A Z_ ÉV TIZ/E D L_E_ GJO B B /VIDEÓ/I 2 0 0 _5

B E C K_ BL/A C K T A M BOURINE_
Igazából nyugodt szívvel szerepeltethetném itt a Girl csiki-csuki videóját, a Hell Yes táncoló robotjait, vagy a szimplán betépett E-Pro-t, a Black Tambourine azonban hang és kép tökéletes összhangját nyújtja, s egy tipikus példája annak, amikor egy egészen aprócska ötlet elég sok mindent el tud cipelni a hátán.

THE_ C H EM ICA L BRO T H E/RS B E L I E V E_
Ehhez igazából sok hozzáfűznivalóm nincs, ez a videó önmagát magyarázza.

COLD_P L A Y /T A L K

A Talk - kölcsönvett refrénnel is - ékes példája annak, hogy 2005-ben igenis volt még elég kurázsi a Coldplay-ben. Végül is összehozhattak volna egy kiegyensúlyozott és magabiztos pop-rock lemezt, helyette elkészítették az előző évtized egyik legambivalensebb hangzóanyagát. Mindenesetre a ez a dal, s videó még mindig működőképes.

E D I T OR/S _M U N I CH

Az Editors eddigi legnagyobb slágere megérdemelt egy emlékezetes klipet is.

EDITORS - MUNICH
Uploaded by huntylch. - See the latest featured music videos.

FRANZ_ FER_DI_N A N D/ WAL_K A W A Y_
A Walk Away eleve elsőosztályú indie sláger, a hozzá készült videó pedig - jobb szó híján - olyan franzferdinand-os. De tényleg.

GOLD_F R A P P /O O H LA_ LA_
Egyes értelmezések szerint az Ooh La La nem szól másról, mint Alison Goldfrapp szexért való könyörgéséről. Persze könnyen megeshet, hogy ez igencsak távol áll az igazságtól, mindenesetre a dalhoz készült klip egész egyszerűen a 2005-ös év legjobb imidzs videója.

NINE_ I N C H _N/AILS O N L Y
Trent Reznor mindig is szeretett erős vizuális behatásokkal operálni. A 2005-ös nagy visszatérés, a With Teeth sem mentesült ez alól, az első kislemezdalhoz készült videó pedig makulátlanul prezentálja a mondanivalót.

OASI_S /T H E IMPORT A N CE O F_ B/EING I DL E
Kár, hogy nem 1994-95 környékén készült ez a videó, a britpop éra csúcsán, hiszen az Importance of Being Idle minden ízében angol.

RÖYKS O P P_ WHAT/ E L S E I/S THE R E?
Sztereotíp megállapításnak tűnhet, de az északi népeknek bizony nem kell a szomszédba menni egy kis introvertáltságért, elvontságért. A norvég Röyksopp természetesen nem képez kivételt ez alól.

SIGUR_ R Ó S GLÓ_SÓ_L I/
Mert ez 2005 legszívmelengetőbb, legszebb, legjobb videója.

T/HE WHITE_ STR IPE S T_ HE D EN IA L T_W_IST
Az utolsó Michel Gondry rendezte White Stripes videó. No comment.

The White Stripes - The Denial Twist
Uploaded by Sifting. - See the latest featured music videos.

M_ A/GN UM O PU _S F E L T MOUNT/A I N

Goldfrapp
Felt Mountain
2000
Mute / EMI / Everlasting
9 dal, 40 perc

Előzmények
Kilencvenes évek eleje. Alison Goldfrapp nemrég hagyta maga mögött zárdában töltött ifjú éveit, hogy elinduljon egy olyan kalandra, amiről – az Orbitallal és Tricky-vel való közreműködések alapján – még csak sejteni lehetett, hogy mennyire izgalmas lesz. Will Gregory pedig szinte még sehol. Első komolyabb munkája egy filmzene elkészítése lett volna, de közbejött ez a csinos, különleges hangú lány, akitől a Human c. Goldfrapp klasszikus demóját hallotta először. Szerelem első hallásra, ha úgy tetszik. A történet igazából átlagosnak mondható folytatással rendelkezik: lemezszerződés a Mute-tal, hathónapnyi stúdiómunka a semmi kellős közepén egy elhagyatott bungalóban, majd rövidesen az első sikerek.

