Beach House
Teen Dream
Sub Pop
10 dal, 49 perc
Értékelés: 8.0/10
Kihipózott zebra. A Beach House idei lemezével egyetlen egy gond van: lassan nyílik meg. Annyira intim és bensőséges, hogy az ember jobb esetben egy kicsit kirekesztettnek érezheti magát, rosszabb esetben pedig felháborodhat, feltéve a kérdést, hogy „ettől ájult el annyira a szaksajtó?” Egy gyenge pillanatban (vagy a sokadik hallgatást követően) azonban kitárulnak előttünk a Teen Dream kapui és bebocsátást nyerünk Victoria Legrand és Alex Scally álomországába, ahol talán a popszakma legegyszerűbb dobalapjai keverednek újfent nem túl bonyolult, de rendkívül megkapó dallamokkal és Legrand kisasszony éteri énekével, így alkotva egy komplex egészet.
Ajánlott dalok: Zebra, Norway, Lover of Mine, 10 Mile Stereo
Janelle Monáe
The ArchAndroid (Suites II and III)
Wondaland Arts Society / Bad Boy
18 dal, 68 perc
Értékelés: 8.5/10
A poszt-R&B születése, avagy ebből a lányból még bármi lehet. Már lassan közhelynek számít az, hogy Janelle Monáe az év egyik legizgalmasabb új előadója. Zenéjében kiválóan fésüli össze eggyé az afrobeat, a funk, a soul, az R&B, a musical, a pszichedelikus rock, a mainstream pop elemeket és még millió más stílust. Amellett, hogy ez a nagy összeboronálás nem hagy különösebb rossz szájízt maga után még a dalok is élvezhetőek, sőt! Bár az ArchAndroid első nekifutásra kifejezetten nehéz hallgatnivaló – nyilván elképesztő összetettsége miatt – mégis rengeteg kapaszkodót kapunk, slágeresebbnél slágeresebb dalok formájában. A művésznő bemutatkozó albuma eleve merész vállalkozás, de a diadal teljes, sőt még a konceptalbumokra jellemző buktatókat is lazán kikerüli. Talán az egyetlen fájó pont a befejezés, a Deep Cotton vendégeskedésével előadott 57821 és a Say You’ll Go ugyanis egy kicsit leültetik a lemezt, de a BabopbyeYa szolid grandiózussága helyreállítja a kibillent egyensúlyt, megkoronázva ezt a sci-fi ihlette majdnem mestermunkát.
Ajánlott dalok: Dance or Die, Faster, Locked Inside, Cold War, Tightrope, Wondaland, BabopbyeYa
Karen Elson
The Ghost Who Walks
XL / Third Man Records
12 dal, 42 perc
Értékelés: 7.5/10
Florence Welch light. Karen Elson neve nagy valószínűséggel nem sok embernek cseng ismerősen. Nem úgy, mint hites urának: Jack White. Bizony. Így már nem csak elhelyezni tudjuk a mentális polcrendszerünkben a hölgyeményt, de nagy valószínűséggel a vele szemben támasztott követelmények és elvárások is egy kicsit megugranak. Amellett, hogy nyilván nem könnyű egy hiperaktív (részmunkaidőben projekthalmozó) férjjel élni, nyilván nem könnyű egy kritikailag igencsak elismert férjjel élni. Főleg, ha az ember lánya lemezt szeretne megjelentetni. Nyilván mindketten tisztában voltak a körülményekkel, ennek ellenére belevágtak. Ez már önmagában is nagyra értékelendő, Mr. White produceri munkája meg pláne. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy Mrs. White mennyire nagyszerűen ráérzett az egész lemezt uraló, amerikai folkra és blues-ra, no meg persze a country-ra. Jelzem, nem arról a tipikus foghíjas, bendzsót cincáló és köpködő suttyó country-ról van szó. Sokkal inkább a Johnny Cash-féle „intellektuális country-ról”, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni. Bár a Ghost Who Walks nem konceptalbum, mégis legalább annyira egységesnek és kikezdhetetlennek hat, javarészt a dalokat átható, a szó szoros értelmében vett kísérteties hangulat miatt. Bár amit eddig leírtam mind szép és jó, a modell-énekesnő-zsenifeleség lemeze a valóságban eléggé felemás benyomást kelt. Egyrészt itt vannak a már felsorolt pozitívumok, másrészt azonban valami hiányzik ebből az egészből. Talán az isteni szikra? Ki tudja. Az viszont teljesen biztos, hogy ez az egyre csak mélyedő hiányérzet nem tesz jót a hangzóanyag megítélésének. Tehát amikor a Mouths to Feed utolsó hangjai is elcsendesülnek nem magától értetődő, hogy minimum huszonnégy órán belül újra meg kell hallgatnunk ezt a lemezt. Ennek ellenére egyetlen Karennel töltött titkos és intim percet sem bánhatunk meg.
Ajánlott dalok: The Ghost Who Walks, The Truth Is in the Dirt, 100 Years from Now, A Thief at My Door
Teen Dream
Sub Pop
10 dal, 49 perc
Értékelés: 8.0/10
Kihipózott zebra. A Beach House idei lemezével egyetlen egy gond van: lassan nyílik meg. Annyira intim és bensőséges, hogy az ember jobb esetben egy kicsit kirekesztettnek érezheti magát, rosszabb esetben pedig felháborodhat, feltéve a kérdést, hogy „ettől ájult el annyira a szaksajtó?” Egy gyenge pillanatban (vagy a sokadik hallgatást követően) azonban kitárulnak előttünk a Teen Dream kapui és bebocsátást nyerünk Victoria Legrand és Alex Scally álomországába, ahol talán a popszakma legegyszerűbb dobalapjai keverednek újfent nem túl bonyolult, de rendkívül megkapó dallamokkal és Legrand kisasszony éteri énekével, így alkotva egy komplex egészet.
Ajánlott dalok: Zebra, Norway, Lover of Mine, 10 Mile Stereo
Janelle Monáe
The ArchAndroid (Suites II and III)
Wondaland Arts Society / Bad Boy
18 dal, 68 perc
Értékelés: 8.5/10
A poszt-R&B születése, avagy ebből a lányból még bármi lehet. Már lassan közhelynek számít az, hogy Janelle Monáe az év egyik legizgalmasabb új előadója. Zenéjében kiválóan fésüli össze eggyé az afrobeat, a funk, a soul, az R&B, a musical, a pszichedelikus rock, a mainstream pop elemeket és még millió más stílust. Amellett, hogy ez a nagy összeboronálás nem hagy különösebb rossz szájízt maga után még a dalok is élvezhetőek, sőt! Bár az ArchAndroid első nekifutásra kifejezetten nehéz hallgatnivaló – nyilván elképesztő összetettsége miatt – mégis rengeteg kapaszkodót kapunk, slágeresebbnél slágeresebb dalok formájában. A művésznő bemutatkozó albuma eleve merész vállalkozás, de a diadal teljes, sőt még a konceptalbumokra jellemző buktatókat is lazán kikerüli. Talán az egyetlen fájó pont a befejezés, a Deep Cotton vendégeskedésével előadott 57821 és a Say You’ll Go ugyanis egy kicsit leültetik a lemezt, de a BabopbyeYa szolid grandiózussága helyreállítja a kibillent egyensúlyt, megkoronázva ezt a sci-fi ihlette majdnem mestermunkát.
Ajánlott dalok: Dance or Die, Faster, Locked Inside, Cold War, Tightrope, Wondaland, BabopbyeYa
Karen ElsonThe Ghost Who Walks
XL / Third Man Records
12 dal, 42 perc
Értékelés: 7.5/10
Florence Welch light. Karen Elson neve nagy valószínűséggel nem sok embernek cseng ismerősen. Nem úgy, mint hites urának: Jack White. Bizony. Így már nem csak elhelyezni tudjuk a mentális polcrendszerünkben a hölgyeményt, de nagy valószínűséggel a vele szemben támasztott követelmények és elvárások is egy kicsit megugranak. Amellett, hogy nyilván nem könnyű egy hiperaktív (részmunkaidőben projekthalmozó) férjjel élni, nyilván nem könnyű egy kritikailag igencsak elismert férjjel élni. Főleg, ha az ember lánya lemezt szeretne megjelentetni. Nyilván mindketten tisztában voltak a körülményekkel, ennek ellenére belevágtak. Ez már önmagában is nagyra értékelendő, Mr. White produceri munkája meg pláne. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy Mrs. White mennyire nagyszerűen ráérzett az egész lemezt uraló, amerikai folkra és blues-ra, no meg persze a country-ra. Jelzem, nem arról a tipikus foghíjas, bendzsót cincáló és köpködő suttyó country-ról van szó. Sokkal inkább a Johnny Cash-féle „intellektuális country-ról”, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni. Bár a Ghost Who Walks nem konceptalbum, mégis legalább annyira egységesnek és kikezdhetetlennek hat, javarészt a dalokat átható, a szó szoros értelmében vett kísérteties hangulat miatt. Bár amit eddig leírtam mind szép és jó, a modell-énekesnő-zsenifeleség lemeze a valóságban eléggé felemás benyomást kelt. Egyrészt itt vannak a már felsorolt pozitívumok, másrészt azonban valami hiányzik ebből az egészből. Talán az isteni szikra? Ki tudja. Az viszont teljesen biztos, hogy ez az egyre csak mélyedő hiányérzet nem tesz jót a hangzóanyag megítélésének. Tehát amikor a Mouths to Feed utolsó hangjai is elcsendesülnek nem magától értetődő, hogy minimum huszonnégy órán belül újra meg kell hallgatnunk ezt a lemezt. Ennek ellenére egyetlen Karennel töltött titkos és intim percet sem bánhatunk meg.
Ajánlott dalok: The Ghost Who Walks, The Truth Is in the Dirt, 100 Years from Now, A Thief at My Door
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése