Talking Heads
Remain in Light
1980
Sire
40 perc
Előzmények
A hetvenes évek végi poszt-punk igazán kellemes táptalajt szolgáltatott a paranoiának, az elidegenedésnek és hasonló civilizációs betegségeknek és modern abnormális viselkedési formáknak. Ezt valószínűleg David Byrne tudhatta a legjobban, elég meghallgatni az első három Talking Heads remekművet, hogy erről megbizonyosodhassunk. Ugyanakkor az együttes kritikusai sokszor szóvá tették, hogy a New York-i kvintettel a főnökük a legnagyobb baj, mondván, hogy a TH tulajdonképpen egyszemélyes zenekar. Ezek a rosszalló megjegyzések azonban nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen köztudott volt, hogy Byrne nem szerette, ha a társai túlságosan is belenyúlkálnak a dalaiba. Mindez persze az együttesen belül igencsak feszült hangulatot eredményezett, amely elől Chris Frantz és Tina Weymouth egészen a Bahamákig menekültek 1980 januárjában, a Fear of Music turnéját követően.
A mű
Az együttesen belüli konfliktusok nem csak Frantz és Weymouth majdnem-válásához vezetett, hanem az együttes jövője is bizonytalanná vált. A feszültségek lecsillapodása után azonban közös megegyezéssel a folytatás mellett döntöttek. És milyen jól tették! A Remain in Light az a Talking Heads mű lett, amely nem csak a saját diszkográfiájukon belül mérföldkő, hanem zenetörténetileg is jelentős. Főleg az album felvételeinek tekintetében. Hiszen amíg a megszokott módszer az volt, hogy egy album felvételei során rögzítették a vokál és a zenei sávot, addig a Remain in Light-on gyakorlatilag minden egyes kis zörejt egyenként vettek fel, ami akkoriban úttörő gondolatnak minősült, ma pedig sztenderddé vált. Ez a metódus egyébként részben az album producerének, Brian Eno-nak volt az ötlete, aki egyébként eleinte vonakodott újfent az együttest navigálni a stúdiómunkálatok során. A kezdeti töredékek és dal ötletek azonban egyhamar meggyőzték. Az együtteshez képest a felvételek úgy-ahogy zökkenőmentesen zajlottak, persze hullott egy-két hangmérnöki fej, meg volt kísérletezés mindenféle új hangszerrel és afrikai-karibi ritmusokkal. És közben persze az elsődleges célt sem tévesztették szem elől: bebizonyítani a hülye kritikusoknak, hogy a Talking Heads nem egy egyszemélyes banda! Amikor 1980 októberében kijött a lemez egyöntetűen leborultak előtte a kritikusok, abszolút megérdemelten. A Remain in Light az abszolút diadalmas lemez az együttes történetében, hiszen nem csak az együttest sikerült megmenteniük vele, hanem a zenetörténet nagy könyvének egyik legújabban megkezdett fejezetébe (new wave) is sikerült beírniuk egy jó pár sort. Ugyanis a kezdeti szorongásos, pánikrohamoktól éppenséggel nem mentes hangzásvilágot sikerült egy sokkal barátságosabbra, ám legalább annyira komolyra cserélni, úgy hogy közben mit sem csorbult az együttes renoméja! Ergo, akik szerették az előző három lemezt, azok szerették ezt is.
Utóélet
A Remain in Light mind a mai napig fontos zenei hivatkozási pont. Ha ez a lemez nem lenne, teljesen másképp nézne ki a kortárs popzene (kapásból nem lenne egy Vampire Weekend és egy Radiohead-féle In Rainbows-zal is szegényebbek lennénk). Azonban az együttes nem kerülhette el sorsát. Egy sikeres turné után felvették ötödik lemezüket, a Speaking in Tongues címűt, amely szintén begyűjtötte egy-két komoly zenekritikus elismerő szavait, azonban érezni lehetett, hogy a tagok kezdenek kimerülni. Bár már ezen és a következő lemezen is fel volt tüntetve az együttes összes tagja, mint szerző, az eleve helytelen erőegyensúlyi állapotokkal startoló Talking Heads napjai meg voltak számlálva. Az utolsó két lemez (True Stories; Naked) már kifejezetten középszerűnek hatottak az együttestől. Byrne egyébként sikeres szólókarrierbe kezdett, legutoljára 2008-ban jelentkezett új albummal, a Brian Eno-val közös Everything That Happens Will Happen Today-vel. 1996-ban Chris Frantz, Jerry Harrison és Tina Weymouth The Heads néven – nyilván bosszúból – új együttest alapított.
A tagok akkor zenéltek (valószínűleg leg-) utoljára együtt, amikor 2002-ben az együttest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Tina Weymouth ekkor az újraegyesülésről csak ennyit mondott: "[David Byrne] képtelen viszonozni a barátságot [...] és se Jerry-t, se Chris-t, se engem nem szeret."
Az albumot 2006-ban Andy Zax vezényletével és a Talking Heads tagjainak segítségével újra kiadták, négy korábban nem hallott befejezetlen dallal, amelyek közül az utolsó, a Right Start a Once in a Lifetime korai verziója. Emellett az európai kiadáshoz hozzácsaptak még egy DVD-t is.
