2010. március 7., vasárnap

TWO DOOR_ CINEMA CLUB /TOURIST /HISTORY


Two Door Cinema Club
Tourist History
32 perc
Kitsuné Music

Értékelés: 8.0/10

Bár még csak két hónap telt el az új évből és még alig heverhettük ki a tavalyi, kifejezetten mozgalmas esztendőt máris itt egy újabb ígéretes együttes egyenesen Észak-Írországból.

A Two Door Cinema Club bemutatkozó lemezének kézhez vétele után és még a meghallgatás előtt azonban kifejezetten fontos néhány dolgot tisztázni. Alex Trimble, Kevin Baird és Sam Halliday együttese egy tipikus indie banda ezen kategória minden előnyével és hátrányával. Zenéjükben alapvetően a gitárok és az elképesztően dinamikus ritmusszekció dominál, semmi érzelgősség, semmi csöpögés és ez talán így van jól.

Nagyjából tavaly nyárra vált nyilvánvalóvá, hogy az indie fontos átalakulásokon ment át. A kezdetben főleg a fősodorra jellemző poszt-punk és poszt-new wave hatások jelentős mértékben visszahúzódtak, helyére a 80-as évekbeli szintipop csúszott be olyan előadóknak köszönhetően, mint a La Roux és az Editors. Itt-ott azonban még fellelhető egy-két egészen kellemes "tradicionális" indie banda, akik még nem dobták ki a gitárjaikat. Ilyen a Two Door Cinema Club is (többek között), akik a tömegből leginkább azzal tűnnek ki, hogy nem a 70-es években botorkálnak (már ami a hangzásukat illeti), hanem kortárs előadók hatásaiból építkeznek. Elég megnyomni a play gombot, a Cigarettes in the Theatre máris eszünkbe juttathatja az Arctic Monkeys-féle Brianstorm-ot, vagy éppenséggel ott van az első kislemeznek választott I Can Talk a maga erős Editors beütésével. A Do You Want It All pedig olyan, mintha a Bloc Party készített volna egy felvételt valamikor a Silent Alarm és a Weekend in the City között. Mindez azonban nem zavaró, sőt! Ez egyfajta érdekes atmoszférát teremt a Tourist History-nek. Sajnálatos azonban, hogy az elképesztő I Can Talk/Undercover Martyn/What You Know triász egy kicsit túlragyogja a többi szerzeményt, éppen ezért többször is neki kell futni, hogy legalább akkorát üssön a lemez, mint Pete Doherty-nek a reggeli adag crack. De hangsúlyozom: érdemes próbálkozni, már csak a rejtett kincsekért is megéri!

Annak ellenére, hogy az észak-ír triónak sikerült egy működőképes lemezt összehozni ezt a szintet még simán lehet egy kicsit fokozni, tehát van még hova fejlődni.

Ajánlott dalok: Do You Want It All, I Can Talk, Undercover Martyn, What You Know

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése