A_Z ÉVT I Z E D L E G /JOBB V I D E ÓI 2 004_

A I R_ CHERRY/ B L_OSSO M G/I R L

Ismét egy Air videó, amit tanítani kéne. A dal zöldellő réteket, pillangókat, de minimum mosolygó embereket feltételezne, de közel sem ilyesmit kapunk. Talán ezért érdemes másodjára is nekifutni, ha esetleg elsőre nem esett volna le.

A R CADE_FI R/E NEIGHBOUR/H O OD # 1 ( T UNNE _L S)
Nagyszerű videó az Arcade Fire egyik legnagyszerűbb szerzeményéhez. Hang és kép kikezdhetetlen összhangjának iskolapéldája a Neighbourhood #1 (Tunnels) kisfilmje.

B J Ö R K OCEAN_I /A
Azért az Oceania a Medúlla-ról, mert mind a dal, mind a hozzá készült klip briliáns, gyönyörűen elvont, olyan - jobb szó híján - björkös. S talán tényleg többről van szó, mint a flitterbe burkolt Björk tekergőzése.

F R AN Z/ FERDINAND _MICHAEL
Ha valaki eddig nem tudta volna, így kell Franz Ferdinand-ra táncolni. Ugyanakkor a Michael klipje egy érdekes underground körkórkép is.

G_R_AHA/M COXON /BITTER_SW E ET BU NDL E O F MIS ER Y/
Égből pottyant Graham Coxon.

THE_ H I V E S/ T/WO T I M ING T OUCH A N D _BROKEN B ONES
Nettó Hives.

Incubus - Megalomaniac (Official Music Video). Watch more top selected videos about: Incubus

INCUBUS _MEGALO/M A N I_AC
A Megalomaniac videója elsősorban rendkívül erős hangulata miatt kerülhetett fel erre a listára. Másodsorban is.

T_H/ E K I L L E RS _ MR. /B R IGHT_SID E
Érdekes szerelmi háromszög majd' négy percben. Ja, és a dal még mindig zseniális.

PLAC/EB O SPE C I A _L N E ED /S
Bár a This Picture erős vizuális impulzusai egy pillanatra majdnem teljesen a hatalmukba kerítettek, végül a Special Needs diadalmoskodott. A klip szerintem önmagát magyarázza, annak ellenére, hogy előbb említett kisfilmhez képest egy kicsit implicitebb módon jelennek meg az erős Placebo-s stílusjegyek.

R.E.M. L_EAV/I N G N E _W Y ORK/
Mert New York-ban tényleg csak izgalmas videókat lehet készíteni.

2 0 04/

5. The Veils - The Runaway Found
A Veils-től legelőször a Nux Vomica c. überzseniális lemezt hallottam, majd az idei Sun Gangs-et és harmadjára következett a Runaway Found, amely a három album közül a leggyengébb, mégis megdöbbentően jobb, mint bármi, amit manapság hallani lehet. Leggyengébb azért, mert a debütálás után csak jobbnál jobb dolgokat tettek le Finn Andrews-ék az asztalra.



4. Maroon 5 - Songs about Jane
2004-ben nem csak a Franz Ferdinand tett le az asztalra egy emlékezetes debütáló nagylemezt, hanem az amerikai popzene egyik legszebben tündöklő ékköve, a Maroon 5 is. Adam Levine bandája úgy lóg ki a kortárs Billboard Top 10-kompatibilis amerikai popzenei szcénából, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem is lóg ki. A Songs about Jane c. lemezen, amelyet az énekes szakítása inspirált az los angelesi ötösfogat dalról dalra villantja meg nagyszerű slágerszerzői képességeit és hajtanak fejet olyan nagy példaképek előtt, mint az Oasis, vagy David Bowie. A hajbók aktusa alatt pedig szépen lassan kúsznak fel az eladási listák élmezőnyébe.



3. Air - Talkie Walkie
Ha valaki esetleg csalódott volna az Air-ben a 10,000 Hz Legend meghallgatását követően, annak két opciót tudok ajánlani. Az egyik az, hogy hallgassa továbbra is a nagyszerű Moon Safari-t és/vagy a Virgin Suicides c. filmhez készült remek soundtrack-et. A másik opció pedig az, hogy hallgassa meg a Nigel Godrich Radiohead producerrel közösen megálmodott, kivételes dalszerzői képességekről tanúbizonyságot tevő Talkie Walkie-t. Ha azonban az imént említett 10,000 Hz album nem szerepelne Jean-Benoît és Nicolas diszkográfiájában, nyilván sokkal unalmasabb repertoárral rendelkeznének, de a Talkie Walkie (és a Moon Safari) sokkal inkább Air.



