Broken Bells
Broken Bells
Columbia Records
37 perc
Értékelés: 6.5/10
Danger Mouse popzenében betöltött szerepkörének megfelelő azonosításához elengedhetetlen egy hasonlat alkalmazása: ő a popzene Tarantino-ja. A Broken Bells bemutatkozó lemezét hallgatva azonban az embernek olyan érzése támadhat, hogy Danger Mouse nem más, mint az alternatív zene Timbaland-je. Ha ugyanis valaki ismer négy bizonyos lemezt (lásd lentebb), amiről tudja, hogy Brian Burton közreműködésével látott napvilágot, akkor akár anélkül is megmondja, hogy benne van a keze a Broken Bells dologban, hogy kinyitná az albumhoz tartozó füzetet, vagy rákeresne a neten.
A James Mercer (The Shins) közreműködésével létrejött projektre akár egy félórás Danger Mouse ajánlóként is tekinthetünk. Ha a modellek portfóliókat állítanak össze, a professzorok pedig publikációs listákat, akkor a producereknek csak előnyükre válhat, ha mindenféle side projekt-ben mutatják meg, hogy mit is tudnak. Amit aztán az együttesek/előadók jól meghallgatnak és alkalmazzák őt a stúdiómunkálatokra. Talán így a legkönnyebb jellemezni azt, amit ez a lemez nyújthat nekünk. Mert bár intenzíven jelen van a Shins agytröszt Mercer, és egy-egy ponton (Mongrel Heart, The Mall & Misery) kifejezetten lehet érezni – sajnos csak érezni –, hogy mennyi mindent kihozhattak volna ebből az együttműködésből, Burton mégis a hangzóanyag háromnegyedében domináns figuraként jelenik meg. Túlnyomó részt a Gnarls Barkley, azon belül is a St. Elsewhere pszichedelikus soul-ja van jelen (Mercer egyébként nagyon jól hozza Cee-Lo szintjét, de azt persze nem lehet átugorni), de itt-ott felfedezhetünk egy-két fogást, amit Beck legutóbbi stúdiólemezén (Modern Guilt) alkalmazott. A pattogó és egészen egyszerűen lebilincselő dob sound egyértelműen a Good, the Bad & the Queen 2007-es lemezéről lett átemelve (Tony Allen, naná), ennél csúnyábban járt viszont a Demon Days c. Gorillaz albumról a Kids with Guns c. felvétel, amelyet gondolkodás nélkül lemásoltak (The Ghost Inside). Hát jól van ez így?
Mindenesetre a dalok többsége meggyőző színvonalú, a talán kicsit túl egyértelmű hatásokat (vagy inkább nyúlásokat?) egy kis extra stúdiózással jobban el tudták volna simítani (meg persze Danger Mouse egóját is elnyomhatták volna egy kicsit). Bemutatkozó lemeznek azonban egyáltalán nem rossz! Megmutatták nekünk, hogy honnan jöttek, mit szeretnek, és mit akarnak. Ez már bőven elég ahhoz, hogy egy sokkal erősebb második lemezt tegyenek le az asztalra.
Ajánlott dalok: The High Road, Vaporize, Mongrel Heart, The Mall & Misery
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése