Annak ellenére, hogy az alábbi tíz lemezre is érdemes időt szánni, illetve jócskán akadnak kiemelkedő pillanatok rajtuk, összességében nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az év legjobb negyven albumát összegző listámon szerepeljenek.
Apparat
The Devil’s Walk
Mute
10 dal, 47 perc
Eredeti kritika
Az Apparat néven tevékenykedő Sascha Ring legújabb lemeze nehéz szülés volt. Tudatosan el szeretett volna rugaszkodni attól, amit eddig csinált, s egy alapvetően organikusabb megszólalású albumot álmodott magának. Tény és való, a Devil’s Walk inkább alternatív rock lemez, mint elektronikus, a folyamat során azonban kiveszett valami abból az összhangból, ami korábbi munkáit, főleg a nagyszerű Walls-t jellemezte. Ettől függetlenül ez az album kellő mennyiségű remek dalt tartalmaz ahhoz, hogy érdemes legyen újra felfigyelni rá, mondjuk egy ilyen lista keretein belül.
Legjobb pillanat: az Ash/Black Veil féktelennek tűnő reszelése és pattogása
A teljes album meghallgatható itt
Balam Acab
Wander / Wonder
Tri Angle
8 dal, 37 perc
Alec Koone zenei vállalkozásától eddig csak a nagyszerű See Birds c. EP-t hallhattuk, amelyet idén bemutatkozó albuma, a Wander / Wonder követett. Elképzelhető, hogy túl magasak voltak az elvárásaim – főleg az imént említett mini album fényében –, de az első Balam Acab lemez egy kisebb csalódás volt. Természetesen a már megismert és megszokott különös intimitást Koone nem vágta a sufniba, helyette más arányokat tolt el. A végeredmény pedig sajnos nem lett olyan meggyőző, mint korábban. Mindettől függetlenül megér egy misét ez a hangzóanyag is.
Legjobb pillanat: az Oh, Why csendes himnikussága
Oh, Why (Ingyenes letöltés. Jobb gomb, mentés másként. via Pitchfork)
Björk
Biophilia
One Little Indian / Polydor
10 dal, 50 perc
Eredeti kritika
A izlandi énekesnő nyolcadik albuma igencsak felkorbácsolta a kedélyeket megjelenésekor: a Pitchfork és az Independent utálta, az NME és a Rolling Stone viszont annál jobban szerette. Néhány hónappal kiadása után egy kicsit tisztább fejjel megállapíthatjuk, hogy a Biophilia közel sem a legjobb Björk lemez, mégis sok apró értéket tartogat az egyszeri hallgató számára, amelyek közül az egyik az anyag alapos konceptuális kidolgozása, beharangozása és prezentálása. Kevésbé egyértelmű, de legalább ennyire fontos, hogy a Volta-hoz képest bármi jobb lehet, amit Björk készít.
Legjobb pillanat: amikor rájön az ember, hogy mennyire elüt, s mégis mennyire szépen illeszkedik a Crystalline végén a drum ’n bass reszelés
Bombay Bicycle Club
A Different Kind of Fix
Island
12 dal, 51 perc
Eredeti kritika
A Bombay Bicycle Club frontembere és fő dalszerzője, Jack Steadman szerint együttese még harmadik lemezére sem találta meg igazi hangját. Bár ez nagyon szomorú, az igazsághoz azonban mindenképp hozzátartozik, hogy a Different Kind of Fix az a lemezük, ami eddig a legközelebb jár ahhoz a hangzáshoz, meg úgy en bloc megszólalásmódhoz, amit – szerintem – el kell érniük, s amit remélhetőleg a közeljövőben el is érnek.
Legjobb pillanat: a Shuffle katarzisa
Evenings
Lately
Szerzői kiadás
10 dal, 33 perc
Nathan Broaddus majdhogynem titokszámba menő zenei vállalkozása, az Evenings idén megjelentette első LP-jét Lately címmel. Furcsállom, hogy e projekt ismertsége gyakorlatilag egyenlő a nullával, mivel Broaddus kifejezetten tehetséges. Egyszerre elszállt, mint Balam Acab, feszes, mint bármi, amit Illum Sphere valaha kiadott, s legalább olyan intim és törékeny, mint a korai Memoryhouse. Noha bemutatkozása közel sem tökéletes, annyi potenciál van ebben a fiatalemberben, hogy egyszerűen nem lehet ignorálni.
