Röyksopp
Senior
PIAS
9+1 dal, 54 perc
Értékelés: 8.0/10
Amikor a Röyksopp tavaly kiadta az energikus, hedonista, élettel teli Junior-t rögtön be is harangozták annak testvéralbumát, az introspektív Senior-t. Voltak csúszások és fennakadások a kiadó oldaláról, már tavaly ilyenkor meg kellett volna jelennie ennek az albumnak, de végül is ez annyira nem lényeges. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy nem introvertált lemezről van szó, mert bár némi önreflexióra késztet minket, a folyamat részeként mégsem nem roskadunk önmagunkba, nem lesz úrrá rajtunk a spleen.
Aki arra számított, hogy a Senior-ön majd jól átszakad a depresszió gátja, amit a Junior szépen felépített, az nyilvánvalóan csalódni fog ebben a lemezben. A Senior ugyanis nem taglóz le, nem emészt fel, egyszerűen csak megkísérli kiszakítani az egyszeri hallgatót a mindennapok nihilizmusából, ha úgy tetszik felhívja a figyelmet arra, hogy néha számot kell vetni a dolgokkal. Bár a koncepció és hozzátenném, hogy talán egy kicsit a számcímek is kifejezetten unalmasnak és közhelyesnek hatnak és bármennyire is szkeptikus először az ember, amikor először megy rá a play gombra, a Röyksopp – önmagához híven – azonnal elfeledteti velünk ezeket a kósza kételyeket. Hogy végül is hogyan képesek erre lehetetlen megállapítani, talán egy disszertáció is kevés lenne hozzá. De úgy istenigazából nem is érdemes ezzel foglalkozni, hiszen ha ezt a rejtélyt megfejtenénk, akkor a norvég duó zenéje sem működne olyan jól. Néha kell egy kis sötétben tapogatózás. Mindenesetre abban egészen biztosak lehetünk, hogy az olyan tételekben, mint az egyszerűségével elvarázsoló The Alcoholic, a pattogó The Drug vagy a katarzisba torkolló The Fear kiválóan érzékelhető, hogy végül is mire gondolok. Introspektívek, mégsem dermedünk le tőlük, pont ellenkezőleg: valamit megmozdítanak bennünk.
Ha a Senior-ön fogást akarunk találni, akkor be kell venni a képbe a Junior-t is. Az albumpárossal ugyanis az egyetlen érdemi probléma, hogy szétválasztották őket. Nyilvánvalóan az emberek általában megkülönböztetik a saját fiatalkorukat a felnőttkoruktól, de ahogy a kettő komplementer viszonyban áll egymással, ahogy A szükségszerűen kihat B-re és ahogy az egyik nem létezhet a másik nélkül, úgy ennek a két lemeznek is egynek kellett volna lennie. Egyrészt megúsztuk volna az ún. töltelékdalokat – bár megjegyzem, azok is meglepően erősek –, másrészt egy sokkal erősebb egységet kaphattunk volna az átmenetek megfelelő kidolgozásával.
Ajánlott dalok: Tricky Two, The Alcoholic, The Drug, Forsaken Cowboy, The Fear
Senior
PIAS
9+1 dal, 54 perc
Értékelés: 8.0/10
Amikor a Röyksopp tavaly kiadta az energikus, hedonista, élettel teli Junior-t rögtön be is harangozták annak testvéralbumát, az introspektív Senior-t. Voltak csúszások és fennakadások a kiadó oldaláról, már tavaly ilyenkor meg kellett volna jelennie ennek az albumnak, de végül is ez annyira nem lényeges. Amit viszont fontos megjegyezni, hogy nem introvertált lemezről van szó, mert bár némi önreflexióra késztet minket, a folyamat részeként mégsem nem roskadunk önmagunkba, nem lesz úrrá rajtunk a spleen.
Aki arra számított, hogy a Senior-ön majd jól átszakad a depresszió gátja, amit a Junior szépen felépített, az nyilvánvalóan csalódni fog ebben a lemezben. A Senior ugyanis nem taglóz le, nem emészt fel, egyszerűen csak megkísérli kiszakítani az egyszeri hallgatót a mindennapok nihilizmusából, ha úgy tetszik felhívja a figyelmet arra, hogy néha számot kell vetni a dolgokkal. Bár a koncepció és hozzátenném, hogy talán egy kicsit a számcímek is kifejezetten unalmasnak és közhelyesnek hatnak és bármennyire is szkeptikus először az ember, amikor először megy rá a play gombra, a Röyksopp – önmagához híven – azonnal elfeledteti velünk ezeket a kósza kételyeket. Hogy végül is hogyan képesek erre lehetetlen megállapítani, talán egy disszertáció is kevés lenne hozzá. De úgy istenigazából nem is érdemes ezzel foglalkozni, hiszen ha ezt a rejtélyt megfejtenénk, akkor a norvég duó zenéje sem működne olyan jól. Néha kell egy kis sötétben tapogatózás. Mindenesetre abban egészen biztosak lehetünk, hogy az olyan tételekben, mint az egyszerűségével elvarázsoló The Alcoholic, a pattogó The Drug vagy a katarzisba torkolló The Fear kiválóan érzékelhető, hogy végül is mire gondolok. Introspektívek, mégsem dermedünk le tőlük, pont ellenkezőleg: valamit megmozdítanak bennünk.
Ha a Senior-ön fogást akarunk találni, akkor be kell venni a képbe a Junior-t is. Az albumpárossal ugyanis az egyetlen érdemi probléma, hogy szétválasztották őket. Nyilvánvalóan az emberek általában megkülönböztetik a saját fiatalkorukat a felnőttkoruktól, de ahogy a kettő komplementer viszonyban áll egymással, ahogy A szükségszerűen kihat B-re és ahogy az egyik nem létezhet a másik nélkül, úgy ennek a két lemeznek is egynek kellett volna lennie. Egyrészt megúsztuk volna az ún. töltelékdalokat – bár megjegyzem, azok is meglepően erősek –, másrészt egy sokkal erősebb egységet kaphattunk volna az átmenetek megfelelő kidolgozásával.
Ajánlott dalok: Tricky Two, The Alcoholic, The Drug, Forsaken Cowboy, The Fear
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése