ÉV_ISMÉT LÉ S 20 1 0 / JA NU Á R

Play gomb megnyom, finom dobhangok, majd felcsendülnek az Angel Echoes éteri, angyali hangjai, elrepítve minket egy másik helyre. Egy jobb helyre, ahol nincs verbális kommunikáció, mindennemű információközlés csakis a zene nyelvén keresztül történhet.

A Vampire Weekend visszatér. Nem is akárhogy.

DOLGOK, AMELYEK...

Vampire Weekend Contra

36 perc
XL Recordings

8.0/10

Ahogy rövidke emberi életünk során is megannyi dolog tulajdonképpen változatlan marad, addig vannak olyan együttesek és előadók is, amelyek gyakorlatilag ugyanazt a receptet használják fel a legtöbb daluk, illetve lemezük elkészítése során. Persze korai lenne még bármi ilyesmit is kijelenteni a New York-i illetőségű Vampire Weekend-ről, hiszen ez eddig a második lemezük. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ebbe az irányba haladnak a fiúk.

A kép persze sokkal árnyaltabb, mint azt a bevezető sejtetné. A legtöbb panel, amelyből a két évvel ezelőtti, cím nélküli bemutatkozó lemez építkezett a Contra-n is fel-feltűnik, viszont Ezra Koenig és díszes társulata egy-egy elemet felcserélt. Szerencsére nem azokat, amelyek lehetetlenné tették volna a hangzóanyag működését; olykor elég nehezen kivehető, apró kis módosításokról van szó. Talán éppen ezért élhet valaki a fentebb vázolt gyanúperrel.

Az egyik legkönnyebben felfedezhető változáson a dalszövegek mentek keresztül. Az életvidám, vegytiszta flower power-t tartalmazó sorokat egy kicsit meditatívabb, beborultabb szavak váltották fel. Persze itt elsősorban nem radioheadi mélységekre kell gondolni, csak egyszerűen elsőre furcsának tűnhet.

Amekkora „megrökönyödést” a szövegek okozhattak, zeneileg is legalább akkora változásokkal kell számolni. Ergo kis léptű, de azért számottevő változásokról van szó. Ha azonnal meg akarunk lepődni, akkor máris ugorjunk a második számra (White Sky), amely tradicionális Vampire Weekend dalként indul, majd Ezra Koenig egyik pillanatról a másikra csap át magas C-be, a California English nyakatekert afro-popjáról már nem beszélve. A legnagyobb meglepetést azonban mégis az utolsó két tétel okozhatja az egyszeri hallgatónak. A Diplomat's Son a maga hat perces hosszúságával, kissé infantilis és idétlen R&B ritmusaival, valamint az I Think Ur a Contra a maga betépettségével talán nem azok a számok, amikre az ember elsőre számítana, főleg az előző albumról ismert zseniális és übersikeres A-Punk, vagy a Contra-ról első kislemeznek választott Cousins után. Azonban második-harmadik-sokadik nekifutásra mégis meglepően fülbemászóak tudnak lenni.

Összegezve tehát a Contra egy kicsit ellentmondásosabbra sikerült, mint amire számítani lehetett, azonban a tagok nagyon ügyesen adtak hozzá olyan elemeket a hangzásukhoz, amelyek csak szavatolják az album maradandóságát. Szerencsére nem kanyarodtak el annyira a kiindulóponttól, hogy önmaguktól elidegenedjenek és kellő mennyiségű kapaszkodó van ahhoz, hogy ez a 36 perc egy érdekes élmény legyen, nem pedig valami szörnyű agymenés röpke lenyomata.

Ajánlott dalok: Horchata, Holiday, Cousins, Giving Up the Gun

AZ_ É VTIZED LE/GJOBB LEM EZEI: 2_00 8 + ÖSSZESÍTETT _ LISTA

5. Oasis - Dig Out Your Soul
A Dig Out Your Soul az Oasis diszkográfiáján belül az a lemez, amely olyan pofátlanul nyúlja a Beatles-t amennyire csak lehet. Mégis Noel Gallagher-éknek ezt valamennyire hajlandóak vagyunk megbocsátani, főleg annak fényében, hogy évek óta nem jöttek ki ilyen energikus és magabiztos albummal.