2. Interpol - Antics
Az Interpol a 2004-es Antics c. lemezén ugyanott folytatta, ahol a Turn on the Bright Lights-cal abbahagyta. Ugyanazt a melankólikus poszt-poszt punk stílust folytatta ugyanazzal az energikussággal és invenciózussággal és legalább annyi slágerrel. Paul Banks hangja továbbra is kellően szomorú, a riffek is ugyanolyan szívszaggatóan emlékezetesek és gyönyörűek, és bár sok kritikus fanyalgatott ettől az albumtól, a rajongók konszenzusa alapján ez a legjobb Interpol lemez. (Én persze inkább nem foglalnék állást ebből a szempontból.)



1. Franz Ferdinand - Franz Ferdinand
Minden idők egyik legtökösebb, legjobb, legenergikusabb debütálását 2004-ben hallhattuk Alex Kapranos és díszes társulatának jóvoltából. A cím nélküli bemutatkozó lemez könnyűzenére - főleg az akkortájt épp kibontakozó indie-re - felbecsülhetetlen. Alig egy évvel később ez az összekacsintós, ruganyos és markáns attitűd tükröződött vissza a Bloc Party-ban és talán egy kicsit még az Editors-ben is (lásd: Fingers in the Factories). Persze egy jó lemez mit sem ér egy-két emlékezetes dal nélkül, a FF esetében viszont nem egy-két ilyenről kell beszélnünk, hanem egyenesen 11-ről, ugyanis a nyitó Jacquline-től kezdve a záró 40'-ig minden egyes dal kiválóan helyt állna egy brit kereskedelmi rádió rotációjában, a rajongói (és indie) himnusszá avanzsált Take Me Out-ról már nem is beszélve.



2004 (majd 2005) nyilván a debütálások éve volt, azon együttesek bemutatkozása, akik az évtized hátralévő részét zeneileg többnyire meghatározták. Ezalól a Killers sem volt kivétel, akik Hot Fuss c. első lemezükkel olyan elképesztő slágereket szállítottak le, mint a Mr. Brightside, a Somebody Told Me vagy az All These Things That I've Done. Egyébként a HF összességében annyira nem sikerült jól, mint azt a rajta szereplő slágerek sejtetik, és a két évvel későbbi Sam's Town is hagyott némi kívánnivalót maga után. Az igazi zenei révbe érést a tavalyi Day & Age jelentette.
Ha úgy tetszik, Graham Coxon is 2004-ben debütált egy igazit. Már a Blur tagjaként is több szólólemeze jelent meg (egészen pontosan négy), de az első igazán komoly albumot (Happiness in Magazines) - amely nem mellesleg elképesztő kritikákat gyűjtött be - csak ebben az évben jelentette meg.
Ennyi slágeresség és gitárnyúzás után pedig a fejfájás kellemetlenségeinek elkerülése érdekében egy másik kiváló lemezt tudnék ajánlani egy Zero 7 album formájában (When It Falls).

TOP 100 _ Pt. 8/

30. The Killers – Mr. Brightside
2005 ugyebár az indie rock, indie pop csodák fénykora volt. Ez alól a las vegas-i The Killers sem kivétel, amely együttes egy New Order videóban (Crystal) látható fiktív együttesről nevezte el magát. Ez az aktus pedig egyben tartalmazta is mindazt, amit Brandon Flowers-ék négyese képvisel, azaz a szintipop és new wave közös szeretetét. A Mr. Brightside-ban a legjobb pedig az, hogy ugyanolyan jól megfér egy kereskedelmi rádió vagy az MTV rotációjában, mint mondjuk egy alternatív rádió műsorában.




29. Sigur Rós – Gobbledigook
2008-ban a Sigur Rós saját hangzásának, illetve önképének határait feszegette. Kicsit visszafogottabban, mint a Coldplay, de azért egyértelműen kimutatható módon. Ezt pedig mi sem tükrözi jobban, mint a Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust nyitódala, a nudista klippel megtoldott Gobbledigook.




28. Gorillaz – Feel Good Inc. (featuring De La Soul)
Damon Albarn kiváló dal- és slágerszerzői képességét szerencsére a 2005-ös fenomenális Demon Days c. Gorillaz albumon sem hazudtolta meg, aminek többek között a De La Soul-lal közösen előadott Feel Good Inc. az egyik legszembetűnőbb eredménye.




27. Placebo – Twenty Years
A 2002-es év legjobb besztofját Björk szállította le, a Placebo pedig 2004-ben tette ugyanezt. Ezen a válogatáson szerepelt ez a dal is, ami elképesztő szomorúságával és himnikusságával esszenciálisan Placebo.