A mű
A Felt Mountain nem más, mint a furcsa intimitás szolid ünnepe olykor elborult, olykor melankolikus, olykor diadalittas köntösbe burkolva. De mi mást is várhatnánk egy olyan lemeztől, amelyet elsősorban a hatvanas évek pszichedelikus popzenéje, a kabaré, a folk és különböző elektronikus stílusok határoznak meg? No meg persze az összeszokás nem mindig kellemes időszaka. Se Goldfrapp, se Gregory nem voltak hozzászokva, hogy mással alkossanak, szóval a lemez puszta létezése már kisebb diadalként könyvelhető el. Ha még ehhez hozzávesszük azt is, hogy a dalok egyenként is kiválóak szinte teljes a diadal. Szinte. Annak ellenére ugyanis, hogy hangulatilag rendkívül erős albumról van szó, amelyen csak úgy hemzsegnek a fülbemászó dallamok, a FM nem tökéletes. A legtöbb fanyalgó (élükön az évek során önmagát szépen leépítő, amúgy mindig is buta NME) azt kifogásolta, hogy talán egy kicsit túlságosan is hasonlít az egész hangzóanyag a Portishead első lemezére. Bár tény, hogy a Dummy is kifejezetten erős filmzenei miliővel operál a kettő nem feltétlenül egy és ugyanaz. Míg a bristoli együttes bemutatkozó lemeze elsősorban egy kémfilm soundtrack-jére hajaz, addig a londoni duó egy különös, utópisztikus fantáziába invitál minket. Egy erdő-moziba, ahova csak mi ismerjük a járást és olyan filmet játszanak nekünk, amilyet csak szeretnénk. Megnézhetünk egy rövidfilmet pilótákról, akik valahol a sztratoszférából kémlelik a Földet (Pilots), újraélhetjük Roman Polanski Cul-de-Sac c. moziját (Oompa Radar), de választhatunk egy keserű vágyakozással teli történetet (Paper Bag), vagy – ha már szóba került – egy kémfilmet is (Human).

Utóélet
A Felt Mountain elsősorban a szakma figyelmét hívta fel, olyannyira, hogy több neves zenei magazin szerepeltette az albumot év végi listáján, illetve egy Mercury Prize jelölést is bezsákolt. A glam és szinti pop ihlette Black Cherry a Human mellé még legalább három másik slágert termelt a duónak (Twist, Train, Strict Machine), az út pedig innentől fogva szinte bot egyenes volt a második csúcsműnek tekinthető Supernature-ig, amely egyöntetű szakmai és financiális sikert hozott Alison-nak és Will-nek. Ezt követte 2008-ban a kissé szürreális, folk- és ambient-ihlette Seventh Tree, majd az idei Head First c. dolgozat, amely az aktuális szinti pop trendet volt hivatott megidézni (és természetesen meglovagolni) – több-kevesebb sikerrel.

Goldfrapp - human
Uploaded by chicethautaine. - See the latest featured music videos.

AZ_ ÉV/TI ZE D LE GJOB_B VID EÓI / 2 00 0

Tavaly nagyjából ilyenkor közzétettem az évtized általam vélt legjobb lemezeit - éves bontásban és összesítve egyaránt. Bár így utólag visszanézve azok a listák hagynak némi kívánnivalót maguk után, ily módon nem is linkelném ide őket, mégis úgy gondolom, hogy gyakorlat teszi a mestert, ergo nem adom fel és most folytatom az évtizedismétlést az elmúlt tíz év legjobb videóival, 2000-től 2009-ig. Nyilván egymagam nem látom át a teljes felhozatalt és egyértelmű, hogy valamit biztosan kihagynék, ezért nem is rangsorolnám ezeket a rövidfilmeket. Legyen ez egy szuggesztív lista, a kommentár funkciót pedig ezúttal használjuk fel további ötletek kinyilatkoztatására.


G OLD_FRAPP / HUM AN
Az eleve erősen James Bond hangulatú dalra a klip rákontrázik még egyet és bár igazából "semmi extra" nincs benne, a hangulata mégis legalább annyira erős, mint Alison Goldfrapp és Will Gregory bemutatkozólemeze.

Goldfrapp - human
Uploaded by chicethautaine. - Music videos, artist interviews, concerts and more.

M_ADON N/A _W HAT IT FEEL S LIKE FO R A GI RL
Madonna és Guy Ritchie első igazi közös gyermeke ez a fantasztikus videó. A történet már önmagában is elég erős, az igazi plusz azonban a direktor palettájának gyakorlatilag minden fontosabb stíluselemének felvonultatása. Jó, az eredeti dal Above & Beyond remixe is elég pöpec lett. Mindenesetre a What It Feels Like for a Girl iskolapéldája annak, hogy Madonna miért is lehetett ennyire sikeres és hogy miért tartják - talán egy kis túlzással - egy igazi pionírnak.

Madonna - What It Feels Like For A Girl [Video]
Uploaded by WBRNewMedia. - Music videos, artist interviews, concerts and more.

MARILYN/MANSON _ DIS POSAB LE T E E NS
Amerika egykoron szó szerint görcsbe rándult gyomorral várta az új Marilyn Manson videókat. Valaki azért izgult, hogy vajon mivel vágja ki legközelebb a biztosítékot a sokk rocker, valaki pedig csak szimplán várta a következő fétistárgyat. A Disposable Teens (és az egész Holy Wood album) a sátán cicájának reakciója az őt ért több évnyi támadásra és atrocitásra, de leginkább a Columbine egyetemi mészárlásra. A felhozatal egyébként a szokásos: pápának öltözött "antikrisztus", majmok és keresztek, az utolsó vacsora egy kicsit kifordítva - azaz a kereszténység és a konzervativizmus kifigurázása, ami Brian Warner szerint az esszenciája a bigott amerikai társadalomnak.

Marilyn Manson - Disposable Teens
Uploaded by MarilynManson. - Watch more music videos, in HD!

_PLACEBO/ SL AV E T O THE WA/GE_
Amikor még a Placebo tudott slágert (meg persze egyáltalán normális dalokat) írni általában mindig sikerült egy olyan rendezőt is találniuk, aki valamilyen csoda folytán szinte hibátlanul képekké konvertálta az adott szerzeményhez társított érzéseket. Nagyszerű példa erre a Gattaca által inspirált Slave to the Wage videó. Mindenképp elgondolkodtató.

Placebo - Slave To The Wage
Uploaded by EMI_Music. - Watch more music videos, in HD!

PJ_H A RV EY / THIS_IS_LOVE/
A This Is Love esetében egy az egyben imidzs videóról beszélhetünk, különösebb történet nélkül, mégis van benne valami, amitől bekattan az ember. Talán Polly Jean dögössége lenne az? Esetleg az instant klasszikus refrén? Vagy talán a minimalista és egyben elképesztően grafikus szöveg? Ha ez így van, akkor Harvey kisasszony maga a fehér vászon, amit a mi fantáziánk fest tele erotikus és elborult színekkel.

PJ Harvey - This Is Love
Uploaded by UniversalMusicItalia. - See the latest featured music videos.

