James Blake
Enough Thunder
Atlas Recordings
6 dal, 26 perc
7.5
Valamit tud ez a londoni csodagyerek. Amellett, hogy az idei év elején kiadta Mercury-díjra jelölt (és tényleg fantasztikus) bemutatkozó albumát, sorra mutat be és ad ki új dalokat. Legutóbb a szinte említésre sem érdemes Order / Pan dupla A-oldalas kislemezt jelentette meg, de hát a zsenik is hibáznak, hiszen ők is csak emberek. A kérdés csupán az, hogy nemrég kiadott Enough Thunder c. EP-je el tudja-e feledtetni velünk ezt a szörnyű érvágást, vagy esetleg várnunk kell majd a decemberre időzített következő megjelenésre? A válasz nem egyértelmű. Egyrészt ez a hat dal nagyságrendekkel jobb, mint akár az Order, akár a Pan c. felvételek. Ugyanakkor a cím nélküli debütálás szintjét csak olykor-olykor éri el, pedig Blake alapvetően ugyanazt a formulát használta fel a dalok végleges formába öntéséhez, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit játszott az arányokkal: a törékeny vokálok összhangja a finom elektronikával néha elég rendesen felborul, s bár alapvetően elégedettek lehetünk a végeredménnyel, mégsem ér fülig a szánk. Ha viszont jobban belegondolunk, egy érdekes kísérletnek lehetünk részei. James Blake bevallottan nagyban gondolkodik/dolgozik második albumán, s ezek a köztes kiadványok – amellett, hogy remek időtöltésnek bizonyulnak – kiváló felvezetésként szolgálnak, illetve nagyban segítenek a szerzőnek megtalálni azt, amit keres. Vajon végül mi fog ebből kisülni?
Enough Thunder
Atlas Recordings
6 dal, 26 perc
7.5
Valamit tud ez a londoni csodagyerek. Amellett, hogy az idei év elején kiadta Mercury-díjra jelölt (és tényleg fantasztikus) bemutatkozó albumát, sorra mutat be és ad ki új dalokat. Legutóbb a szinte említésre sem érdemes Order / Pan dupla A-oldalas kislemezt jelentette meg, de hát a zsenik is hibáznak, hiszen ők is csak emberek. A kérdés csupán az, hogy nemrég kiadott Enough Thunder c. EP-je el tudja-e feledtetni velünk ezt a szörnyű érvágást, vagy esetleg várnunk kell majd a decemberre időzített következő megjelenésre? A válasz nem egyértelmű. Egyrészt ez a hat dal nagyságrendekkel jobb, mint akár az Order, akár a Pan c. felvételek. Ugyanakkor a cím nélküli debütálás szintjét csak olykor-olykor éri el, pedig Blake alapvetően ugyanazt a formulát használta fel a dalok végleges formába öntéséhez, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit játszott az arányokkal: a törékeny vokálok összhangja a finom elektronikával néha elég rendesen felborul, s bár alapvetően elégedettek lehetünk a végeredménnyel, mégsem ér fülig a szánk. Ha viszont jobban belegondolunk, egy érdekes kísérletnek lehetünk részei. James Blake bevallottan nagyban gondolkodik/dolgozik második albumán, s ezek a köztes kiadványok – amellett, hogy remek időtöltésnek bizonyulnak – kiváló felvezetésként szolgálnak, illetve nagyban segítenek a szerzőnek megtalálni azt, amit keres. Vajon végül mi fog ebből kisülni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése