második diszkjén található ez az igencsak behatárolhatatlan felvétel. Amikor már kezdenénk kicsit megszokni a vonósokkal gazdagított hangzást, akkor Thom egy kis átvezetés után olyan magas C-t nyom, hogy a fal adja a másikat. Lehet, hogy pont ezért, de a dal nem éppen koncert kedvenc, ahogy az In Rainbows turnén a Hail to the Thief dalai is némileg alul voltak prezentálva.
Viszont amíg az IR munkálatai még nagyban folytak Thom előadta a dal akusztikus változatát Nigel Godrich zenés internetes akármicsodájában (From the Basement):
5. 15 Step
A Twilight c. tinikedvenc abszolút favorittá avanzsálta a dalt, amely így nem csak a HC rajongóknak és alternatív zenekedvelőknek vált ismertté, hanem a szélesebb közönség számára is. A 15 Step-et (sajnos) nem adták ki kislemezen, viszont előadták a Grammy gálán. És nagyon nagyot szólt! (Nagyobbat, mint a hülye kis "botrány" a koncert után. Mert ugyebár Thom nem Chris Martin, hogy Kanye West-tel, meg a még hülyébb Miley Cyrus-szal barátkozzon. Ez van.)
4. Everything in Its Right Place
Az örök koncert kedvenchez azt hiszem semmi hozzáfűznivalóm sincs. Vagyis de. Annyi, hogy Cameron Crowe is ezt a dalt választotta a Vanília Égbolt remake-jének főcímdalául.
3. Reckoner
Az In Rainbows egyik legérzelmesebb és egyben az egyik leglehetetlenebb dala. Már eleve az is elképesztő, ahogy a szimpla csörömpölésből ütemet gyalulnak, de ez még semmi ahhoz képest, hogy milyen gyönyörűen adódnak a dalhoz a basszus- és gitárhangok.
Az aniBOOM animációs videómegosztó oldallal közösen hirdetett videópályázat nyertese is ehhez a dalhoz készített klipet. Íme:
2. There there. (The Boney King of Nowhere.)
A Hail to the Thief-re gitárcentrikus hangzást ígértek Thom Yorke-ék, aztán mégse történt így a dolog. Viszont az albumot beharangozó kislemez igencsak gitárorientált lett, ami persze egyáltalán nem baj, az meg főleg nem, hogy a ritmus tripla dobra épül. A klip pedig maga a non plus ultra Radiohead videó (rendezte: Chris Hopewell). A WAN2 szerint ilyen lehet, ha az ember fia egy erdőben LSD-zik be.
1. Idioteque
Tisztán emlékszem arra, hogy mikor esett le nekem az Idioteque először. Sétáltam haza egy kellemes kora nyári délután iskolából. És egyszerűen éreztem, hogy ez a dal abba a kontextusba nem illik, valahogy lehetetlen, hogy működjön. De ezt gyorsan el is felejtettem, amikor akarva-akaratlanul a dal zsenialitásának hatása alá kerültem. Transzba estem. Fényes nappal, az utcán sétálva.
A Gigwise-hoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy ez a kétezres évek legjobb felvétele, ennek megfelelően itt a helye ezen a tízes listán. A dalhoz, mint az köztudott, nem készült videó, nem másolták ki kislemezre, mint ahogy a Kid A albumról egyetlen dalt sem. De talán ez nem is nagy baj. A dal a Radiohead koncertek egyik epicentrumaként funkcionál általában, főleg az a rész, amikor Thom elkezd össze-vissza ugrálni a színpadon. Természetesen a dal hatására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése