2011. július 24., vasárnap

PLAYLIST / QUIET N I G HT_





1. James Blake - Air & Lack Thereof
2. Nicolas Jaar - Colomb
3. Burial - Stolen Dog
4. Tim Hecker - In the Fog I + II + III
5. Caribou - Lalibela
6. Mount Kimbie - Carbonated

M/ AGA S RE P_ Ü L ÉS




The Horrors
Skying
XL Recordings
10 dal, 54 perc

8.5

Amikor ezeket a sorokat írom már legalább sokadszorra futottam neki a harmadik, Skying c. Horrors lemeznek, s be kell vallanom, még mindig nincs róla teljes és pontos véleményem. Ez azonban –leginkább számomra meglepően – a legkevésbé sem zavar. Ugyanis rájöttem, hogy azokat a lemezeket szeretem úgy istenigazából, amik fundamentálisan megosztanak, alapjaiban rengetik meg a jó albumról alkotott elképzeléseimet, meg úgy tulajdonképpen olyanok, mint egy József Attila vers: néha nem tudok betelni vele, máskor pedig a világból ki tudnak kergetni. (Arról persze nem is beszélve, hogy kihívás e megjelenésekről írni.)

A kissé egysíkú, mégis borzasztóan izgalmas bemutatkozás (Strange House) után a Horrors hamar beláthatta, hogy idő előtt önmaga paródiájává válhat, ha ugyanazt a vonalat folytatják. Így hát a második album elrugaszkodott a parazitáktól, a temetőktől, a lidércektől, meg úgy en bloc minden ilyen és ehhez hasonló goth-os izétől, s szépen letették az (indie) együtteseket próbára tevő, mindent eldöntő második albumok, valamint 2009 összes hangzóanyaga közül mind a mai napig az egyik legizgalmasabbat, a Geoff Barrow közreműködésével felvett Primary Colours-t. Tény és való, utóbbi mű nem fért volna el a paranoid és klausztrofób Strange House kriptájában, következésképp ki kellett onnan mozdulniuk. És milyen jól tették! Igaz, időközben egy kicsit elkanyarodtak attól az eredeti koncepciótól, amit a nevük, s bemutatkozó nagylemezük sugallt, végeredményét tekintve azonban ez az együttes még mindig egy rendkívül sikeres vállalkozás, főleg azok után, hogy a jelen írás alapját képező harmadik nagylemez az angol albumeladási-listák ötödik helyén nyitott. Akkor, amikor Adele, Beyoncé és még megannyi mainstream előadó hetek óta uralja azokat.

Harmadik lemezükön a helyes élet- és együttes vezetéshez híven Faris Badwan-ék nem néztek hátra (na jó, talán egy kicsit mégis), csak előre, s ennek fényében fogant és jelent meg a Skying. Szinte mondanom sem kell, hiszen tisztán hallható hogy ismét a két évvel ezelőtt alkalmazott receptet vették alapul, amely jó adag kraut- és noise rock-ból, valamint egy csipet szinti és dream pop-ból áll, mindez nyakon öntve egy nagy pszichedelikus ki- és befordulással. Bár a billentyűs hangszereket és a puha melódiákat ezúttal egy kicsit a háttérbe szorították, s helyettük a gitárok és a karcosság, valamint – meglepő módon – a himnikusság és aréna/stadion-orientált hangzás kapta a főszerepet. Panaszra aligha lehet okunk, hiszen annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak az arányokat tolták el, egészen izgalmas hangzóanyagot sikerült összehoznia ennek a londoni ötösnek. A befogadás folyamata ismét nehézkes, néhány dal többszöri nekifutásra sem akarja megadni magát, ami azért huszadjára eléggé el tudja venni az ember kedvét. De ahogy Faris a pazar Still Life-ban énekli: „the moment that you want is coming if you give it time”.

A Horrors-nak jól állt a fókuszálatlan briliánsság is az előző lemezen, s bár érezhetően sokat tudtak csiszolni elképzeléseiken (értsd: a Skying egy kicsit összetartóbb, kohézívebb munka), mégis eléggé távol állnak a hibátlanságtól. Viszont ha másra nem is, egy kis önismereti tréningre és némi konfesszióra nagyon is jól volt a legújabb Horrors munka. Vagy akár ennél egy kicsit többre is. Sőt!

Ajánlott dalok: Endless Blue, Dive In, Still Life, Wild Eyed, Moving Further Away





ST. V I N C E N T _ SU RGE/ON




Surgeon
(Jobb gomb, mentés másként.)


St. Vincent
Strange Mercy


Megjelenés: szeptember 12.
Kiadó: 4AD

2011. július 23., szombat

PLAYLIST / ANYTHING F O R A GOOD _ IDEA





1. Julian Plenti - Skyscraper
2. Bon Iver - Lump Sum
3. Arcade Fire - Month of May
4. Radiohead - True Love Waits
5. Four Tet - Everything Is Alright
6. Animal Collective - Brother Sport

2011. július 22., péntek

2011. július 16., szombat

PLAYLIST / REQUIEM F O R _ A PERFE CT D AY _





1. SBTRKT - Hold On
2. Flying Lotus - Satelllliiiiiteee
3. Aloe Blacc - Are You Ready
4. Burial - Shutta
5. Kyle Hall - Kaychunk
6. WU LYF - Summas Bliss
7. CANT - Ghosts

2011. július 15., péntek

RADIOH E A D_ R M X S 2 /4



PLAYLIST / ON / AND / O F F _





1. Radiohead - Everything in Its Right Place
2. Cosmin TRG - Space Station Love Affair
3. Shed - With Bag and Baggage
4. Bloc Party - Where Is Home? (Burial Remix)
5. Flying Lotus - Riot
6. Röyksopp - Keyboard Milk
7. Paul Kalkbrenner - Aaron
8. Jamie xx - Far Nearer

2011. július 10., vasárnap

RADIO H E A_ D T H E K I N G OF LIMBS / FROM THE B A S E ME NT





1. Bloom
2. Daily Mail
3. Feral
4. Little By Little
5. Codex
6. Separator
7. Lotus Flower
8. Staircase
9. Morning Mr. Magpie
10. Give Up The Ghost

2011. július 8., péntek

PLAY / L I S T _ P A Y D A Y





1. Burial & Four Tet & Thom Yorke - Ego
2. The xx - VCR
3. Moderat - Rusty Nails
4. Mount Kimbie - Carbonated
5. DOOM - Gazzillion Ear (Thom Yorke Instrumental Remix)
6. Jamie xx - Far Nearer
7. The National Ada

2011. július 3., vasárnap

PLAYLIST / WET _ SUMMER RAIN





1. Madvillain - Accordion
2. Tyler, the Creator - Yonkers
3. Brian Eno - Glitch
4. James Blake - Pan
5. Flying Lotus - Rickshaw
6. Mos Def - Quiet Dog Bite Hard
7. Major Lazer - Pon de Floor (feat. Vybz Kartel)
8. Flying Lotus & Declaime - Keep It Moving
9. Radiohead - Lotus Flower (Jacques Greene Remix)

2011. július 2., szombat

FRAG/M EN/TUMO K _ COLD P L A Y




Coldplay
Every Teardrop Is a Waterfall EP
Parlophone
3 dal, 12 perc

5.5

Gőzerővel készül az új, sorban az ötödik Coldplay album. Várjuk, persze, mert az X&Y után a Viva la Vida némileg helyrebillentette az együttes renoméját, no meg talán a józan ítélőképességüket is, szóval hátha kapunk valamit, ami némiképp megközelíti a Rush of Blood to the Head szintjét és színvonalát. Ugyanakkor némiképpen csalódottak is lehetünk, hiszen az Every Teardrop Is a Waterfall korántsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a dal egészen egyszerűen a legnyálasabb dolog, amit ez az együttes valaha is felvett. A sokadik hallgatást követően egészen elviselhetővé válik, a kis hang azonban továbbra is azt mormolja a fejemben, hogy ebből a dalból jóval kevesebb is többet hozott volna ki. Más szóval: zsúfolt egy szerzemény, az egyszer biztos. Ez már nem mondható el jelen EP harmadik tételéről, a tulajdonképpen szépen felépített Moving to Mars-ról, de a Muse-os hangnem, illetve David Bowie pofátlan nyúlása (Life on Mars?) egyszerűen nem áll jól Chris Martin-éknak. A helyzeten pedig csak ront, hogy maga a dal – amennyiben a fentiektől sikerült elvonatkoztatnunk – nem önismétlő és nem erőlködő, hanem szimplán jellegtelen. No de, itt van a Major Minus, amit már pár hete élő verzióban ismerhettünk, most viszont itt a stúdiófelvétel. Már a Rock am Ring-es fellépés után is tudható volt, hogy ezért a dalért mindenképp megéri majd várni, „gyanúm” pedig teljes mértékben beigazolódott. Szerencsére. Kiváló darab, nem túl sok, nem túl kevés, egyszerű és mégis összetett, fülbemászó és előremutató. Valahogy így képzelem el Chris Martin-ék őszre ígért ötödik dolgozatát.





FRAG/M EN/TUMO K _ CHARLOT T E GAINS BO URG / VI L LAGERS




Charlotte Gainsbourg / Villagers
Memoir / Set the Tigers Free
Because Music / Domino Recording Company Ltd.
2 dal, 6 perc

8.0

Conor J. O’Brien tehetséges dalszerző, ez tény. Bár Villagers nevű együttesének tavaly megjelent első lemeze (Becoming a Jackal) nem olyan reakciókat váltott ki az emberekből, mint amilyet ez a fiatalember ténylegesen megérdemelne, bőven akadtak kellemes dalok azok a dolgozaton is. Mivel folyamatosan turnéznak, ezért új szerzeményeket egyelőre nem nagyon lehetett tőle hallani egy 2012-ben megjelenő második album ígéretét leszámítva. Ezért volt kellemes meglepetés, amikor az idei nemzetközi Record Store Day alkalmára egyenesen két vadonatúj szerzeménnyel jelentkezett. Igaz, az egyiket (Memoir) a mindig kellemes Charlotte Gainsbourg adja elő, a dal le sem tagadhatná szerzőjét. A Set the Tigers Free a Memoir-hoz hasonlóan hatásosan idézi meg a Becoming a Jackal hangulatát és igazából nincs mit agyalni ezen a két új dalon, igazán kellemesen sikerültek és kész.

FRAG/M EN/TUMO K _ J A M E S / BLAKE




James Blake
The Wilhelm Scream
Atlas / A&M
3 dal, 9 perc

9.0

James Blake második kislemeze februárban megjelent kiváló bemutatkozó albumáról legalább annyira magával ragadó, mint bármi, amit előtte adott ki. A Wilhelm Scream eleve a lemez egyik legzseniálisabb tétele, az év egyik legjobb dala, s ezt az érzést csak tetézi a szellős, a szám végére kiteljesedő What Was It You Said About Luck, no és a kicsit zajos, leginkább a How to Dress Well-re emlékeztető Half Heat Full (Old Circular). Van egy olyan érzésem, hogy ettől a fiatalembertől még nagy dolgokat láthatunk.


FRAG/M EN/TUMO K _ HOW _ T O DRESS W E LL




How to Dress Well
Just Once EP
Love Letters Ink
4 dal, 17 perc

8.5

Tom Krell zenei vállalkozása, a How to Dress Well eddig szinte csak és kizárólag makulátlan dolgokat jelentetett meg. Tulajdonképpen nincs ez másképp a Just Once EP-vel sem, amely a fenomenális Love Remains c. tavalyi bemutatkozó lemezről három szám átdolgozott, nagyzenekari változatát foglalja magába, kiegészítve egy eddig nem hallott szerzeménnyel. Főszereplőnknek nagyon jól áll ez a sajátos pompa, amelyet valamilyen úton-módon sikerült egyéni elképzelésének megfelelően formálni. A grandiózusság, s fennköltség nem a felhasznált hangszerekből fakad, hanem az előadásmódból, s így lesznek ezek a dalok How to Dress Well-esek, s ebben rejlik e hangzóanyag erőssége.