Legjobb pillanat: ahogyan a Saône öt percben összefoglalja mindazt, amiről az Evenings szól
A teljes album meghallgatható és megvásárolható itt
Hooray for Earth
True Loves
Dovecote
10 dal, 41 perc
Akár hiszitek, akár nem, a könnyűzenének már égető szüksége volt egy tisztességes szinti pop-rock együttesre, s ezt a Hooray for Earth formájában végre meg is kapta. Grandiózusságuk, s remek dalaik mind a helyükön vannak, azonban True Loves c. bemutatkozó albumuk – Balam Acab-hoz hasonlóan – alulmarad remek Momo c. bemutatkozó EP-jükkel szemben. Ettől függetlenül még így is sokkal izgalmasabbak, mint mondjuk az MGMT és nagyon is érdemes lesz rajtuk tartani a szemünket. Egészen biztos vagyok benne, hogy még temérdek izgalmas dolgot hallhatunk majd ettől a New York-i együttestől.
Legjobb pillanat: a címadó tétel eufóriája
Sails / True Loves
King Creosote & Jon Hopkins
Diamond Mine
Domino
7 dal, 32 perc
Jon Hopkins és a kevésbé ismert King Creosote zenei vállalkozása hagy némi kívánnivalót maga után. Többek között a dalok túláradó érzelmessége nemegyszer érzelgősségbe csap át, illetve zeneileg is lehetne izgalmasabb ez a kollaboráció. Ennek ellenére van benne valami, amitől mindezek ellenére nem tudunk erre az albumra haragudni. Valami, ami nem csak képessé tesz minket elviselni ezt a harminc percet, de még rossz szájízt sem hagy maga után. Érdekes.
Legjobb pillanat: amikor rájön az ember, hogy ez mégsem volt időfecsérlés
Az egész album meghallgatható a Guardian honlapján
The Rapture
In the Grace of Your Love
DFA / Modular
11 dal, 50 perc
Eredeti kritika
Ahhoz, hogy az In the Grace of Your Love c. harmadik The Rapture albumot fel tudjuk dolgozni, illetve be tudjuk fogadni, fontos elvonatkoztatni korábbi két lemezüktől, leginkább az Echoes c. alapvetéstől. Elvégre legutóbbi anyaguk óta öt év telt el, s eközben rendkívül sok dolog történt az együttesen belül, s a tagok magánéletében is. Az ITGOYL egy fontos perspektívaváltás, s egyben elrugaszkodás attól, amit eddig megszokhattunk Luke Jenner-éktől.
Legjobb pillanat: amikor végre sikerül elvonatkoztatnunk a briliáns Echoes-tól, s rájövünk, hogy az In the Grace of Your Love is egy jó lemez
A teljes album meghallgatható itt
SBTRKT
SBTRKT
Young Turks
11 dal, 41 perc
Eredeti kritika
Annak ellenére, hogy többnyire remek dalok kaptak helyet SBTRKT első albumán, a kép mégsem áll össze úgy, ahogyan azt szeretnénk, s ahogy azt jogosan elvárhatnánk. Dalonként azonban remekül funkcionál ez az alig több mint negyven perces anyag, s Aaron Jerome következő sorlemeze remélhetőleg már egy sokkal kohézívebb munka lesz.
Legjobb pillanat: amikor sikerül rájönnie az embernek, hogy ezek a dalok külön-külön sokkal jobban működnek
SBTRKT SoundCloud oldala
Toro y Moi
Underneath the Pine
Carpark Records
11 dal, 39 perc
Chaz Bundick második lemezén fogta magát, s annak rendje és módja szerint elfordult korábbi munkáitól, azok hangzásvilágától, jó adag funk-ot inkorporált, s ha úgy tetszik újradefiniálta magát, így létrehozva 2011 chillwave lemezeinek alfáját és ómegáját, az Underneath the Pine-t. Ebből a váltásból sokkal jobban jött ki, mint Neon Indian, s alapvetően emlékezetesebb pillanatokkal örvendeztette meg hallgatóit.
Legjobb pillanat: amikor a New Beat első taktusai megszólalnak, s tudatosul bennünk, hogy valami egészen izgalmas dolog vár ránk
New Beat
Still Sound (Ingyenes letöltés. Jobb gomb, mentés másként. via Pitchfork)