4. Vampire Weekend - Vampire Weekend
A Vampire Weeekend a kétezres évek első évtizedében feltűnt együttesek egyik legüdébb színfoltja. Zenéjük egy tökéletesre formált és jól adagolható energiabombára hasonlít a leginkább, amelyet első lemezük egy-az-egyben visszaad. Az olyan slágerek, mint a Mansard Roof és az A-Punk pedig garantálják, hogy Ezra Koenig-éket egy jó darabig még nem felejtjük el.



3. R.E.M. - Accelerate
Michael Stipe-ék 2008-ra megemberelték magukat és a Bill Berry kilépése utáni időszakuk legjobb, legmagabiztosabb lemezét tették le az asztalra. Az Accelerate ideges, feszült, művészi és megmondós. Olyan, amilyennek az R.E.M.-et szeretjük.



2. Portishead - Third
Bár a Portishead egyik fele, Geoff Barrow szerint a Third nem tizenegy évig készült, mégis elképzelhető, hogy ennyi ideig baszakodtak ezzel a lemezzel, hiszen ilyen albumot nem lehet pár hét, de még pár hónap alatt sem felvenni. A Third a szomorúság és a depresszió kezelését, megélését művészi szintre emeli, amely szinten a fájdalom legalább annyira megszokott dolog, mint a lélegzés. Beth Gibbons erőteljes és szomorú hangja, az indusztriális behatások és a teljes elkeseredés már minden csak nem trip-hop. Ugyanakkor egy kicsit még talán az. Nehéz ezt megállapítani, illetve az egész Third jelenségről nehéz beszélni. Sokkal fontosabb, hogy megéljük, átérezzük a dalokat. Olyan ez, mint a szerelem. A világ legfájdalmasabb szerelmi kapcsolata.



1. Sigur Rós - Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust
A Sigur Rós második "örömhulláma" újfent tökéletesre sikerült, és kezdek élni a gyanúperrel, hogy Jónsi-ék nem nagyon tudnak tévedni. A Með Suð telis-tele van szebbnél szebb szerzeményekkel, amelyekről nehéz beszélni. Emellett olyan könnyebben emészthető szerzemények is feltűnnek a lemezen, mint a Við Spilum Endalaust, vagy a Gobbledigook, amelyet az Eurovíziós dalfesztivál ihletett és az énekes szerint olyannyira leépültek a műsortól, hogy gyorsan megírt ezt a bombasztikus alternatív slágert.


Beck a 2006-os The Information-nél egy hangyafasznyival gyengébb albumot adott ki 2008-ban, de a Modern Guilt ebben a borzalmasan unalmas és amúgy nagyrészt semmitmondó zenei évben még így is kifejezetten üdének hatott. Szintén ebben az évben adta ki következő sorlemezeit az angol Sigur Rós, azaz a British Sea Power (Do You Like Rock Music?) és a Charlatans is, amely utóbbi You Cross My Path c. lemezén legalább annyira nyúlja a New Order-t, meg úgy alles zusammen a new wave-et, mint a fentebb említett albumon az Oasis a Beatles-t. Jason "Spaceman" Pierce felépült súlyos tüdőgyulladásából és újfent meggyőzött mindenkit kivételes dalszerzői képességeiről a Spiritualized Songs in A&E c. lemezén. Persze a britek világhódító nagykörútja itt még nem állt meg, a Coldplay kiadta (a kicsit túl) bombasztikus Viva la Vida or Death and All His Friends c. negyedik albumát, Duffy pedig bebizonyította (Amy Winehouse után szabadon), hogy a soult a fehérek már egy jó ideje jobban tolják, mint a feketék (Rockferry). Alex Turner a Rascals frontember Miles Kane-nel kiegészülve megmutatta egy szofisztikáltabb, klasszicizálóbb oldalát (The Last Shadow Puppets: The Age of the Understatement). Az Elbow pedig folytatta indie prog agymenéseit The Seldom Seen Kid c. lemezén. Az amerikai oldalról volt nekünk egy emlékezetes, de még mindig egy kicsit bizonytalan Death Cab for Cutie albumunk (Narrow Stairs), Trent Reznor miután függetlenítette magát az Interscope-tól gyorsan kiadta a négylemezes, jammelések alatt rögzített Ghosts I-IV-t és nem sokkal később egy kellemes stúdióalbumot (The Slip), amely nagy valószínűséggel a NIN utolsó lemeze is egyben. Az MGMT agyeldobós slágerek gyártásának eredményét Oracular Spectacular c. lemezén jelentette meg, a Killers 2008-ra végre révbe ért és egy egészen kiváló albumot adott ki (Day & Age). A Mars Volta pedig ismét váltott egy éleset, The Bedlam in Goliath c. negyedik albumával ismét lenyűgözött sokunkat, Nick Cave-ék következő sorlemezéről már nem is beszélve. A Dig!!! Lazarus Dig!!! mocskos, dögös, életrajzi ihletésű és kedvenc poétánkhoz híven költői. Szintén 2008-ban ért révbe a Heaven Street Seven is. Nyolcadik lemezüket (Jazz) Tövisházi Ambrussal vették fel és szerintem nem árulok zsákba macskát, ha azt mondom, dugig van jobbnál jobb dalokkal. Végezetül Kleerup is ebben az évben debütált nagyszerű cím nélküli lemezével, rajta olyan elképesztő szerzeményekkel, mint a Lykke Li vendégszereplésével előadott Until We Bleed.


Az évtized legjobb lemezeit összesítő lista már 2009-es lemezeket is tartalmaz (naná!), annak ellenére, hogy a véglegesített évösszegző bejegyzés még hátra van. Mindenesetre a kétezres évek első tíz évének összesített listája a következőképp alakult:

50. Goldfrapp - Felt Mountain
49. The Flaming Lips - Yoshimi Battles the Pink Robots
48. Kasabian - Empire
47. The Knife - Deep Cuts
46. The Veils - The Runaway Found
45. Radiohead - Amnesiac
44. Arctic Monkeys - Humbug
43. Oasis - Dig Out Your Soul
42. Editors - An End Has a Start
41. Sigur Rós - Takk...

40. Coldplay - Parachutes
39. New Order - Get Ready
38. The White Stripes - Elephant
37. Air - Talkie Walkie
36. R.E.M. - Accelerate
35. Akira Yamaoka - Silent Hill 3: Original Soundtrack
34. Nine Inch Nails - Year Zero
33. Muse - Black Holes & Revelations
32. Bloc Party - Silent Alarm
31. Fever Ray - Fever Ray

30. Air - 10,000 Hz Legend
29. Marilyn Manson - Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death)
28. Interpol - Turn on the Bright Lights
27. Radiohead - Hail to the Thief
26. Maroon 5 - Songs about Jane
25. Vampire Weekend - Vampire Weekend
24. Thom Yorke - The Eraser
23. Gorillaz - Demon Days
22. Klaxons - Myths of the Near Future
21. Phoenix - Wolfgang Amadeus Phoenix

20. Interpol - Antics
19. The xx - xx
18. Sigur Rós - Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust
17. Madonna - Music
16. Muse - Origin of Symmetry
15. Coldplay - A Rush of Blood to the Head
14. Placebo - Sleeping with Ghosts
13. Arctic Monkeys - Favourite Worst Nightmare
12. Arcade Fire - Funeral
11. Arctic Monkeys - Whatever People Say I Am, That's What I'm Not

10. The Flaming Lips - Embryonic
9. Sigur Rós - ( )
8. The Mars Volta - Frances the Mute
7. The Strokes - Is This It
6. Yeah Yeah Yeahs - Fever to Tell
5. The Veils - Nux Vomica
4. Portishead - Third
3. Franz Ferdinand - Franz Ferdinand
2. Radiohead - Kid A
1. Radiohead - In Rainbows

/TO P 1 00 _ Pt. 9

20. Madonna - Hung Up
Madonna utolsó igazi nagy slágere egyben 2005 legnagyobb slágere is. A pop királynője ismét kiváló producert szerződtetett maga mellé, akivel sikerült összehozni egy (többé-kevésbé) jó lemezt is. A Hung Up, mint az ismeretes az Abba slágert, a Gimme Gimme Gimme-t samplerezi.




19. Editors - An End Has a Start
Az Editors diszkográfiájában egy kulcsfontosságú szerzemény a 2007-es album címadó dala. Az End Has a Start elképesztő íven mozog és már az első pár akkord egy örökzöld himnuszt predesztinál.

EDITORS: The End Has A Start
by early21

18. Gnarls Barkley - Crazy
2006 egyik legnagyobb meglepetése a Danger Mouse producerből és a Cee Lo énekesből álló Gnarls Barkley, akik egy kicsit más megvilágításba helyezték a soul-t és az R'n'B-t, értsd: nem ugyanazt az uniformizált szart tolták, amit megannyi más előadó. Ennek meg is lett az eredménye, a Crazy rangos díjakat söpört be és kommerciális hasznot is hozott a konyhára.




17. Sigur Rós - Hoppípolla
A Hoppípolla a Takk... egyik legnagyobb energiabombája, fülbemászó dallama pedig álmodozásra íródott, nem mellesleg az izlandi kvartett egyik legnagyobb slágere. Kötelező darab.




16. Caesars - Jerk It Out
A Jerk It Out egy iPod reklám révén hozta meg a népszerűséget a Caesars számára. A Farfisa szintin egy ujjal elpötyöghető egyszerű dallam mintapéldája "a kevesebb több" felfogásnak, nem mellesleg a '80-as évek szintipop lázát is felelevenítheti egy pillanatra.

The Caesars - Jerk It Out
by Alexander_Band

És az iPod reklám:



15. The Horrors - Sheena Is a Parasite
Bár a Horrors első lemezén leginkább a krautrock hatása érvényesült, amit aztán az idei Primary Colours-on tovább tökéletesítettek, a Strange House hemzsegett a különböző punk hatásoktól is (pl. proto-punk). A Sheena Is a Parasite címében az örökbecsű Sheena Is a Punk Rocker-t (Ramones) eleveníti fel, hozzáadva mindazt, amit Horrors alatt értünk, összecsomagolva kb. másfél percbe - mindezt úgy, hogy az egyszeri zenerajongónak és/vagy hallgatónak nem lesz elege a második akkord után.




14. Arctic Monkeys - When the Sun Goes Down
Ami 2006-ban a Crazy volt az R'n'B/Soul műfajában, az a When the Sun Goes Down volt az indie rock-ban. Alex Turner-ék egyik legnagyobb slágere Sheffield két arcáról szól, egészen pontosan arról, hogy azon a környéken, ahol a srácok eleinte próbáltak minden megváltozik, ha lemegy a nap.




13. Vampire Weekend - A-Punk
A Vampire Weekend A+ minőségben viszi tovább a Talking Heads hatását, megtoldva egy kis surf rock-kal, barokk pop hatásokkal, meg egy csomó minden mással, aminek a tárgyalása talán nem is olyan fontos, ha figyelembe vesszük, hogy ilyen kaliberű slágerek születnek az újrahasznosítási folyamat eredményeként.




12. Coldplay - Fix You
Chris Martin-ék a Fix You-t Gwyneth Paltrow édesapjának emlékére írták. Chris Martin-ék a Fix You-val katapultálták magukat a slágerlisták élmezőnyébe. Chris Martin-ék rohadt nagy maximalisták, akik azóta is ilyen kaliberű számokban gondolkodnak, holott ez a műfaj nekik annyira nem áll jól, főleg annak tekintetében, hogy az X&Y-tól kezdve a U2 hatásának fontossága kb. 80-85%-ra emelkedett a Coldplay zenéjében, egyértelmű okok miatt. Chris Martin-ék jobban tennék, ha megtalálnák a helyes balanszot a stadionhimnuszok és az intim balladák között.

Coldplay - fix you
by fujisol

11. Beck - E-Pro
Ha lenne egy olyan listám, amin minden idők legjobb albumnyitányai szerepelnének, Beck tutira felülkerekedne mindenkin. Én személy szerint nem tudok másik olyan előadót említeni, aki nyolc stúdiólemezből haton olyan nyitányt produkál, illetve ad elő, hogy az ember gyakorlatilag észre sem veszi, hogy órák óta csak ugyanazt a dalt hallgatja, mert egyszerűen nem képes továbblépni a lejátszási listán. Pedig érdemes, főleg a Guero esetében, ami egy újabb csúcsmű a Mellow Gold és a Odelay után. Csúcsművet pedig ugyebár erősen ajánlott csúcsteljesítménnyel kezdeni.