GOLD_FRAPP/ HEAD FIRS T

Goldfrapp
Head First
Mute Records
38 perc

Értékelés: 8.0/10

A Goldfrapp azon kevés együttesek közé tartozik, akik nem csak mások hatásait szintetizálják a zenéjükben, hanem tulajdonképpen a sajátjukat is. Ha végigfutunk a diszkográfiájukon, könnyedén felfedezhetjük azokat az apró, de a végtermék szempontjából semmiképpen sem elhanyagolható elemeket, amelyeket egy-egy lemezükről átemeltek. Az alkotói folyamatuk általában valahogy úgy nézhet ki, hogy valami egészen újjal és radikálissal rukkolnak elő, majd végiggondolják, hogy mely alkotórészeket érdemes megtartani az előző lemez(ek) hangzásából. E folyamat eredményeképpen dinamikusan változott, változik a Goldfrapp hangzása, persze hogy milyen irányba az már egy másik kérdés.

Tény, hogy az első három lemez komoly, rideg diszkója (vagy éppen trip-hop-ja) után egy kicsit megdöbbentő volt a két évvel ezelőtti Seventh Tree nyárias, szürreális és elképesztő melegséget árasztó folktronikája, de az is egyértelmű, hogy Alison Goldfrapp-nek és Will Gregory-nak ez is elképesztően jól állt (annak ellenére, hogy talán nem születettek olyan meggyőző dalok, mint előtte három évvel). A fenti gondolatmenet alapján pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a Head First – bár visszatért az együtteshez oly közeli szintipop világához – mégis kicsit érzelmesebb, emberibb lett.

De nem árulok tovább zsákbamacskát, kimondom kerek-perec: a duó ötödik sorlemezén egyik nagyszerű dal váltja a másikat, ami azért abból a szempontból igen csak komoly teljesítmény, hogy kevesebb, mint egy év alatt rakták össze őket. Ráadásul ez idő alatt még a Nowhere Boy c. film soundtrack-jén is dolgoztak.

A lemez összességéről egyébként újfent elmondható, hogy a Goldfrapp-től nem szokatlan módon nem elég egyszer nekifutni. Ahhoz hogy a dalokról megfelelő képünk alakulhasson ki szinte kötelező kétszer meghallgatni. Még talán azon szerencséseknek is, akiknek általában sikerül elsőre megkedvelniük, vagy – épp ellenkezőleg – megutálniuk egy albumot. Erre leginkább azért hívnám fel a figyelmet, mert a Rocket bizony elsőre egy kicsit jellegtelennek tűnhet, de ahogy egyre jobban megismerjük az összes többi dallal együtt, úgy exponenciálisan növekszik a rajongásunk szintje is. Persze, a Voicething utolsó hangjai után nyilvánvalóvá válik, hogy nem a Rocket a legerősebb szám a Head First-ön, viszont mindenképp ott a helye a pörgős Believer, az élettel teli Alive, a vibráló Hunt, a Satin Chic-et idéző Shiny and Warm és a Dreaming mellett, amely utóbbit hallgatva rájöhetünk, hogy Madonna milyen hangzást szeretett volna elérni a Confessions on a Dance Floor-on.

Lehet – sőt biztos – hogy lesznek majd fanyalgók, akik majd azt fogják hangoztatni, hogy ez egy ócska egynyári lemez, amely csak arra jó, hogy meglovagolja az éppen aktuális trendeket. Nos, az ő figyelmüket felhívnám arra, hogy a Goldfrapp már jóval a szintipop revival előtt aktívan tevékenykedett. Tény, hogy szerencsés időszakban jelent meg a Head First, és valóban „trendinek” mondható az egész produkció, de ez legalább annyira szerencsés véletlen, mint hogy a tavasz első napjaiban került a boltok polcaira ez a lemez.

Ajánlott dalok: Rocket, Believer, Dreaming, Hunt, Shiny and Warm, I Wanna Life

200 0_

5. Goldfrapp - Felt Mountain
A Goldfrapp első lemezén a Portishead közvetlen behatása legalább annyira nyilvánvaló, mint hogy Alison Goldfrapp a popbiznisz egyik legjobb nője. A Felt Mountain kellemes, olykor azonban kifejezetten elvont hangtéjképekkel operál, ennek ellenére a lemez minden egyes pillanatát élvezni lehet.



4. Coldplay - Parachutes
Egy korábbi felmérés szerint a britek leginkább a Coldplay zenéjére szeretnek elaludni. Ez nem csoda, főleg a Parachutes ismeretében, amelyen tényleg pengeélen táncolnak és tulajdonképpen kifejezetten ügyesen egyensúlyoznak tökéletesen érdektelen unalom és andalítóan kellemes és kellően himnikus dalokkal. A Radiohead hatásától tocsogó első lemezt maguk mögött hagyva a Rush of Blood to the Head-en viszont már kevesebb az andalító momentum, ott viszont már a túlspilázás és az elviselhetőség határvonalán egyensúlyoznak.



3. Marilyn Manson - Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death)
Marilyn Manson trilógiájának záródarabja egyben a történet kezdete is. Brian Warner személyes antikrisztusának eljöveteléig még sok van hátra, többek között egy glamben fürösztött Mechanical Animals lemez, hogy aztán a világ egy kvázi indusztriál rockoperában érjen véget. A három fő mű után azonban a sátán cicája egy kicsit zavarba jött és már nem tudta olyan magabiztosan tolmácsolni elmebeteg vízióit. Reméljük, hogy ez a következő lemezén már másképp lesz.



2. Madonna - Music
A pop koronázatlan királynőjének talán utolsó nagystílű, letaglózó és nem utolsó sorban maradandó műve. Madonna még nyilván látott fantáziát egy újabb William Orbit kollaborációban, éppen ezért őt tette a nagyszerű Ray of Light után is a produceri székbe. Viszont az is érdekes, hogy a lemez legnagyobb slágerét, a címadó dalt Mirwais Ahmadzaï-al írta. Szerencsére a lemez az emlékezetes nyitány után sem ül le, egyetlen pillanatra sem. Még a kifejezetten belassult, kissé trip-hop-os lüktetésű megnyilvánulások [Paradise (Not for Me)] is kifejezetten érdekfeszítő és izgalmas.



1. Radiohead - Kid A
Tény, hogy az OK Computer után a Radiohead kikészült. Szerencsére a fáradtság mellett azt is érezték, hogy nem folytathatják tovább a 1997-es mestermunkán tökélyre fejlesztett hangzást, mivel annak az együttes látná kárát (értsd: hamar önismétlés lett volna a vége a dolognak). Három évig tartott, hogy újradefiniálják zenéjüket és előálljanak egy merőben más, főképp az ütemekre nagy hangsúlyt fektető megszólalással. És újabb tény, hogy amikor a Kid A kijött, gyakorlatilag mindenki lehűlt. Amikor MTV riporter megkérdezte Thom Yorke-ot, hogy mi a véleménye az olyan együttesekről, akik nyúlják őket (Travis, Muse, Coldplay) az énekes csak annyit felelt, hogy "sok sikert a Kid A-vel".








2000-ben ezen kívül is jelentek meg nagyszerű lemezek, például ekkoriban ért révbe a White Stripes (De Stijl), Fatboy Slim ismét leszállított egy nagy tucat slágert aktuális albumán (Halfway Between the Gutter and the Stars) és nem utolsó sorban dühögött nekünk PJ Harvey is egy kicsit (Stories from the City, Stories from the Sea). A Placebo harmadik, Black Market Music c. lemezével egy kicsit szembefordult a Without You I'm Nothing hangzásával. A norvég a-ha pedig hosszú idő után ismét képes volt egy emészthető, slágeres, kellemes lemezt letenni az asztalra (Minor Earth Major Sky).

