JÓNSI/ GO_

Jónsi
Go
XL Recordings / Capitol
40 perc

Értékelés: 8.5/10

A Testvérek c. film döbbentett rá arra, hogy az általam kedvelt zenék, meg úgy általában a zene, mint olyan (ez alatt a klasszikus és a populáris műfajt egyaránt értve) tulajdonképpen – ahhoz a bizonyos testápolóhoz hasonlóan – csak egynegyed részt szól önfeledtségről, vidámságról, túláradó pozitív érzésekről, ha úgy tetszik „puhaságról” (és itt elsősorban nem Lady Gaga-ra vagy egyéb hasonló popzenei torzszülöttekre kell gondolni). A fennmaradó háromnegyed mindenképp a melankólia, a fájdalom, a boldogtalanság valamilyen leképeződése, és ez tulajdonképpen így is van rendjén. Ha jobban belegondolunk – Anna Freud elképzelései alapján, aki ugyebár azt mondta, hogy a művészek a művészetüket használják fel az érzelmeik szublimálásához – éppen ezért szeretjük oly sokan a muzsikát (meg az irodalmat, a festészetet, stb.). Éppen ezért van oly sokunknak fülhallgató a fülében, vagy éppen ezért szeretünk hátradőlni egy kényelmes karosszékben és hallgatni kedvenc lemezünket. Azonosulni tudunk ezekkel az érzésekkel és végül is megnyugvással tölt el minket, hogy „nem vagyunk egyedül”.

Miután a művészek kiírták magukból azt az elképesztő mennyiségű fájdalmat és sötétséget, teljesen természetes módon valami újat akarnak. Mint egy kisgyerek, aki megunja a játékszerét. Olyasmire vágynak, ami megfelelő módon tudja visszaadni az éppen aktuális benyomásaikat, új keletű érzéseiket. Ez alól a Sigur Rós sem kivétel, akik elképesztően sötét és rengeteg gyermekbetegséggel küszködő első albumuk (Von) után elárasztották a könnyűzenei szcénát világrengető erősségű spleenjükkel [Ágætis Byrjun, ( )]. Ha belegondolunk, teljesen logikus lépés volt tőlük a Takk... és a harsányabb, még inkább örömteli Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust. Ugyanakkor valami megmozdult a frontember, Jónsi lelkében is. Igazából nehéz lenne megállapítani, hogy mi történhetett, még jelen lemez ismeretében is. Mindenesetre – a fanyalgókkal ellentétben, akik ki vannak/voltak éhezve egy nagy adag kaotikusan berendezett kilátástalanságra – engem legalább annyira el tud varázsolni ez az életvidám kép és hangzás, mint a korábbi művek. És ez alól, mint az már kiderülhetett, a Go sem kivétel.

Jónsi új albuma sajnos és szerencsére nem mutat fel semmi újat. Szerencsére, mert nyilván nem akart túl nagyot markolni. A Go esetében sokkal inkább arról van szó, mint Thom Yorke 2006-os szólóalbumának esetében. Leginkább olyan dalokat és ötleteket vonultat fel, amelyek egészen egyszerűen nem illeszkedtek a Sigur Rós hangzásába. Ami pedig a sajnos részt illeti, tőle (ill. tőlük) már megszoktuk, hogy mindig valami radikálisan újat, megbotránkoztatóan jót tesznek le az asztalra. A Go ezzel ellentétben csak kitágítja a határokat, egy minden eddiginél szélesebb perspektívából mutatja meg azt a zenei horizontot, amelynek csodálásából ők ihletet merítenek. Tehát az a folyamat, amely valamikor a Takk... c. Sigur album környékén kezdődött el és a két évvel ezelőtti Með Suð... albumon folytatódott most tulajdonképpen kicsúcsosodik, eléri tetőfokát. Hatalmas pluszpont, hogy mindez úgy történik, hogy az önismétlés legkisebb jelét sem lehet felfedezni.

A Go egyébként folyamatosan két véglet között ingázik. Egyrészt a legutóbbi SR album nyitótételének (Gobbledigook) ewok techno-ja egyértelműen uralja a lemezt, Samuli Kosminen (Múm) elképesztő ritmusszekciót hozott létre Jónsinak. Az érem másik oldala, azaz a másik véglet pedig az elszállt nagyzenekari tételek rabul ejtő melódiái és itt-ott melankóliája, amelyek legalább annyira meghatározzák az album hangzását, mint az előző véglet, és amelyért pedig Nico Muhly-nak mondhatunk köszönetet. A kettőt Jónsi földöntúli, éteri hangja, illetve Peter Katis folyamatos produceri lélekjelenléte fogja össze és formálja pompás egységgé.

Jónsi első szólóalbumát nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni a Sigur Rós-sal kiváló kezdőpont lehet a Go, ugyanis ez a legkönnyebben befogadható munka, amely valamilyen szinten az együtteshez kapcsolódik. Azok számára pedig egy érdekes kísérlet lehet, akik már eleve ismerik a Rós-t, az ő figyelmüket viszont mindenképp felhívnám arra, hogy mielőtt megnyomják a lejátszás gombot kapcsolják ki az elméjükben a Sigur Rós feliratú gombot, mert bizony a Go-nak csak nagyon kevés köze van az együtteshez, legfőképpen annak hangzásához.

Ajánlott dalok: Go Do, Animal Arithmetic, Tornado, Boy Lilikoi, Sinking Friendships, Kolniður, Grow Till Tall