2009. november 22., vasárnap

_2010

2010 talán mégsem ígérkezik olyan lapos és egyhangú zenei évnek, mint ahogy azt valamikor nyár elején gondoltam.

Nem elég, hogy számos nagy név tér majd vissza egy-egy új lemezzel, de megannyi újdonságot is felfedezhetünk majd a magunk számára. Persze, az hogy nagy múlttal rendelkező, sokat látott együttesek tesznek majd le új albumot az asztalra még korántsem garancia a katarzis tökéletességének átérzésére. Sőt, mi több! Ha valamit megtanultam idén zenei szempontból, akkor az az, hogy a nem éppen húzónévnek mondható együttesek (Phoenix, Horrors, The xx, stb.) alkottak igazán meglepő és kellemes hallgatnivalókat. Talán pont azért, mert kevesebb figyelem irányul(t) rájuk, mint a "régiekre" (hogy egy ilyen H. P. Lovecraft-os szösszenet is helyet kapjon ebben az írásban).

Mindenesetre itt egy lista - szigorúan a teljesség igénye nélkül - a 2010-ben új stúdióalbummal jelentkező együttesekről:


Vampire Weekend: Contra (2010. január 12.)
A leginkább indie poszt-new wave-ben utazó szimpatikus amerikai egyetmisták új albuma talán az év egyik legjobban várt lemeze 2010-ben. A már meghallgatható két dal (az albumnyitó Horchata és az első kislemez dal, a Cousins) kifejezetten izgalmasnak ígérkeznek. Az pedig, hogy a Pitchfork munkatársa egy előzetes hallgatás után nagyon megdícsérte a fiúk második dolgozatát (vagy éppen zh-ját, muhaha) csak a jéghegy csúcsa!




Eels: End Times (2010. január 19.)
Egy év sem telt el azóta, hogy Mark Oliver Everett (a.k.a. E) kiadta a nagyszerű és hangulatos Hombre Lobo: 12 Songs of Desire-t, máris itt a folytatás, az Eels nyolcadik albuma. Mivel még semmi sem szivárgott ki róla (az albumborítón és a tracklistán kívül), ezért nem tudni, hogy milyen lesz, de szerintem most sem fogunk csalódni E-ben.



Röyksopp: Senior (év eleje)
Az idei nagyszerű Junior c. lemez elborultabb (teljesen instrumentális) testvéralbuma elvileg még idén megjelent volna, de a legújabb információk szerint csak valamikor jövő év elején fogják kiadni. Mivel Torbjørn és Svein szerint ez mindenképpen egy "téli album" (leginkább sötétsége miatt), ezért ha mondjuk még januárban avagy februárban megjelenik pont betalálhatnak vele egy nagy gólt! Várjuk! Várjuk!



Massive Attack (február / ?)
A Massive Attack legújabb albumát már olyan régóta várja az egész világ, hogy fel se tűnne, ha 3D vagy Daddy G bejelentené, hogy még egy évet kellene rá várni. Nem merném a nyakamat tenni arra, hogy ez a hangzóanyag februárban ki fog jönni, de azért egy kicsit jó reménykedni. Az mindenesetre nem túl bíztató, hogy egy interjúban a tagok elárulták, hogy eddig három albumra elegendő anyagot dobtak ki, mondván, hogy nem volt elég jó (ők tudják..), illetve ugyanebben az interjúban Robert csak sóhajtott egy nagyott, amikor az ötödik stúdióalbum állapota felől érdeklődött az újságíró ("még nincs teljesen kész"). Persze az optimisták (van egyáltalán optimista MA rajongó?!) azzal érvelhetnek mindez ellen, hogy azért októberben megjelent a Splittin the Atom EP és ez csak jó jelként értelmezhető. Ki tudja. Még várjunk!




Sigur Rós (tél vége, tavasz)
Jónsi nyilván képes az osztódásra, vagy csak klónoztatta magát. Idén ugyebár kaptunk tőle és barátjától egy Riceboy Sleeps albumot (ami annyira nem olyan rossz, de mintha a végére egy kicsit ellaposodna), elárulta, hogy Londonban éppen a szólólemezén dolgozik és nem sokkal azután az együttes többi tagja konfirmálta az információt, mely szerint hamarosan elkészülnek a Með Suð... introvertáltabb, meditatívabb utódjával, és még jövő év elején ki is adják azt. Kíváncsian várjuk!