TOP_100

Hosszas agyalás, tökölés, pakolgatás, fontolgatás és idegeskedés után végre sikerült összeállítanom azt a 100-as listát, amely a kétezres évek eddigi legjobb dalait tartalmazza. Egyes magazinokkal és online zeneportálokkal szemben ez nem egy ilyen körbepisilős, területmegjelölős lista, amely implikálva felszólít minden kedves olvasót, hogy zokszó nélkül fogadja el ezt a listát, mint viszonyítási alapot és tekintse meghatározónak. Ez szigorúan csak az én véleményem. Éppen ezért, ha valakinek van kedve, akkor nyugodtan ossza meg egy kommentárban a saját toplistáját.

Hogy ne lőjem le egyből a poént, ezért hátulról kezdem a felsorolást, és szépen haladok majd előre.
Ennek megfelelően:

100. The Good, the Bad & the Queen – The Good, the Bad & the Queen
Damon Albarn második számú szólóprojektje 2007-ben adta ki első, és eddigi egyetlen lemezét. A The Good, the Bad & the Queen cím nélküli debütje meggyőzte a szaksajtót, bár nem lett igazán átütő közönségsiker, de lehet, hogy egy Blur és egy Gorillaz után Albarn nem is ezzel a szándékkal kezdte el írni ezeket a dalokat. Az együttesben egyébként olyan nagy nevek működtek közre, mint Paul Simonon basszusgitáros (The Clash), Simon Tong gitáros (ex-The Verve, jelenleg Erland and the Carnival) és az én személyes kedvenc dobosom, Tony Allen (Fela Kuti). A többnyire nyugodt és kimért, de közel sem modoros tizenegy dal után a lemez ebben a hétperces kakofón menetelésben csúcsosodik ki, ami zsenialitásban csak a Spiritualized Cop Shoot Cop...-jához mérhető.





99. Air – Sex Born Poison
A francia együttes 2001-es második, 10,000 Hz Legend c. albumán gyökeresen más elképzeléseknek adott hangot, mint a legendás Moon Safari-n. A Sex Born Poison egy közös jammelésből született és bár bizonyos pontokon kifejezetten félkésznek hat az egész kompozíció, máig az együttes egyik kedvence.




98. Jarvis Cocker – Don’t Let Him Waste Your Time
Jarvis Cocker első szólóalbumának második kislemeze tulajdonképpen az első találkozásom volt a Pulp egykori frontemberével. Igazából nem is a dal, hanem az agyeldobós klip ragadt meg bennem elsőre, csak utána kezdtem el komolyabban koncentrálni a dalra, ami végülis úgy végződött, hogy ronggyá hallgattam a Jarvis c. szólóbemutatkozást.




97. Maxïmo Park – Apply Some Pressure
Erre a nagyszerű dalra nem tudok más hasonlatot kreálni, mert egyszerűen tényleg olyan, mint "egy kellemes epilepsziás roham ecstasy túladagolás miatt". Az együttes sajnos visszavett egy kicsit ebből a punkos lendületből a második és harmadik albumokon, aminek meg is lett az eredménye: tipikus indie one album wonder-ré váltak. Viszont erre a dalra emlékezni fogunk még egy jó darabig!




96. Goldfrapp – Human
A James Bond filmeket idéző klip az első találkozásom volt a Goldfrapp zenéjével és be kell, hogy valljam: egyből szerelmes lettem Alison Goldfrapp kisasszonyba. A gyönyörű, a szó legjobb értelmében vett "tündéri" hang olyat művelt az agytekervényeimmel, amire eddig csak nagyon kevés énekes/énekesnő volt képes. Szerencsére a nagyszerű debütálást egy töretlen sikersorozat folytatta, először jött a kicsit karcos Black Cherry, aztán a glamben fürösztött, tökéletes Supernature és a folktronika felé kacsintgató, letisztult Seventh Tree. Izgatottan várom az ötödik albumot!




95. Razorlight – In the Morning
Megunhatatlan. Ez a legjobb kifejezés erre a dalra. Nem csak tökéletes albumindításként könyvelhetjük el, hanem egy nagyszerű kislemezedalként is, és persze nem utolsó sorban az évtized egyik legdögösebb számának is. Johnny Borrell-t így szeretjük/szerettük. A kezdeti Strokes visszhangok után és a nagy elszállás előtt.