Placebo Twenty Years
by skinandbones

26. Nelly Furtado – Maneater
Nelly Furtado és Timbaland "kreatív házasságának" első szüleménye a 2006-os év egyik legnagyobb slágere. A dal robotikus és súlyos ritmusai akár még a Kraftwerk-et is az eszünkbe jutatthatják (egy vadabb pillanatban, persze), de igazából egy nettó popsláger esetében, főleg egy olyanéban, amit egy Timbaland kaliberű sztárproducer dobott össze talán felesleges is a közvetlen elődökről, példaképekről beszélni. Egyébként személy szerint az a gyanúm, hogy Furtado kisasszony kellőképp belepofázott a kreatív folyamatokba és ezért lett a Loose olyan jó, amilyen. Ezt leginkább arra alapozom, hogy közvetlenül ezután ugyanennek a sztárproducernek sikerült szétkúrnia Björk és Madonna megszólalását, illetve leszállított legalább három tucatnyi teljesen egyforma dalt.




25. Bloc Party – Banquet
"I can give you life, I can take it away" - a Bloc Party ezen sor betartásával teljesítette be a sorsát, és a kétezres évek elején-közepén kibontakozó indie rock együttesek archetípusává vált egylemezes csodájával. Sajnos a Silent Alarm óta nem tudtak emlékezeteset nyújtani, de az olyan elképesztő teljesítmények fényében, mint például ez a dal, vagy az imént említett album bármelyik dala talán ez annyira nem is nagyon zavaró.




24. Graham Coxon – You & I
A Graham Coxon sláger archetípusa. A Blur gitárosának már a kétezres évek előtt is jelentek meg szólólemezei, de igazán nagyot/nagyokat csak a Damon Albarn-ékkal való szakítás után tudott felmutatni (Happiness in Magazines - 2004; Love Travels at Illegal Speeds - 2006).




23. Mando Diao – Down in the Past
A Mando Diao számára az igazi nemzetközi áttörést meghozó Down in the Past legalább annyira zseniális gitár riffel operál, mint az előbb említett No One Knows, csak még Björn Dixgård elképesztő hangját is hozzáadták (az emlékezetes klipen kívül).

Mando Diao - Down In The Past
by scootaway

22. Queens of the Stone Age – No One Knows
A Queens of the Stone Age talán legnagyobb slágere nem véletlenül kapott olyan nagy visszhangott megjelenése idején, illetve így az évtized végi listákon. A No One Knows talán a legjobb példa arra, hogy egy brutális slágerhez gyakorlatilag nem kell más, mint egy elképesztő gitár riff. Ja, meg egy emlékezetes klip sem árthat olyan sokat.




21. Radiohead – Reckoner
Az In Rainbows epicentruma, az évtized egyik legzseniálisabb dala, Thom Yorke-ék éles szembefordulása azzal, amit elvártak tőlük. Amíg a Bends munkálatai alatt csak szépen csendben szarták le azt, hogy mit várnak el tőlük a kiadó emberei, illetve a közönség, addig ezt a szerepet manapság büszkén vállalják. Ezt pedig mi sem prezentálja jobban, mint a Reckoner zaklatott, üvegcsörömpölésre emlékeztető ritmusai, a 15 Step-re hajazó lágy gitárbontogatás és még oly sok minden más.

_SPACE / ODDITY

Aki soha nem kacérkodott olyan gondolattal, amely valamilyen szinten az űrhöz, az űrutazáshoz, marslakókhoz, esetleg egy sci-fi szerű ötlethez kapcsolódik, az egész egyszerűen hazudik. Szerintem bátran állíthatom, általánosítás nélkül, hogy mindannyiunkban benne van a kíváncsiság, hogy valamilyen mi lehet "odakint". Ez egyeseket jobban izgatja, mint az átlagembert. Ők általában az adott témához kapcsolódó könyveket olvasnak, megint mások pedig ehhez kapcsolódó zenéket készítenek. A kompiláció pedig annak a jelentős művésznek az egyik legismertebb dalával kezdődik, aki művészileg tökélyre fejlesztette az űrfétist, mint olyat. A tizedik, és egyben utolsó dal pedig annak az embernek az agyszüleménye, aki előző művész dalain felbuzdulva a tökéletest még tökéletesebbre fejlesztette.

1. Space Oddity (David Bowie)


2. Sexy Boy (Air)


3. Let There Be Light (Justice)


4. Gravity's Rainbows (Klaxons)


5. Spaceman (The Killers)


6. Watching the Planets (The Flaming Lips)


7. Spacelab (Kraftwerk)


8. Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space (Spiritualized)


9. 4th Dimensional Transition (MGMT)


10. Take a Bow (Muse)