MGMT: Congratulations (2010 eleje / ?)
Bár a Congratulations-ről már játszottak egy-két dalt élőben Andrew Van Wyngarden-ék, az igazán meglepő fordulatot egy Pitchfork-on leközölt hírmorzsa jelentette. Az albumon, amely várhatóan jövő év elején jelenik meg előre láthatólag szerepelni fog egy dal, amelynek címe 'Brian Eno'. Ez legalább annyira érdekes, mint az, hogy már az Oracular Spectacular kiadása után tudták pontosan, hogy Congratulations lesz a második lemezük címe. Ha nem várunk egy újabb Time to Pretend-et, vagy egy Kids kaliberű slágert, akkor szerintem nagy csalódás nem érhet bennünket!




Justice (év eleje)
Kedvenc francia acid elektro house rockereink (vagy mik?), a Daft Punk méltó utódja, 2007 egyik legmeggyőzőbb lemezét és egyik legnagyobb slágerét leszállító Justice jövőre új lemezzel jelentkezik. Egyelőre még nem tudni sok mindent róla, de azért kíváncsiak lehetünk!



Maroon 5 (tavasz)
Nem győzöm hangoztatni, hogy a Maroon 5 az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy létezik amerikában hallgató- és rádióbarát popzene, amelyet nem lehet megunni még azután sem, hogy a rádiók több százszor leadják egy héten. A Maroon 5 már első lemezével is komoly sikerekett aratott, de teljes elismerésre csak tavaly előtti, It Won't Be Soon Before Long c. lemezével tett szert, amellyel tökéletes összhangra leltek slágeresség és maradandóság, mélység és nyersesség között. Mindezek fényében nem lehet nem izgatottan várni a harmadik megnyilatkozásukat!



Interpol (tavasz)
Kifejezetten örülhetnek az elegáns new york-iak rajongói, ugyanis még jövő év elején (állítólag valamikor tavasszal) érkezik az Interpol lemeze, amellyel - Sam Fogarino szerint - az együttes visszatér az első album markáns hangzásához. Talán végre nekem is sikerül majd megszeretnem őket.




Does It Offend You, Yeah?: Don’t Say We Didn’t Warn You (március)
Ez az angol elektro-rock akármicsoda korántsem a kritikusok kedvence, igazából nem is nagyon eredetiek, de tény, hogy a tavalyi albumuk (You Have No Idea What You're Getting Yourself Into) hemzsegett a slágerektől. Más kérdés persze, hogy ezek mennyire voltak maradandóak. De talán a márciusra időzített második album elhozza nekik a dicsőséget. Ki tudja?




Klaxons (?)
Idén felvettek 28 dalt, a Polydor visszadobta őket, mondván, hogy "túl experimentálisak", aztán dolgozgattak egy napelemes stúdióban, producert kerestek, de nem rohant a segítségükre senki, feldolgozást készítettek, eközben nekem Klaxons revival-öm volt és egy-két hétig gyakorlatilag nem hallgattam mást, szóval bonyolult a dolog. Jövőre minden kiderül.

Ja, és ők szolgáltatták idén a leghülyébb mondást:
"Igazából már majdnem kész van az új lemez, de nem akartuk idén kiadni, mert inkább szeretnénk egy olyan lemezt, amely az új évtized egyik legjobbja, nem pedig az előzőé."





Radiohead (?)
Igazából a Radiohead nyolcadik albumával is valahogy úgy vagyok, mint a Massive Attack "hamarosan megjelenő" ötödik lemezével. Jó lenne, nagyon örülnék neki, mivel ez tipikusan két olyan együttes, amely soha nem hagyja cserben rajongóit és a kritikusokat sem - már ami a hangzóanyagot illeti -, de inkább nem élem bele magam túlságosan. Ha az In Rainbows-zal pontosan tudták, hogy milyen irányba akartak haladni és négy évig tartott elkészülni vele, akkor ezt vajon mennyi ideig fogják polírozni, csiszolgatni? Főleg annak fényében, hogy Thom Yorke valamikor nyár végén olyasmit nyilatkozott, hogy egy új album kinyírná az együttest (vagy a tagok egymást.. NEEE!!). Előtte ugyanaz a Thom Yorke bemutatott egy vadiúj dalt (Super Collider) valamikor az IR turnéjának elején, nyáron megint egy másikat (The Present Tense) a Latitude fesztiválos szólófellépésén (kifejezetten ajánlott megtekinteni való), és további négyet októberben los angeles-i fellépésein, amelyek kifejezetten ígéretesnek bizonyulnak. Kérdés persze, hogy ezeket mint szólóelőadó fogja kiadni, vagy valójában Radiohead dalokról van szó. Ahhoz viszont, hogy teljes legyen a kép még mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy Ed O'Brien nem is olyan rég, talán valamikor október végén elárulta egy interjúban, hogy az oxfordi kvartett egész télen stúdiózni fog. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!



Nelly Furtado (?)
Nelly Furtado már az idei Mi Plan kiadásának időpontja körül bejelentette, hogy jövőre egy újabb lemezzel rukkol majd elő, nemrég pedig az is kiderült, hogy ismét a Loose producerével, Timbaland-del fog együtt dolgozni az új dalokon, amelyek közül húszat már fel is rántottak. Kétségeim vannak.


R.E.M. (?)
Az R.E.M. már gőzerővel dolgozik a nagyszerű Accelerate utódján. Producernek ismét Jacknife Lee-t kérték fel, ő meg hülye lett volna nemet mondani. A dalokról egyelőre sok mindent nem lehet tudni, de két stúdiós videó már napvilágot látott.







Patrick Wolf: The Conqueror (?)
Sokan sajnos nem veszik észre, hogy Patrick Wolf személyében egy újabb nagyszerű dalszerőt "termelt ki" a Brit korona. Helyette a nemi identásán és botrányain csámcsognak - sajnos. Mert ezekhez úgy általában senkinek semmi köze. Mindenesetre a nem éppen zseniális, sőt, olykor középszerű idei The Bachelor-t talán egy szerethetőbb hangzóanyag követi majd valamikor jövőre a The Conqueror személyében. Ha meg nem, akkor még mindig ott van a The Magic Position!




Portishead (?)
Az, hogy a Portishead elkezdett filózni azon, hogy milyen is legyen a negyedik albumuk még közel sem garancia arra, hogy mondjuk jövőre, vagy 2011-ben napvilágot fog látni az új cucc. Mint az ismeretes, a második (Portishead) és a harmadik (Third) albumok között egészen pontosan 11 év telt el, de ha megint ennyi időre van szükségük egy hasonlóan zseniális lemezre, mint a tavalyi, akkor ám legyen! Én hajlandó lennék várni! Inkább, mint hogy összecsapják, nem?


2009. november 16., hétfő

MOBY_ WAIT FOR ME/




Moby
Wait for Me
Mute/Little Idiot

Kedves osztályzat: (4,)
Kevésbé kedves osztályzat: (3)

Nehéz Moby új albumáról bármit is mondani, hiszen érzehetően kitárta előttünk a szívét. Elemezni a Wait for Me-t pedig legalább annyira szívfájdító, mint a kicsit is lelkiismeretesebb újdonsült patológus első boncolása.

2005-ben a kritikusok dögkeselyűkként cincálták darabokra a különc new york-i elektronikus akkori albumát, amelyre new wave hatásokat ígért. A nyolcvanas évek eleji domináns zenei trend tényleg csak foltokban köszön vissza azon a bizonyos Hotel c. lemezen (talán egy párszor még meg kellett volna hallgatni a New Order diszkográfiát), de az, hogy például az allmusic.com másfél (azaz másfél!) csillagot adott arra a lemezre, nos az szerintem egy kicsit túlzás. Nem is csoda, hogy szerencsétlen érzékeny lelkű művész emberünk, aki Eminem idióta beszólásain volt kénytelen megedződni a hosszú évek során ezt elég nehezen viselte. Hiszen ez nyilván egy elég nagy törést jelenthetett a karrierjében és szerintem azóta is keresi a helyét.

Rosszat mondani nem akarok az idei lemezéről, mert egyáltalán nem rossz lemez, de valahogy azáltal, hogy kettészedte a korábbi csúcsművekre (Play, 18) jellemző kellemes, sőt kifejezetten élvezhető tudathasadásokat (amit az egyszeri hallgató ekletika avagy változatosságként élt meg) valahogy elveszítette a varázsát is az egész, amit az emberek "Mobyként" éltek/élnek meg. Egyébként ennek a kettéválasztásnak a tavalyi gyengécske Last Night és az idei, már sokkal erősebb és magabiztosabb, de kicsit monoton és talán túlságosan is depressziós Wait for Me az eddigi eredményei. És bár tény, hogy mindezek után nehéz lesz bármit is letenni Richard Melville Hallnak az asztalra, én ennek ellenére kifejezetten izgatottan várom a következő sorlemezt. Talán már jövőre megjelenik.

Ajánlott dalok: Pale Horses, Shot in the Back of the Head, Study War, Mistake, Wait for Me

2009. november 8., vasárnap

WOL FGANG _AMADEUS PHOENI X


Phoenix
Wolfgang Amadeus Phoenix
V2 Records

(5*)


A Snow Patrol világ életében ilyesmi zenét szeretett volna gyártani. Ha már vannak tervek a negyedik Strokes albummal kapcsolatban, akkor a Phoenix ezen albumának teljes nyúlása valószínűleg magas prioritást élvez egy képzeletbeli listán. Mindenesetre a Wolfgang Amadeus Phoenix-et akár a Who is megírhatta volna pár évvel/évtizeddel ezelőtt, egy párhuzamos univerzumban.


Azért a Snow Patrol, mert a W.A.P-en is egyfajta meghitt intimitásba nyerhetünk betekintést, de Thomas Mars-ék kevésbé próbálják túlspilázni a dolgot (arról nem is beszélve, hogy teljesen más zenei gyökerekből nyerik mannájukat), ennek ellenére a Phoenix legújabb lemezét azok is könnyen megkedvelhetik, akik mondjuk ebben a pillanatban éppen a Final Straw-ra partiznak valahol a világban. És ha már Gary Lightbody-ék szóba estek, akkor mindenképp érdekes és érdemes megjegyezni, hogy a francia kvartett idei kiadványa legalább annyira könnyen befogadható, mint egy Snow Patrol kiadvány, annak ellenére, hogy legalább olyan komplex, mint a Who akármelyik dolgozata (főleg a hetvenes évekből).

A bevezetésben említett Strokes párhuzam pedig eléggé szerencsétlen (és sajnos sok kritikus mégis hozzájuk hasonlítja őket), mivel Julian-nek semmi köze nincs Thomas-hoz, de valahogy mégis. Egy-két dal kifejezetten Strokes-os csengésű; ezt pedig nem úgy kell érteni, hogy a franciák nyúlnák a new york-iakat. Közel sem. Annál ők okosabbak! Amiről itt szó van, az tulajdonképpen nem más, mint egy közös kiindulópont: a csilingelő, mégis olykor kifejezetten koszos gitárhangzás. A különbség pedig onnan ered, hogy Mars-ék ebből atmoszférát teremtenek, ahelyett, hogy csak úgy "alle natur" rászabadítanák a hallgatóra (és egyetlen percre sem érezhetjük azt, hogy túlporízták a hangzást). És mennyivel jobban teszik!


Ajánlott dalok: Lisztomania; Fences; Love Like a Sunset, Pts. 1 & 2; Rome




2009. november 2., hétfő

_SPACE / ODDITY

Aki soha nem kacérkodott olyan gondolattal, amely valamilyen szinten az űrhöz, az űrutazáshoz, marslakókhoz, esetleg egy sci-fi szerű ötlethez kapcsolódik, az egész egyszerűen hazudik. Szerintem bátran állíthatom, általánosítás nélkül, hogy mindannyiunkban benne van a kíváncsiság, hogy valamilyen mi lehet "odakint". Ez egyeseket jobban izgatja, mint az átlagembert. Ők általában az adott témához kapcsolódó könyveket olvasnak, megint mások pedig ehhez kapcsolódó zenéket készítenek. A kompiláció pedig annak a jelentős művésznek az egyik legismertebb dalával kezdődik, aki művészileg tökélyre fejlesztette az űrfétist, mint olyat. A tizedik, és egyben utolsó dal pedig annak az embernek az agyszüleménye, aki előző művész dalain felbuzdulva a tökéletest még tökéletesebbre fejlesztette.

1. Space Oddity (David Bowie)


2. Sexy Boy (Air)


3. Let There Be Light (Justice)


4. Gravity's Rainbows (Klaxons)


5. Spaceman (The Killers)


6. Watching the Planets (The Flaming Lips)


7. Spacelab (Kraftwerk)


8. Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space (Spiritualized)


9. 4th Dimensional Transition (MGMT)


10. Take a Bow (Muse)