Razorlight - In The Morning
by razorlight

94. The Knife – Pass This On
A The Knife a kétezres évek egyik legdurvább és egyben legjobb jelensége. A Sigur Rós elektronika változata, Svédországból. Nem pop, nem elektronika, mégis valahogy mindkettő. Eddig is tudtuk, hogy az észak-európai országok egy teljesen külön világot képeznek, főleg a svédek. De hogy ennyire?! Mindenesetre a Dreijer tesók zenéje előtt a kritikusok (szinte) kivétel nélkül fejet hajtottak, különösen a második, Silent Shout c. lemez kapott elképesztő kritikákat. A rajongókról pedig csak annyit kell tudni, hogy gyakorilatilag a kicsit is érzékenyebb lelkületű egyéniségek (szinte kivétel nélkül) mind szeretik Karin és Olof talpalávalóját.




93. Travis – Sing
A Travis az egyik legkedvesebb zenekar jelenleg. Elbűvölő skótok, akik nem sztárok, mert tudják nagyon jól, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint azok a milliók, akik megveszik a lemezeiket és elmennek a koncertjeikre. Fran Healy és derék skót társai Radiohead-en, Oasis-en, Echo & the Bunnymen-en és még számtalan kultikus brit és britpop együttesen szocializálódtak. Kezdeti erőltetett himnikus hangzásukat hamar lecserélték egy sokkal barátságosabb, intimebb, emberközelibb megszólalásra. És igazából pont ezzel sikerült megtölteniük megannyi stadiont. Amiért pedig mindenképp szeretni kell a Travis-t, hogy nem akarnak akkora együttes lenni, mint a Coldplay. Innentől fogva nincs görcs, és ez pozitív hatással van a zenéjükre is. Sőt, a terep talán még inkább megfelelő a kísérletezésre. Ennek a kettőnek a tökéletes lenyomata a Sing, a zseniális klipjével együtt.




92. Coldplay – Yellow
A Coldplay a nagy elszállás (X&Y) előtt még tudott normális, meghitt, élvezhető(bb) és nem utolsó sorban maradandó dalokat komponálni. Igazából a 2005 utáni Chris Martin & Co.-val sincs különösebben nagy baj, csak valahogy az egész olyan erőltetetté vált. Látszólag kísérleteznek, de valahogy mégis a biztos talajon állnak és tulajdonképpen nem mennek se előre, se hátra. A tavalyi Viva la Vida-val is tulajdonképpen ez a baj: olyan elemeket építettek be a hangzásukba, amiket össze-összelopkodtak másoktól, éppen ezért a Coldplay berkein belül újszerűnek hatott az a bizonyos hangzás, de aki nem csak az londoni kvintett zenéjét hallgatja, hanem mondjuk levesz a polcról néha-néha egy Radiohead-et is, vagy esetleg egy jobb U2-t, annak egészen biztosan felsejlik valami.
A bemutatkozó album szolid sutasága és meghitt bája azonban kifejezetten meggyőző.

Coldplay - Yellow
by Hakunamatata67

91. Télépopmusik – Breathe
Az Air-hez hasonlóan a Télépopmusik-nak is van egy bizonyos kincsesbányája, ahonnan a különböző reklámcégek gyakorlatilag nem győznek válogatni zenét újabbnál újabb hirdetéseik alá. Mégis talán a legnépszerűbb mindegyik közül (és egyben a legzseniálisabb is) a debütalbum (Genetic World, 2001) első tétele, a Breathe. Az azóta trip-hop/downtempo himnusszá avanzsált dal olyan, mint egy intim, napsütötte vasárnap reggel a kedvesünkkel az ágyban. Amikor az ember nem csinál semmit, csak órákon át bámul ki az ablakon és tulajdonképpen csak lélegzik. Ilyenkor még az agytevékenység is alábbhagy.




Folyt. köv.