Moby
Wait for Me
Mute/Little Idiot
Kedves osztályzat: (4,)
Kevésbé kedves osztályzat: (3)
Nehéz Moby új albumáról bármit is mondani, hiszen érzehetően kitárta előttünk a szívét. Elemezni a Wait for Me-t pedig legalább annyira szívfájdító, mint a kicsit is lelkiismeretesebb újdonsült patológus első boncolása.
2005-ben a kritikusok dögkeselyűkként cincálták darabokra a különc new york-i elektronikus akkori albumát, amelyre new wave hatásokat ígért. A nyolcvanas évek eleji domináns zenei trend tényleg csak foltokban köszön vissza azon a bizonyos Hotel c. lemezen (talán egy párszor még meg kellett volna hallgatni a New Order diszkográfiát), de az, hogy például az allmusic.com másfél (azaz másfél!) csillagot adott arra a lemezre, nos az szerintem egy kicsit túlzás. Nem is csoda, hogy szerencsétlen érzékeny lelkű művész emberünk, aki Eminem idióta beszólásain volt kénytelen megedződni a hosszú évek során ezt elég nehezen viselte. Hiszen ez nyilván egy elég nagy törést jelenthetett a karrierjében és szerintem azóta is keresi a helyét.
Rosszat mondani nem akarok az idei lemezéről, mert egyáltalán nem rossz lemez, de valahogy azáltal, hogy kettészedte a korábbi csúcsművekre (Play, 18) jellemző kellemes, sőt kifejezetten élvezhető tudathasadásokat (amit az egyszeri hallgató ekletika avagy változatosságként élt meg) valahogy elveszítette a varázsát is az egész, amit az emberek "Mobyként" éltek/élnek meg. Egyébként ennek a kettéválasztásnak a tavalyi gyengécske Last Night és az idei, már sokkal erősebb és magabiztosabb, de kicsit monoton és talán túlságosan is depressziós Wait for Me az eddigi eredményei. És bár tény, hogy mindezek után nehéz lesz bármit is letenni Richard Melville Hallnak az asztalra, én ennek ellenére kifejezetten izgatottan várom a következő sorlemezt. Talán már jövőre megjelenik.
Ajánlott dalok: Pale Horses, Shot in the Back of the Head, Study War, Mistake, Wait for Me
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése